A mesterséges intelligenciát egyre gyakrabban alkalmazzák a művészetekben. Egyelőre nem alkot remekműveket, inkább csak kísérletekről van szó, de az irodalmi, zenei, filmes és már színházi példák felvillantanak morzsákat a közeljövő kreatív ember-gép együttműködéséből.

Szeptember 18. és 23. között különleges élményben részesültek a Trafalgar térre látogatók.

A Google összeállt Es Devlin szobrásszal, hogy a Londoni Design Fesztiválon szavakat gyűjtsenek a járókelőktől, amelyekből később gépi úton új verssorokat generálnak. A konceptuális kísérlet eredeti művészi alkotásokat létrehozó algoritmusokról, algoritmusok és ember együttműködésének módjairól szól.

Az élénkvörös oroszlánszobrot a Trafalgar téren 1867 óta látható négy bronzoroszlán mellé helyezték. A régiekkel ellentétben, a vörös oroszlán szájában számítógép-képernyő volt látható.

A szoborral szembeni kicsi bódéban a látogatók számítógépre vittek egy-egy szót. Ezt követően kapcsolódott be a munkába a mesterséges intelligencia, egy 19. századi versek több tízmillió szaván pallérozódott gépitanulás-algoritmus, és az új szót tartalmazó új verssorral állt elő.

A folyamatosan fejlődő verset éjszakánként kivetítették az oroszlán testére és a mögötte tornyosodó oszlopra. A költemény ugyan tetszetős volt, de inkább hasonlított a számítógépes szójátékokra, amelyekben a játékosok szólistákat javasolnak egymásnak más szavak helyettesítésére, majd hangosan felolvassák a sokszor igencsak komikus és nonszensz történetet. Érzéseket, a lélek apró rezdüléseit ne keressük az MI – lényegében közösségi ötletbörzeszerűen (crowdsourcing) „megírt” – versében.

Az első vers kezdete így hangzik: „A fejed a tietekével együtt meleg / És nem képes repülni / Az öregember tekintetének vadrózsájára hallgatva / Eklektikus árnyak jelenítik meg az eget.” („Your head is warm with thine / And cannot fly / Eclectic shadows that display the sky / Listen to the wild rose of the old man’s sight.”)

Az ötlet Devlin fejéből pattant ki tavaly, amikor eltűnődött a Trafalgar tér tüntetésekben és ünneplésekben bővelkedő történetén. Arra gondolt, hogy a járókelők közösen hozhatnának létre valamit.

„Átfutott az agyamon, hogy az oroszlánok bőrükön keresztül magukba szívták a tüntetések és az ünneplések összes hangját. MI lenne, ha megnyitnánk az egyik száját, és hagynánk beszélni? Vajon mit mondana?” – magyarázza a szobrász.

Innen jött a projekt címe is: Légy szíves, etesd az oroszlánt.