A generatív MI kifejezetten jól teljesít, ha beszélget velünk, ha képet, videót és zenét készít nekünk, viszont kevésbé hatékony, ha tennie kell valamit számunkra. Az ágensek változtathatnak ezen a helyzeten.

Az eszköz-alapúak kódolás helyett természetes emberi nyelven irányíthatók digitális feladatok elvégzésekor. Az Anthropic októberben bevezetett ágensének például megadjuk, hogy „töltsd ki helyettem ezt az űrlapot!” Az utasítást cselekvéssé alakítva, a kurzort mozgatva web-böngészőt nyit meg, és addig navigál, amíg meg nem találja a releváns oldalakat, ahol kitölti az űrlapot. A Salesforce is bevezetett hasonló ágenst, és az OpenAI szintén dolgozik januárra várható sajátján.

A másik típust, a szimulációs ágenst úgy tervezik, hogy emberként viselkedjen. Először társadalomtudósok használták, drága, nem praktikus és erkölcsi kérdéseket is felvető tanulmányokat végeztek velük valódi emberek helyett. Stanfordi tudósok november közepén publikáltak ezer személy generatív ágens szimulációjáról anyagot. Az illetőkkel MI végzett kétórás interjúkat, utána pedig mind az ezerről elkészültek az őket helyettesítő, értékeiket és preferenciáikat döbbenetes pontossággal visszaadó szimulációs ágensek.

Ezek a fejlesztések nagyon fontosak. Egyrészt vezető MI-cégek szerint már nem elég látványos generatív modelleket készíteni, mert egyre nagyobb a számunkra feladatokat elvégző ágensek iránti igény. Másrészt soha nem volt ennyire könnyű ágensekkel utánoztatni valós személyek viselkedését, személyiségét.

A két ágenstípus összeintegrálható: az integrált MI-modellek nemcsak utánozzák a személyiségünket, hanem dolgozhatnak is helyettünk. Lényegében saját magunk digitális ikreként működnek. Hassaan Raza, a Tavus startup vezérigazgatója szerint a jövőben terapeutákat, orvosokat, tanárokat és más állásokat is utánozhatnak.

Ha lemegy az áruk, és könnyű lesz a fejlesztésük, két komoly probléma merülhet fel velük kapcsolatban. Az első, hogy személyesebb, károsabb mélyhamisítványokat (deepfakes) generálhatnak. Gondoljunk bele: ismerik a hangunkat, preferenciáinkat és a személyiségünket, azaz, nem csak egy kép alapján kell lejárató anyagot csinálniuk rólunk.

A másik probléma: megérdemeljük-e, hogy tudjuk, ágenssel vagy emberrel beszélgetünk? Képzeljük el, hogy ágensünk tesz-vesz helyettünk. Elmondjuk-e munkatársainknak vagy sem? Vagy ha hívjuk az orvost, kell-e tudnunk, hogy a vonal másik végén MI vagy ember van?

Ez a jövő sokkal hamarabb itt lesz, mint gondolnánk.