Intelligens otthoni asszisztensek és hangfalak, például az Amazon Echo vagy a Google Home nagyon sikeresek az Egyesült Államokban, tízmilliók vásárolják az állandóan online mikrofonokat, a folyamatos internet-kapcsolatban lévő okos készülékeket.
Otthonaik részévé válnak az intelligens technológiák.
Robotokkal szemben viszont kevésbé befogadóak – derült ki a Brookings Intézet 2021 felnőtt internethasználóval készült júniusi felméréséből. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a következő 30 évben átveszik-e a robotok a hétköznapi emberi tevékenységeket, 61 százalékuk „kényelmetlenül érzem magam robotokkal” választ adta, és csak 16 százalékuknak nem jelentenek semmiféle problémát.
Az okos berendezések híreket olvasnak nekünk, megmondják, mikor fog esni az eső és hasonlók, és ezekkel a funkcióikkal meg is győznek. Lakásunk tele van különféle gépekkel, robotoktól viszont idegenkedünk, pedig nem jelentenek nagyobb biztonsági kockázatot, és a magánszféránkat sem fenyegetik jobban. A népszerű intelligens megoldások rengeteg információt gyűjtenek rólunk: hogyan alszunk, milyen tévéműsorokat nézünk, mikor zárjuk be a bejárati ajtót stb.
A New York Times nemrég 30 interjút készített az e technológiákkal történt visszaélésekről, interneten figyelt kütyükről stb. A napilap nincs egyedül, a veszélyekre mások is figyelmeztetnek.
Ha több tízmillió kütyü „beköltözhetett” az otthonokba, akkor miért tartunk a robotoktól?
„Emberi természetünkhöz tartozik, hogy félünk az ismeretlentől, amit nem tudunk irányítani, kontrollálni, például a haláltól is” – magyarázza Joanne Pransky, a világ első robotpszichológusa.
Az elmúlt 50 év populáris kultúrája és a bombasztikus szalagcímek szintén hozzájárultak a robotoktól való félelemhez.
A Brookings Intézet anyagáról is ilyen címek alatt számoltak be…
Sajnos a felmérések gyakran pontatlanok, például nem definiálják az automata botoktól, önvezető autóktól szoftverágensekig, személyi asszisztensekig (!) sokféleképpen értelmezett robotokat. Egy felmérésben sem kérdezik meg a résztvevőktől, hogy mit tartanak robotnak.
Olyan kérdések hangzanak el helyette, mint „fölénk kerekednek-e a robotok?”, kell-e szövetségi szabályozó testület és így tovább, és a kutatók főként azért tesznek meg mindent, hogy a mintákban megtalálják a várt nemi, életkori és lakhely szerinti eltéréseket, törvényszerűségeket.
„A robotok semmiféle uralmat nem vesznek át, viszont veszélyes, unalmas, ismétlődő és megerőltető tevékenységekben helyettesítik az embert. Ki kell alakítanunk a tartalmas együttlét formáit” – oszlatja el a tévképzeteket Pransky.