Az FTX kriptovaluta-tőzsde látványos összeomlása a mesterségesintelligencia-biztonsággal foglalkozó több cég finanszírozását veszélyezteti.

A novemberi csőd hetvennél több mesterségesintelligencia-kutatásokban érintett vállalatot hozhat kellemetlen helyzetbe. Összesen közel 550 millió dollár támogatást kaptak az FTX-től, amelynek jelentős részét valószínűleg vissza kell majd fizetniük.

A 2019-ben alapított FTX lehetővé tette ügyfeleinek kriptovaluták hagyományos pénzre és más eszközökre történő váltását, a velük folytatott kereskedését. Egy novemberi beszámoló az FTX vezetése és a vezetőséghez tartozó másik kereskedőcég potenciális konfliktusáról írt, majd a hír hallatán, a felhasználók elkezdték kivenni a befektetéseiket, amelyek jelentős részét az FTX már elköltötte. Erre jött a csőd, az ügyészek és a szabályozók lehetséges bűntények után nyomoznak jelenleg. 

Sam Bankman-Fried társalapító-vezérigazgató és üzlettársai a tőzsdei részesedésükből adományokkal és befektetésekkel segítettek MI startupokat, laboratóriumokat, szellemi műhelyeket is.

Ezeknek a szervezeteknek a nagy része az MI-biztonságra összpontosít. Hozzájuk kapcsolódó személyek névtelenül elmondták, hogy tartanak a támogatások csődeljárás közbeni visszakövetelésétől.

Az Anthropic független kutatólabor például 500 millió dollárt kapott segítőkész és ártalmatlan nyelvi modellek fejlesztésére.

Az FTX vezetői által indított Future Fund az emberiség jövőjét szolgálni hivatott projekteket támogat, amelyből harmincmillió MI-biztonságra ment. Az alap hatmilliót fordított a nagy nyelvi modellek által generált biztonsági problémák, például a félretájékoztatás mérséklésére. 1,5 milliót adtak a Cornell Egyetemnek, 1,25-öt pedig egy, az emberiség érdekei elleni mesterségesintelligencia-szcenáriókat és azok megvalósulásának megakadályozását vizsgáló kutatóközpontnak.

Az MI-biztonság, a mesterséges intelligencia által okozott károk megakadályozása, de legalábbis minimalizálása hiába kulcsfontosságú, az ezzel foglalkozó szervezetek sem a vállalati szektorból, sem az anyagi javakban szintén nem bővelkedő akadémiai intézményektől nem kapnak elég támogatást.

Az FTX nagyon jól jött nekik, most viszont más támogatók, befektetőik után kell nézniük. Sokuk jövője pedig teljesen elbizonytalanodhat. 

„A katéter vékony, műanyagból, gumiból, szilikonból, fémből vagy üvegből készült kis cső vagy slag, amivel az üreges szerveket, mint a húgyhólyag, a gyomor, a belek, különböző edények, a fül vagy a szív meg lehet szondáztatni, ki lehet üríteni, fel lehet tölteni vagy ki lehet öblíteni” – írja a Wikipédia az utóbbi évtizedek sebészetét jelentősen átalakító eszközről.

A mai katéterek gondos mérnöki munkával kialakított robotikus szerkezetek. Hozzájárulnak, hogy a sebész minél kevésbé invazív módon hajtsa végre a beavatkozást, szervezetbe juttatásuk viszont még mindig manuális és időigényes folyamat.

A funkcionális rostok és az intelligens robotika gyors fejlődésének eredményeit összekombinálva, svájci és brit kutatók katéter-formájú távirányítható, sőt, félautomata módban is működő puha robotot fejlesztettek.

Ez az első eset, hogy ilyen szerkezetek méretezhetők, összetett funkciók integrálhatók beléjük, és potenciálisan a szervezeten belül is irányíthatók.

