Az Olasz Űrügynökség (ASI) összeállt a francia Thales Alenia Space űr startuppal, hogy többrendeltetésű épületfélét tervezzenek a Holdra. Munkájuk lehet az első, embereknek folyamatos lakhatást biztosító környezet az égitest felszínén.

A projekt is jelzi, hogy az űripar egyre fontosabb, másrészt a tervek szerint a NASA 2025-ben, az Artemis program keretében küld asztronautákat a Holdra, és valamikor a 2030-as években őket követheti a permanens lakóépület – ha minden az elképzelések szerint megy.

Tervekben persze eddig sem volt hiány, mert egy csomó makettet, videót láthattunk már arról, hogy hogyan is képzeljük el az ottani lakhatást. A mostani projekt viszont komolyabbnak tűnik a gyakran tudományos-fantasztikumba hajló elődöknél.

A Thales Alenia Space november második felében jelentette be, hogy az első állandó „előretolt állásra” vonatkozó szerződést írt alá az ASI-val.

Van min dolgozniuk, mert a holdfelszíni lakhelynek nemcsak a nyomást elviselő környezetet kell biztosítania az űrhajósok számára, hanem meg kell védenie őket a káros sugárzásoktól és a lehetséges mikrometeor-záporoktól is.

A cég eléggé elnagyoltan beszél a végső kialakításról, viszont a grafika alapján az épület hengerformájú lesz, és napelemekkel szerelik majd fel. Csuklós lábak akadályozzák meg, hogy felboruljon.

Kérdés persze, hogy elkészül-e valaha, laknak-e majd benne. A NASA első tesztjén mindenesetre átment, tehát a javasolt élőhely megfelel az űrügynökség bizonyos elvárásainak. Az ASI ugyanis 2020-ban közös szándéknyilatkozatot írt alá a NASA Artemis programjának vezetőségével: kölcsönösen dolgoznak a Hold felderítésén, kiemelt figyelmet szentelve az égitestre visszatérő emberekre.

Mielőtt a lakóhely hivatalosan is az Artemis részévé válik, a NASA 2024 eleji, következő tesztjén is zöld fényt kell kapnia. Ez lesz a kulcs, amellyel a kritikus technológiai terv és a modulfejlesztés újabb szakasza kezdődik, aztán majd meglátjuk, hogy a Holdon hosszabb ideig tartózkodó űrhajósok ilyesmire számítanak, vagy sem.

Nemzetközi kutatócsoport három mesterségesintelligencia-alapú chatbotot, az OpenAI ChatGPT-jét és GPT4-ét, valamint a GPT-3-ra épült Copy Ai-t felkért, hogy harminc másodpercen belül a lehető legtöbb példával álljanak elő a kötél, a doboz, a ceruza és a gyertya kapcsán. 256 embernek is ugyanezeket a feladatokat osztották ki.

A modelleknek a tárgyak eredeti és kreatív használatára ösztönző promptokat adtak meg, elmagyarázva, hogy a minőség fontosabb a mennyiségnél. Tárgyanként mindegyiket tizenegyszer tesztelték.

Az MI és az emberek válaszait két módszerrel értékelték ki. Az elsőnél algoritmus pontozta a tárgy javasolt használata és eredeti rendeltetése közötti kapcsolatot. A másodiknál hat embernek kellett egytől ötig terjedő skálán pontoznia, majd átlagolnia. Egyikük sem tudta, hogy egyes válaszok MI-től érkeztek.

Érdekes eredmények születtek: a chatbotok az embereknél magasabb átlagpontszámot értek, a legjobb humán válaszok viszont magasabb pontot kaptak.

A kutatással nem azt akarták bizonyítani, hogy az MI kreatív feladatokban képes helyettesíteni az embert, ugyanakkor filozófiai kérdéseket is felvetett: melyek a csak ránk jellemző tulajdonságok? Az utóbbi években a technológia egyre jobban utánozza a humán viselkedést, és a jövőben még markánsabb lesz ez a trend.

