Kevés videojátékot vártak annyira, mint a december 10-én megjelent Cyberpunk 2077-et.
Az Észak-Kalifornia szabadállam Night Cityjében játszódó történet sötét disztópia, elsőszemélyű perspektívából átélt akció-szerepjáték egy hatalmas korporációk által uralt megapoliszban, ahol az élet minden aspektusa az automatizációtól, high-tech robotoktól függ, és ahol mindenki, testi és szellemi képességeit növelő „intelligens” implantátumokat visel.
Mike Pondsmith tervező az 1988-as első Cyberpunk, a Cyberpunk 2020 alkotógárdájának is a tagja volt. Előrelátták a jövőt, a mindenhol jelenlévő infokom csúcstechnológiákat, a korporációk masszív társadalom feletti kontrollját, egyedül a repülő autókkal tévedtek – pedig nagyon reménykedtek bennük.
A műfaj és a stílus szerinte azért népszerű megint, mert az életünk tele van „cyberpunk dolgokkal.”
„Nagyon könnyű egy ilyen világot színtiszta sci-fiként megjeleníteni, mert nem akarjuk, hogy ez legyen, viszont a Cyberpunk 2077 disztópikus jövője öt percre van a jelenünktől. A technológia kicsit messzebb, de ebben a speciális világban a high-tech nem az emberek javát szolgálja” – nyilatkozta.
Drámai mértékű a környezetszennyeződés és a bűnözés, a döbbenetes társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek teljesen elfogadottak ebben a jövőben. A játékosok a reménytelen alvilágban élnek, szemektől a lábakig minden személyre alakítható, különféle technikákkal minden feljavítható.
Egy epilepsziásokról gondoskodó szervezet felhívta a figyelmet, hogy a játék egyes szakaszai fényérzékeny epilepsziás tüneteket válthatnak ki. A fejlesztők dolgoznak a probléma megoldásán, már figyelmeztetést is tettek a Cyberpunk 2077-be.
Pondsmith szerint ugyanakkor rendkívül szórakoztató interakcióba lépni a játékkal, felfedezni és átélni a drámai történeteket, amelyeket figyelmeztetés helyett inkább aspirációnak kellene látni, és persze reménykednünk kéne, hogy a jövő másként alakul.
„Egy bizonyos ponton a karakterünk karjára nézünk, és azt mondjuk, hogy wow, a csuklóig tiszta fém. Ez azért hátborzongató, valami rossznak érezzük. Minden úgy lett kitalálva, hogy használjuk a technológiát, és ebben a világban éljünk, viszont agyunkban időnként figyelmeztetéseknek kell megjelenniük, hogy érezzük: nagyon bizarr ez az egész” – magyarázza a mamutvállalatoktól és az egyenlőtlenségektől különösen tartó Pondsmith.