Korábban csak kemény anyagokkal végzett ezúttal speciális hőtani eljárást („hőrajzolást”) alkalmaztak puha anyagokra, elasztomerre, azaz elasztikus polimerre, abból készítették a szerkezeteket . Rugalmassága és puhasága miatt esett rá a választás. Miután kinyújtjuk és elengedjük, „visszamegy” az eredeti állapotába, és elég puha is ahhoz, hogy minimalizálja érzékeny testszövetek sérülését.

A kutatók kitalálták, milyen hőre lágyuló elasztomerekre alkalmazható az eljárás. Eredeti tulajdonságainak megtartása volt a legfontosabb szempont, ezt az anyag legfőbb jellemzői alapján számolták ki, és végül sikerült megvalósítaniuk az elképzeléseket.

A mikrométer léptékű rostokban csatornák alakíthatók ki, és robotikus jellemzők dolgozhatók beléjük – képalkotó és stimuláló megoldások, elektródák stb.

Ezek a funkcionális elemek nyitják meg a kapukat a rostalakú autonóm robotok felé.  A gépecskék érzékelik a fényt, és „látnak” is, detektálják és elkerülik az út, például a gyógyszer a szervezet megfelelő pontjára való eljuttatása közbeni akadályokat, megtalálják rendeltetési helyüket. Működésükben kritikus jelentőségű a komplex irányító algoritmus.

A kutatók elmondták, hogy az elasztomer rostokba más anyagok is beágyazhatók, és meglepően egyszerű az előállításuk. Egy éjszaka alatt akár többszáz kilométer készíthető belőlük.

A rostalapú puha robotok távirányított katéterek mellett – és az emberi testen kívül – sok területen alkalmazhatók: az alvás minőségét figyelő matracoknál, önvezérlő ipari szerkezeteknél, hő- és tapintásérzékelőkkel felszerelt gépeknél, látórendszereknél stb.

A 2009-ben indult, 2014 óta a Microsofthoz tartozó, népszerű Minecraft nyílt világú játék. A résztvevők blokkokból álló, pixeles 3D univerzumban fedezik fel annak nyersanyagait, eszközöket hozhatnak létre, építkezhetnek, és a játékmód függvényében ellenségekkel harcolhatnak, vagy együttműködhetnek másokkal. Játszható túlélő, kreatív és szemlélő módban is, Java-alapú kiadásában pedig új játékmechanikákkal, tárgyakkal és grafikával egészíthető ki. Előszeretettel használják az oktatásban, de infokommunikációs és más kutatásfejlesztésekhez is gyakran alkalmazzák.

Például mesterséges intelligenciákat tanítanak, pallérozzák gépi értelmüket a jellegzetes pixelvilágban.

A világhírű San Franciscói OpenAI (amelynek alapításában Elon Musk is részt vett) nemrég alkotta meg a földkerekség legfejlettebb Minecraftot játszó botját. Új gyakorlási módszerrel hetvenezer óra emberi játékot elemzett, és tanulta meg, hogyan alkosson pixeles szerszámokat, húzzon fel épületeket.

De ez csak a kezdet, mert a fejlesztők elmondták, hogy MI-jük idővel csúcstechnológiás megoldásokban, például valódi önvezető járművekben, atomerőművek és korlátlan mennyiségű megújuló energiaforrás működtetésében, kezelésében tölthet be fontos szerepet.

Az MI a Minecraftban „gyémánt-szerszámok” készítésére alkalmas első bot. Egy embernek huszonnégyezer egymást követő cselekvés és kb. húsz perc kell ugyanehhez. A bot esetében egyrészt utánzásos tanulást használtak, azaz az MI az óhajtott output megvalósítása érdekében, többezer emberi inputot figyelt, és javított rajtuk. A bot kialakításához egy másik népszerű és hatékony módszert, a próba-hiba alapú megerősítéses tanulást is alkalmazták.