Az a tény, hogy a gépek jól teljesítenek kreativitás-feladatokban még nem jelent eredeti gondolatokat. Fekete dobozok: nem tudjuk, milyen adatokon gyakoroltatták őket, hogyan generálják válaszaikat. Valószínűleg egyik sem állt elő új, kreatív ötlettel, hanem a gyakorlóadatokban látottakat adták vissza. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy egyes speciális feladatoknál kiválóan teljesítenek, viszont ha csak kicsit változtatunk a prompton, rögtön összezavarodhatnak. Meg kellene vizsgálnunk a feladat és a hozzá használt, mérni próbált kognitív képesség közötti kapcsolatot.

A kutatás egy másik „forró” kérdést is felvet: mit jelent egy számítógépnek, ha átmegy embereknek kitalált teszteken? Mert a siker sem bizonyítja kizárólag ránk jellemző tulajdonságok kifejlődését. Az ilyen vizsgálódásokkal viszont jobban megértjük, hogy az ember és a gépek hogyan közelítik meg a kreatív feladatokat.

A mesterséges intelligencia (MI) volt 2023 csúcstechnológiája, és jó az esély, hogy 2024-ben is az lesz. De milyen trendek fogják meghatározni jövőre az MI fejlődését?

Bernard Marr jövőkutató fontossági sorrendben haladva, ötöt emelt ki: a kvantum MI-t, az MI-szabályozást, az etikus MI-t, a kiterjesztett munkavégzést és a generatív MI következő generációját.

A kvantumszámítások egyre jelentősebb szerepet játszanak az MI-kutatásban, az adatfeldolgozásban pedig forradalmi szerepet tölthetnek be. Nemcsak elméleti lehetőségről van szó, mert feltörekvő startupok és techóriások egyaránt komoly összegeket csoportosítanak át kvantum-megoldásokra. 2024-ben – Marr szerint – hatalmas mértékben nőnek az MI lehetőségei olyan területeken, mint a kvantumszámítások fejlődésével jobban kivitelezhető komplex problémamegoldás.

Az MI gyors térhódítása nemcsak a technológia iránti érdeklődőket nyűgözte le, hanem világszerte felkeltette a döntéshozók figyelmét is. A vezető nagyhatalmak (USA, Kína, EU, India stb.) átfogó szabályozáson dolgoznak, amellyel nőnek a globális befektetések, de a lakosságnak is védelmet nyújtanak. A megbeszélések nemzetközi szinergiák, az MI-mérföldköveken történő globális együttműködés és a normák megszilárdulása felé mutatnak.

Az MI életünkre gyakorolt hatása rengeteg etikai dilemmát vet fel. Mivel sok területen segít a döntéshozásban, létfontosságú, hogy átláthatóan és méltányosan működjön. A kihívás túlmutat az elfogulatlan algoritmusokon, és szigorú szabványok kellenek, hogy a rendszereket és tervezőiket felelősségre lehessen vonni. 2024-ben nőni fog az etikus MI oktatása iránti igény, az etika a fejlesztésekben is kulcsszerepet játszik majd.

Az MI több mint eszköz, felbecsülhetetlen értékű munkatárs is. A kiterjesztett munkában az utóbbit használjuk ki: sebészek okos algoritmusok által végzett diagnosztikai eredményekre támaszkodnak, ügyvédeket referenciaanyagokkal segíti a távmunkában és az online oktatásban is jól használható MI. 2024 az emberi rátermettség és a mesterséges intelligencia képességeinek termelékenységet és kiválóságot növelő szimbiózisa lehet.

A generatív MI következő generációja túlmutat az egyszerű chatbotokon és a kiszámíthatatlan mémgenerátorokon. Az új rendszerek komplex narratívákat dolgoznak ki, zenei szimfóniákat koreografálnak és bestsellerek írásában is közreműködhetnek. A multimodalitás a kulcs, az MI leírás alapján ugyanarról a témáról illusztrációs képanyagot, átfogó szöveg vázlatát, zenei hátteret készíthet; több nyelven, akcentusokkal is dolgozhat. 2024-ben csökkennek az emberi és az MI-alkotások közti különbségek.

