Az Északnyugati Egyetem (Evanston, Illinois állam) kutatói kifejlesztették a világ első, szinte a semmiből, például szappan méretű téglatestből használható robotokat tervező mesterséges intelligenciáját.

A teszthez egyszerű promptot adtak meg neki: tervezzen lapos terepen járó robotot. Ennyi volt az ember előkészítő munkája, a humán input, az ötletet már az MI váltotta valóra.

Míg a természetnek évmilliárdokba telt, amíg megjelentek az első járó fajok, addig az új algoritmus néhány másodpercbe sűrítette, fénysebességre pörgette fel az evolúciót.

Az MI-algoritmus azonban nemcsak gyors, hanem szuperszámítógép, számítógép-klaszter helyett pehelykönnyű személyi számítógépen fut, és szinte a semmiből talál ki új szerkezeteket. Ezek a tények azért figyelemreméltók, mert éles ellentétben állnak a többi hasonló MI-rendszerrel.

Nekik általában energiaéhes szuperszámítógépekre és kolosszális méretű adatsorokra van szükségük. Ráadásul csak már meglévő munkákat képesek lemásolni, utánozni velük, és a kreativitás csúcsaként, maximum valami mixet készítenek belőlük, de nem teremtenek teljesen újat.

A kutatók instant evolúciónak nevezték el a folyamatot, majd az MI tervrajza alapján építették a robotot. A kutatást vezető Sam Kriegman 2020-ban fejlesztett xenobotjai voltak a világon az első teljes egészükben biológiai sejtekből alkotott élő robotok.

Kriegman és munkatársai a mesterséges élethez vezető út legújabb lépését látják mostani mesterséges intelligenciájukban. Maga a robot kicsi, kusza, torz, és nem is élő, hanem szervetlen anyagból készült. De ennek ellenére a mesterséges intelligencia által létrehozott eszközök új világát jelzi, és – az állatokhoz hasonlóan – önállóan tud mozogni környezetében.

„Amikor az emberek ránéznek a robotra, azt mondják, hogy használhatatlan kütyü. Én viszont egy teljesen új organizmus születését látom benne” – magyarázza Kriegman.