Az utánzásos tanulással eddig az volt a legnagyobb gond, hogy a kutatóknak lépésről lépésre, manuálisan kellett címkézniük, és rengeteg idő elment vele. Az OpenAI teljesen szeparált, a címkézési folyamatot elvégző idegháló fejlesztésével oldotta meg a problémát. Előtte alkalmi gamerekkel játszattak kétezer óra Minecraftot, és felvették, hogyan érintik meg a billentyűzetet, egeret stb. Az MI ezeken az adatokon tanult, ez volt a „videó-előtanulás” (VPT).

A VPT-t is használva, a bot most már képes gépek számára korábban elképzelhetetlen dolgok létrehozására. Ez azért lehetséges, mert elődeit kizárólag megerősítéses tanulással trenírozták, és csak 970 lépéses folyamatokat abszolváltak. Az új MI azért boldogul el húszezernél több lépéssel is, mert fejlesztői a két tanulási stratégiát összekombinálták a gyakoroltatáshoz.

A Csillagok háborúja és tévésorozatok számítógép által generált színészei után, a Disney színészek „vizuális” életkorát a képernyőn megváltoztató ideghálót fejlesztett. A technológiával lehetővé válik, hogy televíziósok és filmesek automatizált folyamattal megöregítsenek, megfiatalítsanak szereplőket. A megoldás olcsóbb és kevésbé időigényes, mint az ugyanezt célzó korábbi eljárások.

Eddig 3D szkenneléssel és modellezéssel, 2D-s képkockáról képkockára haladva, a Photoshophoz hasonló eszközökkel végeztek arcokon digitális retusálást. A munka hátulütője, hogy a film hosszától függően, hetekig vagy tovább is eltarthatott.

A Disney mesterségesintelligencia-alapú „arcot újra-öregítő hálózata” (FRAN) automatizálja ezt a folyamatot. A nagyvállalat állítása szerint ez az első praktikus, teljesen automatizált, gyártásra kész módszer videóképeken látható arcok életkorának módosítására.

A kutatók véletlenszerűen többezer 18 és 85 év közötti, szintetikusan módosított életkorú képet generáltak a StyleGAN2 ideghálóval. FRAN ezeken az adatokon gyakorolt, és tanulta meg, hogyan változik az idő előrehaladtával egy személy külseje. A tanulást követően, az „öregedési elveket” képkockáról képkockára haladva, tudja mozgásban lévő valódi színészekre alkalmazni.

A felügyelet melletti tanulás során ugyanannak a szintetikus és fotorealisztikus személynek az arckép-párjaival dolgozott. A párokat a kapcsolódó forrás és a cél-életkor megadásával címkézték fel. Mivel a gyakorlóadatokat szintetikusan hozták létre, elkerülték a „lehetetlent”, nem kellett sokféle identitású, életkorú és etnikumú személy, különböző nézőpontokból megörökített képeit összegyűjteniük.

A Disney valódi filmekben és televíziós műsorokban használható, kiváló minőségű outputot ért „gyártásra kész” megoldáson. Elmondásuk alapján a változatos arckifejezések ellenére, ez az első színészek életkorát a mozgókép-anyagon dinamikusan megváltoztatni képes mesterségesintelligencia-alapú technológia.

A rendszerhez felhasználóbarát interfészt is fejlesztettek, amellyel az alkotók könnyen tudják kezelni az ideghálót.

Egyre kíméletlenebb a verseny a robotkutya-piacon.

A terület élenjárójának számító – és a Hyundai tulajdonában lévő – Boston Dynamics bepereli a katonai hardvereken dolgozó Ghost Robotics-t, mert szerintük a 2019-ben bemutatott, négylábú és emblematikus Spot szerkezetükre vonatkozó hét szabadalmat sértettek meg: a másik vállalat Spirit 40 és Vision 60 gépeivel (lásd 2. és 3. kép) – így a Boston Dynamics – az ő kulcstechnológiáikat, például az önkorrekció és a lépcsőjárás mechanizmusait „kölcsönözte.”

Először 2020 júliusában, négy hónnappal a Spirit 40 bemutatását követően, figyelmeztették, hogy nézzék át a Spothoz kapcsolódó szabadalmakat, majd két levélben a robotkutyák forgalmazásának abbahagyására szólították fel őket.