Az ausztrál Monash Egyetem és az ország tudományos ügynöksége, a CSIRO kriptográfiai szakemberei közösen fejlesztették LaV-ot, az eddigi leghatékonyabb kvantumbiztos titkosító algoritmust. A végponttól végpontig (end-to-end) történő titkosítás biztonságát hivatott növelni, olyan lehetséges alkalmazási területekkel, mint az azonnali üzenetküldő szolgáltatások, az adatvédelem, a kriptovaluták és a blokklánc-rendszerek.

A végponttól végpontig titkosítás a feladó és a fogadó közötti biztonságos digitális kommunikációt teszi lehetőv. Például a WhatsApp és a Signal használja, és az információhoz senkinek, rendszer- és internetszolgáltatónak, telekomcégnek, hackereknek stb. sincs hozzáférése.

Átlagos számítógépnek, de még egy szuperkomputernek is többmillió évbe telne a végponttól végpontig titkosítás meghackelése és az adatok elérése. Masszív kvantumszámítógép viszont percek alatt feltörné a mai titkosítást, és könnyedén hozzáférne az információkhoz.

LaV sokkal biztonságosabbá teszi a titkosítást, így az online szolgáltatások ellen tudnak állni a jövő leghatékonyabb kvantumrendszereitől induló hackeléseknek és interferenciáknak is.

Hiába jók és biztosítják az adatvédelmet az end-to-end titkosítási protokollok, kifinomult kvantumszámítógépes támadásokkal szemben sebezhetők. Az új kriptográfiai eszköz viszont széleskörű mobilalkalmazásokban, online tranzakcióknál is működik, védelmet nyújt. A mai technológiák szoftvereit azonban nem a jövő sokkal hatékonyabb rendszereit bekalkulálva fejlesztették, ezért lehetnek sebezhetők.

A kutatók elmondták, hogy az utóbbi években csak Ausztráliában sok fontos cybertámadást, adatkiszivárgást tapasztaltak. Egyértelműen többet kell foglalkozni a biztonsággal, és még akkor kell csökkenteni a rendszerek sebezhetőségét, mielőtt a támadók kiaknáznák azokat.

Kormányok és szabványügyi szervezetek a világon mindenhol készülnek az elvileg az ő biztonságukat is veszélyeztető nagyméretű kvantumszámítógépekre. Szerintük kb. egy évtizeden belül válnak valósággá. A kutatók tapasztalata, hogy a mai online rendszerekben használt titkosító algoritmusok teljes frissítése is eltarthat tíz évig. A megoldás csak az lehet, ha a kvantumbiztonság még a kvantumkomputerek elterjedése előtt megvalósul.

Következő lépésként titkosítási alkalmazásokban használható teljes kvantumbiztonsági kulcs átláthatósági protokollját dolgozzák ki.

Bernard Marr jövőkutató szerint 2024 valóságát tíz nagyobb trend határozza meg. Hatásuk túlmutat 2024-en.

Az intelligens gépek felemelkedése az első. Az MI a mindennapok része, nincs iparág, nincs az életnek aspektusa, amelyre ne lenne valamilyen hatással. Változatos szektorokban növeli az innovációt és a hatékonyságot, de félelmet is kelt, például sokan tartanak munkahelyük elvesztésétől. Mások meg attól, hogy az algoritmusok (és esetleg a mögöttük álló cégek) kontrollálják majd az életünket, növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket. 2024 mindenesetre fontos év lesz, sokat tehetünk azért vagy az ellen, hogy minél jobban élvezzük az MI adta előnyöket, hátrányai nélkül.

A klímaváltozás egyre inkább politikai kérdés – hangzik a második. Tényleg tennünk kell valamit a katasztrofális következmények elkerüléséért. A technológiára kritikus szereplőként, az újításokra, mint a tiszta energia és a széndioxid kivonatolása a megoldás részeként tekintünk. Az egyéni, szervezeti felelősségvállalás, a politikai és gazdasági trendek azonban még kritikusabbak. Mennyi áldozatot vállalunk fel? 2024-ben közelebb kerülünk a válaszhoz, és már jövőre születhetnek drasztikus, de szükségszerű döntések.

