A párizsi Jacques Rougerie Alapítvány pályázatot írt ki innovatív űrépítészeti munkák tervezésére. A tizenegyezer dolláros fődíjat Jordan William Hughes brit építész nyerte el látványos űrlift-modelljével. A jármű rendeltetése, hogy hatékonyan szállítsa utasait a világűrbe.
A nemes egyszerűséggel Ascensio (felvonó, lift) nevű elképzelés lényege: óceánon tartózkodó hajó kábelszerű szerelvénnyel kapcsolódik egy Föld körüli röppályán lévő szerkezethez.
Az Ascensio persze csak sci-fik által inspirált, izgalmas alkotás, lehet vitatkozni rajta, meg lehet mosolyogni, agyon lehet dicsérni, az viszont biztos, hogy egyelőre nem válik valósággá. Talán soha nem is fog. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem álmodozhatunk arról a jövőről, amelyben a világűrbe jutás mindössze egy jókora liftezés.
„Forradalmasítani fogja, ahogy felmegyünk az űrbe, és lejövünk onnan. Életképesebbé válik az egész” – magyarázza Hughes.
Az űrliftek látványosan oldhatják meg az űrutazás egyik nagy problémáját: nem lesz szükség nehéz és drága rakétákra a Föld körüli röppályára kerüléshez. Az ötlet minden, csak nem új, Konsztantyin Eduardovics Cialkovszkij (1857-1935) orosz tudós, a modern rakétatechnika és űrutazás elméleti megalapozója vetette fel először az űrlift ötletét.
1895-ben jelent meg Álmok a Földről és az Űrről című könyve, amelyben fiktív 35 ezer méter magas tornyot vázolt fel. A szintén orosz mérnök, Jurij Nyikolájevics Arcutanov (1929-2019) az ötletet továbbgondolva, a földfelszínt geostacionárius műholddal összekötő kábelről írt. Ma őt tartják az űrlift úttörőjének.
Több szakértő szerint az űrlift nem annyira elrugaszkodott ötlet, mint gondolhatnánk, de a tudománynak ennek ellenére számos problémát kell megoldania az esetleges megvalósulásig.
Hughes szerint semmi ilyet nem építenek a következő tíz évben, de abban is biztos, hogy előbb-utóbb sor kerül rá. „Nem az én ötletem lesz az, hanem egy űrlift” – vázolta fel a jövőt egy BBC-interjúban.
Az űrlift az űrutazás és az űr felfedezésének egyetlen tényleg működő és hatékony módja – összegez.