A Boston Dynamics elfogadja a versenyt, viszont itt a szellemi tulajdonjogaik megsértéséről és nem pontosított károkozásról van szó – hangsúlyozza a cég vezetősége.

A pereskedés nem meglepő. A még mindig fiatal vállalatnak tekinthető Boston Dynamics eredetileg a kutatásfejlesztésre összpontosított, idővel viszont robotjai, például Spot és Stretch kereskedelmi forgalmazása is egyre fontosabbá vált. A riválisok, mint a Ghost Robotics komoly fenyegetést jelenthetnek számukra, és még ha nem is nyerik meg a pert, más cégeket eltántoríthatnak robotkutyák fejlesztésétől.

A Ghost Robotics szerint a vádak alaptalanok, a verseny elfojtására tett kísérletek.

A Spirit 40-t egy évvel később követte a komoly sajtóvisszhangot kiváltó újabb robotkutya-iteráció, a Vision 60, amelyre mesterlövész-puskát is szereltek. A fegyveres gép már a „gyilkos robotok” kategóriájába tartozik, és ezzel több mesterségesintelligencia-kutató szerint a Ghost Robotics átlépte, a morális, jogi és technikai határokat, mert egy ilyen fegyver terroristák és úgynevezett latorállamok kezébe is kerülhet.

Egyelőre nem világos, hogy a robotkutya mennyi autonómiával rendelkezik, de nincs egyedül, mert az ember által irányított és autonóm drónok között több már most is képes gyilkolni. Szakértők sürgetik is a terület ENSZ általi szigorúbb szabályozását.

Mivel – leszámítva a fegyvert – a robotkutyák általában nagyon hasonlítanak egymásra, elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb elkezdődik a pereskedés.        

Az elektronikus jelek elemzése, a gépi látás és a számítási felhő közös nevezőre hozásával a fizikai valóságban is megjelentek az online hirdetőiparban jól ismert gyakorlatok, mint például a reklámok személyre szabása, vagy a fogyasztók pontosabb targetálása.

A közterületen reklámozó cégek arcelemzéssel és személyes adatok felhasználásával igyekeznek elérni, hogy a potenciális nézők – és főként az érdeklődők – valósidőben lássák a hirdetéseket.

Az intelligens jelekkel, táblákkal foglalkozó francia Quividi rendszere maximum száz arcot elemez egyszerre, azonosít nemet, életkort, hangulatot. Utóbbinál figyelembe veszi, hogy az illető merre néz, és mennyi ideig nézi a hirdetést.

A brit Ocean Outdoor reklámcég bevásárlóközpontokban és angol városok kereskedelmi negyedeiben alkalmazza a Quividi technológiáját. Az Emoji Movie-t promótáló hirdetése például a járókelők arcára kopírozott emojikat mutat. Egy másik az öngyilkosság kockázatára hívja fel a közfigyelmet – s rajta látható szomorú arcú lány mosolyogni kezd, amikor valamelyik járókelő éppen ránéz.

A floridai Alfi digitális kijelzőit a közeli személyek nemét és életkorát felbecsülő kamerákkal szerelték fel. Az információkat időjárási és időadatokkal kombinálva, választja ki a megjelenítendő hirdetést. A rendszert két brit bevásárlóközpont, brit és amerikai taxisok és a fuvardíjat az utasok között megosztó szolgáltatók (Lyft, Uber stb.) használják.

A texasi ClearChannel mintegy háromezer brit elektronikus hirdetőtábla és ezerkétszáz buszmegálló reklámjai körüli arcokat elemez. Több táblába beágyazták a német Adsquare fogyasztói csoportokat, például gyorsétterem-rajongókat, organikus ételek iránt érdeklődőket azonosító technológiáját. Utóbbiakat mobiltelefonos adatok (hely, demográfia, érdeklődés) alapján végzi, majd a rendszer eldönti, hogy milyen járókelő-csoportoknak milyen hirdetéseket mutat a tábla.

