A Futurama első, 1999-es szériája pilotepizódjában Philip J. Fry pizzafutár ezeréves mélyfagyasztás után 2999-ben felébred. Agyát komputer elemzi, és képességei alapján kijelöli a számára ideális munkakört: kiszállító, azaz megint majdnem pizzafutár lesz.
Az élet hamarosan megismételheti a művészetet: amerikai kutatók személyek agyát bizonyos feladatokra való alkalmasság szerint szkennelik. A használatához fájdalmas, invazív beavatkozást nem igénylő rendszer ugyan nem dönti el, hogy xy pizzafutár legyen, viszont mindenképpen abba az irányba mutat.
A pszichés működés élettani hátterének vizsgálatára használt elektroenkefalográf (EEG) „sapkát” viselő 30 sebész szimulált operációt hajtott végre. A kutatók által fejlesztett gépitanulás-alapú rendszer az agytevékenységüket elemezte. Kiderült, hogy a tehetségesebbeknél, gyakorlottabbaknál nagyobb az ügyes (vagy ügyetlen) mozdulatokért felelős motorikus agykéreg (kortex) aktivitása, míg a kevésbé tehetségeseknél és az újoncoknál a komplex tervezést irányító prefrontális kortex a tevékenyebb. Utóbbiaknak többet kellett gondolkozniuk azon, hogy mit tesznek, míg az előbbiek egyszerűen tették a dolgukat.
A különbség akkora volt, hogy csak a szkennelés alapján észre lehetett venni.
A kutatók elmondták: bíznak benne, hogy rendszerükkel jobb lesz a sebészképzés minősége, és a technológia nem fogja korlátozni az orvosok tevékenységét.
„Hagyományosabb vizsgálatoknál a szakértelem szintjei közti különbségek megállapítására gyakran alkalmatlan szubjektív méréseket végeznek” – hangsúlyozzák a kutatók.
Nagy felelősséggel járó munkát végző orvosoknál és más magasan képzett szakembereknél fontos a tevékenység mérése, és a mesterséges intelligencia jóvoltából az új módszerrel pontosabb, objektívebb képet kapunk.
A rendszer negatív felhasználása viszont sajnos könnyen elképzelhető, és akkor valóban egy komputer dönthet a munkánkról, megállapítja, hogy x tehetségtelen futó, és jobb, ha abbahagyja az edzéseket, míg másoknak fényes jövőt ígér, és máris egy disztópiában lehetünk.