A 2024-es választások meghatározzák a demokrácia alakulását az évtized második felében – így Marr harmadik trendje. Az Egyesült Államokban, az Európai Unióban, Indiában, az Egyesült Királyságban és Oroszországban is szavazni fognak a polgárok. Az esetleges hatalomváltás beláthatatlan következményekkel járhat.

A negyedik trend: viharos idők jönnek a gazdaságba. Csökkenő kormányzati költések a közszolgáltatásokra, megszűnő munkahelyek, eső életszínvonal, növekvő elégedetlenség várható. A lassú nemzeti és nemzetközi növekedéssel a környezetvédelmi kiadások is csökkenhetnek. A lehetséges amerikai recesszió, a kínai növekedés további lassulása, az ukrajnai és a gázai háború mind a bizonytalanságot növelik. A feltörekvő gazdaságok (Brazília, India, Mexikó és Törökország) növekedése lehet az ellenpont. Ezek a trendek viszont alaposan megbolygatják a gazdasági hatalom egyensúlyállapotát.

A munka fejlődése az ötödik. A munkavégzés módjának változása az élet és a társadalom sok aspektusára kihat. Egyes vállalatoknál ugyan megint az irodában kell dolgozni, a hibrid és a távmunka még mindig elterjedtebb lesz, mint volt a covid előtt. Növelik a globális modalitást, a dolgozónak egyre kevésbé kell munkahelye közelében élnie. Ez fokozott társadalmi elszigeteltséghez, de fokozott társadalmi kohézióhoz is vezethet. Vállalatoknak, egyéneknek a változások kezelése lesz 2024 egyik fontos kihívása.

A generációs szakadék, a szakadék miatti vagyoni, tulajdoni különbségek hatása a globális és társadalmi változásokra Marr hatodik trendje. A korai 1980-as évek és 1999 között született millenniumi nemzedék feleannyi anyagi javakkal rendelkezik, mint a babyboomerek, amikor hasonló életkorban jártak. Ez a jelenség csökkentheti a társadalmi mobilitást, növelheti a politikai polarizációt, és a rosszabb körülmények között élő szavazókat populista, szélsőséges politikai erők közé sodorhatja.

A hetedik trend a folyamatos urbanizáció. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-ben a világ lakosságának 66 százaléka fog városi környezetben élni. A folyamat valószínűleg pozitív hatással lesz a növekedésre és a gazdagodásra, de a túlzsúfoltságot, a környezetszennyezést és a megélhetési költségeket is növeli. Kormányok és iparágak feladata már most, hogy megoldásokat találjanak a jelenség kezelésére, például hogy mi lesz a „hátrahagyottakkal.”

A kulturális háborúk a nyolcadik – a társadalom polarizálódásával tovább nőnek az ideológiai ellentétek, amelyeket az internet dezinformációs hulláma, a félretájékoztatás és a visszhangszobák csak erősítenek. Egyre jobban vonzódunk az álláspontunkat alátámasztó, gyakran elfogult tartalmakhoz. A közösségi médiában mind megosztóbb nézetek terjednek, legyen szó populista pártokról vagy terrorizmusról.

Az oktatás újragondolása a kilencedik. A munka változásával a munkára előkészítő tanulási modell is változik. A technológia gyors fejlődésével olyan lehetőségek nyílnak meg, amelyekről a mai munkaerőnek fogalma sem volt iskolás korában. A tanulásból élethosszig tartó tanulás lett, szaporodnak az át- és újraképzések, amelyeket az életkor és a munkaévek meghosszabbodása szintén indokolttá tett. A tanárok és az új oktatási modellek iránti igény is növekszik – különösen egyrészt a túlzsúfolt megavárosokban, másrészt a mindentől távoli rurális területeken.