Ezek a cégek érzékeny területen, nyilvánosság és személyes tér (privacy) határmezsgyéjén egyensúlyoznak, a döntéseket – mikor ki mit lásson – mesterséges intelligencia hozza. Jogvédő szervezetek árgus szemekkel figyelik a tevékenységüket, de a reklámozók többször elmondták, hogy betartják az európai Általános Adatvédelmi Szabályozás (GDPR) követelményeit.

A mesterségesintelligencia-technológiák berobbantak a képalkotásba, 2022 az ilyen jellegű alkalmazások diadalmenete volt. A gépi képalkotással azonban lehetővé vált művészek stílusának utánzása, például teljesen élethű másolatok – hamisítványok – készítése is.

Miután a világhírű dél-koreai illusztrátor, Kim Jung Gi október elején elhunyt, egy nappal később egy korábbi játékfejlesztő közkinccsé tett a művész stílusában képeket alkotó modellt. Az ő képein tanult, gyakorolt. A fejlesztő Kim Jung Gi előtti tisztelgésről beszélt, a reakciók viszont nemcsak kritikusak voltak, vagy sértőnek tartották a modellt, hanem egyes kommentelők meg is fenyegették, erőszakra buzdítottak ellene.

A kommentek friss tendenciát, a mesterségesintelligencia-fejlesztés és a fejlesztők ellen keményedő retorikát szemléltetik. Másrészt, sok képzőművésznek sem tetszik, hogy képeiket MI-alapú programok, appok utánozhatják.

A DeviantArt – online közösség és digitális piac, ahol alkotók mutatják be és árusítják munkáikat – ellenlépésként elindította a DreamUp nevű, szövegből képet generáló programot, amellyel művészeknek kíván segíteni, hogy jogosultság nélkül ne utánozhassák a stílusukat, másolhassák munkáikat.

A DreamUp a Müncheni Műszaki Egyetemen fejlesztett és egyre népszerűbb (szintén szövegből képet alkotó) Stable Diffusion app implementációja. Művészek kitölthetnek egy formulát, megadva a nevüket, álneveiket, alkotásaik címét. Az app felteszi mindet a blokkolt szöveges utasítások (prompts) listájára.

A DreamUp minden outputot MI által generált képként címkéz fel. A rendszer outputjait a DeviantArtra feltöltő felhasználóknak meg kell adniuk az adott munkájukra ható művész nevét, sőt, jelenthetik is a szerintük valakinek a stílusát utánzó képeket. Ha az eset nem egyértelmű, a DeviantArt az illető művészt kéri fel, hogy döntsön.

A DevianArt öt szabadon használható promptot kínál fel havonta. Ha 14,95 dollárért havonta előfizetünk rá, akkor  havi egy hónapban háromszázhoz juthatunk hozzá. Nem előfizetőknek egy prompt húsz cent.

A Stable Diffusiont egyébként a világhálóról, például a DeviantArt honlapjáról is összeszedett képeken gyakoroltatták. Közkinccsé tételekor több művész tiltakozott a modellben rejlő utánzási potenciál miatt, mert például arra is utasíthatjuk, hogy xy stílusában készítsen képet. Elég hozzá egy „in the style of xy” prompt is.

A távmunka terjedésével a munkahelyek fizikai tere is változik, és közben egyre több munkaadó próbálja például ingyenes étkezéssel, rugalmas munkaidővel és csúcstechnológiás megoldásokkal „helyben tartani” alkalmazottait.

Az intelligens épületek és városok koncepció nem új, gőzerővel dolgoznak a megvalósításán. A következő lépést egy szingapúri irodaház, az ötvenhektáros Punggol digitális negyedben álló JTC Summit vetíti előre.

A harmincegy emeletes épület kívülről úgy néz ki, mint bármelyik más modern irodaház a világon. A „felszín alatt” viszont hálózatba rendezett hatvanezer szenzor működteti, s teszi majdnem élő organizmussá.

