Képzeljük el, hogy a távoli jövőben leszármazottaink, vagy belőlünk kifejlődött új, poszthumán fajok ma még szinte felfoghatatlan módszerrel férnek adatainkhoz, és élhetik át civilizációnk történetét. 

Az ötlet hamarosan valósággá válhat, ugyanis kínai kutatók szerint gyémántalapú tárolótechnológiával köbcentiméterenkénti 1,85 terabájt, azaz óriási mennyiségű információ évmilliókig megőrizhető.

Az információt a gyémánt atomszerkezetében kódoló technológiát fejlesztettek. Az eszköz a fluoreszkáló üres részeket robusztus tárolási egységekként használja ki. A tárolási sűrűség nagyon magas, az írási idő 200 femto-másodperc, a karbantartás-mentes élettartam évmilliókban mérhető – magyarázzák a kutatók.

A digitális kor folyamatosan növekvő adataival, szükség is van újfajta tároló megoldásokra. A hagyományos eszközök, mint a CD-k, pendrive-ok, Blu-ray lemezek belevesznek az adattengerbe. A gyémántalapú optikai lemez adattárolási sűrűsége viszont kétezerszer nagyobb, mint a szabvány Blu-ray lemezeké.

Az új adattároló előállítása azonban meglehetősen bonyolult. Apró gyémántszilánkokat használtak hozzá, ultragyors lézerimpulzusokat lőttek ki rájuk. Néhány szénatomot így kiszorítva, pirinyó üres helyeket hoztak létre a gyémánt kristályrácsában.

Az „üres terek” az információtárolás építőkockái. Az üresedések sűrűsége egy adott területen meghatározza a különféle adatértékeket jelentő fényességet. Az üresedés-mintázatok aprólékos irányításával/kontrolljával a kutatók adatokat tudtak kódolni a gyémántban.

A rendszer képességeit a fotótörténet egyik klasszikusa, Eadweard Muybridge (1830-1904) fényképek híres szekvenciájával szemléltették. Tárolásukat úgy oldották meg, hogy az egyes pixelek fényerejét a gyémánt belsejében lévő meghatározott helyek fényerőszintjéhez rendelték. A tárolás és a visszakereshetőség 99 százalékos pontosságot ért el.

Ez a szám azt jelenti, hogy a technológia megfelel a digitális adattárolás gyakorlati követelményeinek, ígéretes a jövőre nézve. Kereskedelmileg viszont egyelőre kivitelezhetetlen, mert túl drágák a speciális eszközök (lézerek, ultragyors fluoreszkáló képkamerák stb.).

Idővel méretezhető, miniatürizálható, összességében pedig megfizethetőbb és hozzáférhetőbb lehet a technológia. A hosszútávú adatmegőrzésben érdekelt vállalatok, illetve az értékes történelmi és tudományos adatokkal dolgozó intézmények számára minden bizonnyal vonzó megoldás. Ők lehetnek az első alkalmazók.