Az el- és bevándorlás, a mobilitás növekedése Marr 2024-re prognosztizált tizedik trendje. 1970 és 2020 között megháromszorozódott a nem születési országukban élő személyek száma. 2024-ben folytatódik a tendencia – háborúk elől menekülők, a jobb megélhetésért elvándorlók, vagy a növekvő tengerszint és hőmérséklet miatt nyugodtabb helyekre távozók és főként fiatalok váltanak országot, és nyilván a fejlettebb országok a célpont.

A húszas évek közepéhez közeledve, már az évtized eddig eltelt időszakában is fontos globális változásokat láthattunk. A covid-19 világjárvánnyal kezdődött, aztán Oroszország megtámadta Ukrajnát, majd a Hámasz palesztin terrorista szervezet pogromokat hajtott végre Izraelben, Izrael pedig a Hámaszt megsemmisítendő, megtámadta a Gázai-övezetet. Közben a gazdaság is turbulens időszakot él át, egyre kiszámíthatatlanabbá válik, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt gyakoriak a hatalomváltások, őrjöng a woke, de még nála is jobban tombol a szélsőjobboldali turbónacionalizmus.

2023 végén a világ teljesen más, mint volt az évtized kezdetén. Bernard Marr világhírű jövőkutató szerint ezek a nagy trendek folytatódnak a következő években, meghatározzák, átformáljak társadalmainkat. Legyen az exponenciális vagy sem, teljesen egyértelmű, hogy a változások tempója tovább gyorsul, és hamarosan tényleg exponenciális lesz.

Sokak és egyre többek számára a környezeti problémák, a klímaválság megoldása a minden mást háttérbe szorító, legfontosabb szempont, mert ha nem találunk ki rövid időn belül hatékony megoldást az atmoszférában lévő, oda kerülő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, elpusztulhat a bolygó. Kérdés, hogy a folyamat mikortól lesz visszafordíthatatlan, amikor tegyünk bármit is, nincs menekvés. Az érdemi cselekvéssel mindenképpen szignifikáns változások jönnek.

Az új technológiák meghatározó szerepet játszhatnak, sőt, biztosan játszani is fognak problémáink kezelésében. Egyesek ugyan félelmetesnek tűnnek, tartunk tőlük, de félelmeink ellenére, használatuk általában pozitív hatással lesz a társadalomra, gondoljunk csak az elektromosság, a számítógép vagy az internet példájára. Pedig a megjelenésükkor ezektől az azóta a világot teljesen átalakító technológiáktól is sokan féltek, egyes esetekben legszívesebben betiltották vagy elpusztították volna őket.

Minden új technológia kétélű, az egyértelmű haszon mellett kétségtelenül okozhat korábban soha nem látott károkat is. Közhely, de attól még igaz, hogy a nagy átalakulásoknak ugyanúgy megvannak a győztesei, mint a vesztesei.

A jelen és a közeljövő infokom megoldásai, különösen a mesterséges intelligencia és a kvantumszámítógép, valamint – idővel – a kettő keveréke lesz a legalapvetőbb változások katalizátora.

Az október 28. és november 5. között megrendezett idei Japán Mobiltás Show – a korábbi Tokyo Motor Show – résztvevői látványos kütyükkel, légi járművekkel, robotokkal, kerekes székekkel, robogókkal és mindenféle technológiai csodával kápráztatták el a nagyérdeműt.

Talán a névváltozástól sem függetlenül, a merítés bővebb lett, mint az előző években, és a bemutatott gépek felvillantottak valamit a közeljövő – a személyi számítógépre emlékeztető változásokat hozó – személyi mobilitásából, de legalábbis a potenciálból.

Az egyik szerkezetre, egy miniteherautó-féle, rinocérosz-szerű, négy lábon járó robotra különösen felfigyelt a nemzetközi szaksajtó. Az SR-02 nevű gép akár négy személyt is képes szállítani.

Az egybegyűltek csak a prototípust láthatták, a gyártó Sansei Technologies persze dolgozik már A Jedi visszatér AT-AT lépegetői és a rinocérosz kereszteződésének tűnő robot kereskedelmi példányain. A párhuzamok nem véletlenek, mert a lépegető gépet vidámparkba, kifejezetten szórakoztató célokra tervezték.