A városállam kormányának fejlesztési ága, a Govtech új keretet dolgozott ki az okos energiagazdálkodástól az épületműködtetésig, robotszolgáltatásokig, mindenféle technológiák egyetlen – middleware-ként funkcionáló – platformon (Open Digital Platform, OPD) való kezelésére. Maga az épület a Smart District OS-en (operációs rendszeren) keresztül kapcsolódik a platformhoz.(Az ODP és a Smart District OS a tervek szerint 2025-re Punggolban mindenhol működni fog, első körben 28 ezer új állást teremtve, ami csak a kezdet.)

A JTC Summit tulajdonosai az épület digitális ikrével, virtuális világbeli másolatával dolgoznak együtt, az teszi lehetővé a világítás optimalizálásától a hatékonyság növeléséig, mindenféle döntések meghozását. Az oprendszer minden összekapcsolt részt folyamatosan monitoroz, így a legapróbb részleteket is tudja a bejáratokról, liftekről, meghibásodásokról, hogy mikor mire kell alaposan figyelni.

A mozgások valósidőben a helyszínről és messziről is láthatók, a bejárat például távirányítva nyitható ki, ha megérkezett az ételfutár, a lift pedig éjszakára – energiatakarékossági céllal – leállítható. Ha a CCTC rendszer túlzsúfoltnak tart egy tárgyalót, vagy a külső hőmérséklet emelkedik, a rendszer automatikusan növel a légkondicionáláson. A mélygarázsban elektromosautó-töltők sorakoznak, és ha a kamerák füstöt érzékelnek, akkor azonnal automatikusan leáll a töltés.

Az épületben megnyerő külsejű robotok is dolgoznak: csomagokat visznek rendeltetési helyükre, karbantartásra figyelmeztető jeleket továbbítanak, vagy egyszerűen csak járőröznek, hátha valami rendelleneset találnak valahol. Az ő tevékenységük is valósidőben figyelhető.

A rendszer tevékenysége túlmutat az irodaházon: az adatokat kormányzati ügynökségekkel megosztva, repülőgépek érkezésére, a kikötőben dekkoló hajók állapotára vonatkozó, a biztonsági szerveknek fontos adatokat is gyűjthet. Figyeli a vízszintet, áradásokat, gyanús szennyeződéseket. Az infók alapján változatos szimulációkat futtathatnak le, és dönthetnek közlekedési változtatásokról, vagy hogy hova érdemes majdani buszmegállókat árnyékoló fákat ültetni.

Sok főnök szeretné, ha beleláthatna alkalmazottai fejébe. Most viszont úgy tűnik, hogy ez nem sci-fi, hanem tényleg megvalósulhat.

Az utóbbi években több vállalat állt elő „elmeolvasó” technológiákkal, amelyekkel az alkalmazók megfigyelhetik a munkaerőt. Egy izraeli cég, az InnerEye az emberi elmével összekapcsolható, gépi tanulással felerősített headsetet fejlesztett. Elmondásuk alapján az eszköz a gyorsabb munkavégzésben és a döntéshozás bizonytalanságainak leküzdésében segíti a dolgozókat.

A San Franciscói Emotiv startup vezeték nélküli EEG-s (elektroenkefalográfos) headsetje az alkalmazottak mentális állapotát, állapotváltozásait képes hatékonyan követni. Az InnerEye („belső szem”) szerint „embereket és gépeket összekötve, technológiánk a két világ legjavát kombinálja egybe.”   

Sokan viszont – nem véletlenül – szkeptikusak ezekkel a megoldásokkal szemben, és joggal beszélnek disztópiáról. A fejlesztőcégek azonban nem törvényenkívüliek, virágzik a piac, a munkaadók egyre komolyabb összegeket kezdenek befektetni az elmefürkésző technikákba.

Az alapképlet ismerős: ilyen eszközökkel jelentősen növelhető a munka hatékonysága. Ha alkalmazásra kerülnek, véletlenül sem az alkalmazottakat figyelik meg, hanem a jólétüket, mentális állapotukat erősítik velük. Technikai értelemben lehet, hogy monitoring folyik, de „értük, és nem ellenük.”, például azért, hogy ne kelljen megerőltetni magukat a gyors döntéshozásban.