Először – az elődjét? – 2022 februárjában mutatták be, és a Sansei rögtön közölte, hogy a világ első négy lábon járó, megülhető robotja több személy cipelésére alkalmas. A dinamikus mozgás teljesen új élményét nyújtja, mert a négy lábon történő járást a rajta ülő személy teljes testével átéli.

A prototípus 3,4 méter hosszú, és csak valamivel több mint másfél méter széles, távirányítható, de a „lovas” által közvetlenül is vezérelhető.

SR-02-n kívül pici elektromos kotrógépekre, cuki házhoz szállító robotokra óriási LED-szemekkel és barátságtalan földönkívüli környezetekre kitalált babakocsikra figyeltek fel leginkább az érdeklődők.

Egyelőre nincs információ arról, hogy SR-02 mikor kezd el vidámparkban dolgozni.

A Texasi Egyetem Délnyugati Orvosi Központjában, Dallasban szokatlan, erősen bizarr tudományos kísérletet végeztek: arra találtak ki módszert, hogy a testtel összeköttetésben nem álló agy hogyan maradhat életben és működhet még órákon át.

A kutatók megszakították két sertés feje és teste közötti kapcsolatokat. Az agyakat különleges eszközhöz (testen kívüli, lüktető keringéskontroll, EPCC) csatlakoztatták. A gép folyamatosan pumpálja a vért az agyon keresztül, utánozva a természetes áramlást, amikor összeköttetésben áll a test többi részével.

A horrorfilmbe illő kísérlettel az agyat az azt befolyásoló többi testfunkciótól függetlenül akarták tanulmányozni, de a rendszer a maiaknál jobban megtervezett kardiopulmonáris bypasshoz vezethet – utóbbi folyamat során műtét alatt gépek veszik át szívünk és tüdőnk funkcióit.

„Az új módszerrel kutatók a testtől függetlenül összpontosíthatnak az agyra, lehetővé téve fiziológiai kérdések korábban soha nem látott módon történő megválaszolását” – nyilatkozta a kutatást vezető Juan Pascual.

A kutatócsoport altatásban tartotta a két sertést, monitorokhoz csatlakoztatták őket, hogy nyomon kövessék az életfunkciókat. Ezután felvágták a koponyájukat, elektródákat helyeztek az agyakra, elvágták az azokat a test összes többi részével összekötő artériákat, majd rákapcsolták a komplex csőrendszer és szivattyú EPCC-re, amelyet az agy természetes véráramának utánzására tervezett szoftver irányít.

A megszakadt kapcsolatok ellenére a kutatók öt órán keresztül normális állapotban tudták tartani az agyak funkcióit. Az eredmény orvosi szempontból bámulatos, ugyanakkor ismét felveti az állatkísérletekkel kapcsolatot morális és szabályozási kérdéseket: meddig tarthatók fenn, mikorra készülnek el az azokat helyettesítő technológiák?

Többek között a vércukor agyra gyakorolt hatását tanulmányozták úgy, hogy a folyamatokat elvileg megváltoztatható minden más mechanizmust nem kellett figyelembe venniük.

A két jégóriást, az Uránuszt és a Neptunuszt nagyrészt hidrogénből és héliumból álló fagyos és kavargó légkör veszi körül. Egyik bolygó felszíne sem szilárd, így a feltárásukra tett erőfeszítések is nehezebben valósíthatók meg.

Ezt a két bolygót kell még ember által készített valamilyen űrjárműnek megismernie. A feltételezett folyékony halmazállapotú óceánokat mindkettőn vastag felszíni felhőrétegek fedik, amelyek nagyrészt el is takarják előlünk az égitesteket.

Ennek ellenére lehetséges szondákat küldeni az atmoszférájukba, hogy pontosabb képet alkossunk az összetételükről. A szonda felhőkön keresztüli gyors áthaladásához, az értékes adatok visszaküldéséhez viszont a jármű életciklusának hosszúnak kell lennie, mindezek megvalósítása pedig komoly találékonyságot igényel.

Az Oxford Egyetem nemzetközi kutatócsoportja az intézmény hiperszonikus plazmaalagútjának belsejében nemrég szimulálta az Uránuszra és a Neptunuszra, az atmoszférájukon keresztüli utat. A szimuláció gyorsasága megközelítette a másodpercenkénti tizenkilenc kilométert.

Az alagút mind a sugárzási, mind a konvekciós hőáramot képes mérni, a jégóriásokba történő behatolás egészének replikációjához szükséges, kritikus áramlási sebességet is tudja biztosítani. De az elképesztő sebesség ellenére sem sikerült azt a gyorsaságot elérni, amellyel az ilyen szondák nagyon messzire juthatnak. Minimum 25 km/s kellene hozzá.

Komoly kihívás, hogy mivel nagy nyomásnak és magas hőmérsékletnek vannak kitéve, a szondáknak csúcsteljesítményű hővédelmi rendszerre lenne szükségük ahhoz, hogy a bolygók atmoszférájában eltöltsék a szükséges időt.

Egy ilyen rendszer tervezéséhez előbb szinkronba kell hozni a mostani európai létesítményekkel, mert a légkör összetétele és a sebesség csak így reprodukálható.

Az Uránusz és a Neptunusz iránti érdeklődés nő, a NASA asztrofizikusai az Uránusz titkait kutató szonda tervezését javasolták. A 2023 és 2032 közötti bolygókutatási célok között prioritásként szerepel is Uránusz-szonda. Egy ilyen jármű fejlesztése azonban még komoly anyagi támogatások ellenére is rendkívül nehéz lesz.

A világ leggyorsabb szuperszámítógépeit nyilvántartó Top500 nevű szervezet kiadta féléves listáját, amelyen az AMD technológiájával működő Frontier megőrizte első helyét. Másodpercenkénti 1.194 exaflop teljesítményével bőven rávert a második helyezettre, az Argonne Nemzeti Laboratórium Intel technológiával működő Aurórájára, amelynek másodpercenkénti teljesítménye az aranyérmesének a fele: 585.34 petaflop.

Az Aurora második helyezése egyben azt is jelenti, hogy a japán Fugaku elbúcsúzhatott az ezüstéremtől. Az Argonne egyébként az Aurora rendszernek csak a felét használja ki, és az Intellel most azon dolgoznak, hogy a felhasználók teljes kapacitását élvezhessék 2024-ben. A várakozások szerint jövőre eléri a 2 exaflop teljesítményt.

Az Intel húsz új, összesen pedig 140 szuperkomputere szerepel a listán, Sapphire Rapids CPU-val (központi feldolgozó egység) működnek, az Aurorában 10624 található, és GPU (grafikus feldolgozó egység) sincs kevés, szám szerint 31874. Jövőre 21248 CPU és 63744 GPU lesz benne.

A Frontier még egy területen rávert az Aurórára: 24,69 megawatt energiafogyasztás mellett teljesíti az 585.34 petaflopot, utóbbi 22,70 megawattot fogyaszt. Fenntarthatóbb, környezetbarátabb, mindenféle zöld címke jobban ráhúzható. Az Aurora nincs is rajta a leginkább energiatakarékos szuperszámítógépek Green500 listáján, amelyen a Frontier változatlanul az előkelő nyolcadik helyen áll.   

A „csak” második hely ellenére az Intel éves növekedése bámulatos, a CPU-jaival és GPU-jaival működő gépek 39 százalékkal többen vannak, mint 2022 végén.

Az AMD most telepíti a full kapacitáson pörgő Auroránál is valószínűleg gyorsabb, tehát 2 exaflop felett teljesítő El Capitaint a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban, így könnyen előfordulhat, hogy a már 2015-ben bejelentett Aurora sohasem lesz világelső. Egyébként az AMD sem panaszkodhat: több mint 120 gépe szerepel a gyorsasági listán.