Míg az InnerEye a dolgozókat „szuperemberekké” változtatná, addig az Emotiv „csak” a boldogságukra figyel…

„Tisztában vagyunk a technológia disztópikus lehetőségeivel. Éppen ezért tudatosan választjuk ki a partnereinket; csak olyan szervezeteket, amelyek felelősen vezetik be megoldásainkat, és az alkalmazottakat tényleg gazdagítani akarják velük” – jelentette ki Tan Le, az Emotif alapító-vezérigazgatója.

Az alkalmazottakra koncentráló marketingstratégia megkülönbözteti ezeket a technológiákat az alkalmazó megfigyelési lehetőségeit a távmunka által meghatározott világban is növelő termékektől, az úgynevezett bossware-től. A különbség hangsúlyozása viszont valószínűleg csak marketingfogás, mert az adatbányászattal és az elmeolvasó headsetekkel a személyes szféra is eredményesebben monitorozható, mint eddig.

Az Emotiv elmondta, hogy az EEG-adatok kizárólag az alkalmazottakat illetik meg, akik hozzájárulhatnak azok anonimizált formában történő másolásához, megosztásához.

De vajon akarják is ezeket a technikákat, és lehetőségükben áll-e egyáltalán, hogy ne az ilyen megoldások iránt élénken érdeklődő alkalmazók érdeke érvényesüljön?

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Bitek és Atomok Központjának kutatói a többek között a NASA és az Egyesült Államok Hadseregének Kutatólaboratóriuma által finanszírozott ambiciózus projekten, magukat eredményesen összeszerelő robotokon dolgoznak. Elmondták, hogy még évekre vagyunk az autonóm „önépítő” robotoktól, az eddigi eredmények viszont bizakodásra adnak okot.

A rendszer központjában (a számítógépes grafikából kölcsönzött szóval) voxelek vannak, ezek az egységek szállítják a részek között megosztható energiát és az adatokat. A részek alkotják a robot alapját, további voxeleket „csípnek el” és kapcsolnak magukhoz, mielőtt azok – későbbi összeszerelés végett – áthaladnának a rácshálózaton.

A kutatók megkérdőjelezik azt az általánosan elfogadott álláspontot, mely szerint nagyobb szerkezetek építéséhez nagyobb gépek kellenek. Megközelítésük olyan területekre alkalmazható, ahol ma vagy komolyabb anyagi befektetések kellenek a létező és kötött infrastruktúrához, vagy egyelőre kivitelezhetetlenek az elképzelések.

E rendszerek megfelelő szintű intelligenciájának fejlesztése is akadályt jelent. A robotnak meg kell határoznia, hogyan és hol építsen új robotot, mikor kezdjen bele, hogyan kerülje el a többi robottal való ütközést.

A szerkezetek kiépítése során intelligenciát is beléjük kell ágyazni. Az egyik fejlesztő, Neil Gershenfeld szerint ezért döntöttek a „szerkezeti elektronika, az adatokat és az energiát, valamint az erőt továbbító voxelek” mellett.

Hardver-problémák is adódnak, és ezeket megoldandó, a kutatók a voxeleket egyben tartó erősebb konnektorokon dolgoznak jelenleg.

Ha elkészül, egy ilyen rendszerrel megspórolható a prototípuskészítésre fordított rengeteg idő.

„Miközben egyre nő a 3D nyomtatással készült házak iránti igény, ezekhez legalább akkora, vagy nagyobb printerek kellenek, mint az épület. Komoly haszna lehet, ha a szerkezeteket apró robotok szerelik össze. A munka iránt a DARPA (az USA Védelmi Minisztériumának Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) is érdeklődik, az erózió és a tengerszint növekedése miatt a partvédelmet erősítő lehetőséget lát benne” – írta egy sajtóközleményben az MIT.