Mindannyiunk lakásában van évek óta fiókok mélyén az enyészetre váró, elfeledett laptop, kamera és sok más leselejtezett elektronikus cucc. Valamire jó lehet még, van rá érdeklődő és hasonlókkal hitegetjük magunkat, de közben tisztában vagyunk vele, hogy tovább fognak porosodni.

A rengeteg elhasznált és kidobott elem szintén drasztikusan növeli az e-szemét mennyiségét.  

Pedig az elektronikus hulladék ugyanúgy újrahasznosítható, mint a papír és a műanyag – különösen akkor, ha tudjuk is, hogyan kell csinálni, hogyan csökkenthető káros környezeti hatásuk.

A 2019-es adatok alapján az évi ötvenmillió tonna globális elektronikus hulladék zöme lerakóban végzi. Az ezeket feldolgozó, a szemétből anyagokat kinyerő személyeket gyakran éri fertőzés, megbetegedés a mérgező vegyületek, ólom stb. miatt. De nemcsak ők, hanem mind veszélyben vagyunk, hiszen a kockázatos anyagok belekerülhetnek a talajba, talajvízbe, veszélyeztetve például az élelmiszer- és a vízellátást.

Amikor az elektromos hulladékot újrahasznosító helyre visszük öreg eszközeinket, szétszedik őket, és kinyerik belőlük a felhasználható anyagokat. Innentől kezdve viszont szigorúan kell követniük a különböző szintű (állami, helyi stb.) szabályozásokat.

De mik is hasznosíthatók újra? Asztali számítógépek, laptopok, tabletek, mobiltelefonok, nyomtatók és szkennerek, digitális kamerák, televíziók és kiegészítőik, faxgépek, játékkonzolok, és még folytathatnánk.

Ha csak öregek, de működnek még, megpróbálhatjuk eladni vagy elajándékozni ezeket, viszont ha véglegesen elromlottak, több opció közül választhatunk.

Az USA-ban például a Best Buy az egyik legnépszerűbb megoldás, napi három darabot vihetünk, Kalifornia állam kivételével, egyesekért fizetni kell, másokat (telefontokot, légkondicionálót stb.) meg nem fogadnak el.

Egyik programjuk azzal segít, hogy ha nagyobb készüléket veszünk tőlük, a régit bizonyos pénzszolgáltatás ellenében, beszámítják. Két nagyobbat és korlátlan számú kisebbet fogadnak el. A cuccokat újrahasznosításra specializálódott vállalatoknak küldik el.

A Staples több tucat, kb. 18 kiló (40 pound) alatti eszközt, napi hetet vesz át ingyen, lényegében mindent. Ők is egy újrahasznosító céggel működnek együtt.

Az Apple és az Amazon szintén lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a lestrapált eszközöktől, egyik bevett módszerük: következő vásárláskor beszámítják őket.

A legtöbb amerikai nagyvárosban komoly újrahasznosító létesítmények működnek, megkönnyítve a környezettudatos életmódot. Persze a legjobb újratölthető elemekkel, napenergiával mi is tehetünk még többet érte.

Watararu Chino japán mérnök különleges ötlettel állt elő: leegyszerűsítve, lábbelibe ágyazta be a Braille-írást. A felismerés azután jött, hogy megtudta: tapintható, tapogatásérzékelőkkel felszerelt járdákon, burkolatokon hagyott kerékpárok gátolják járáskárosult személyek mozgását.

Az ötletből kiindulva fejlesztette az Ashirase járástámogató rendszert. A rendszerben találunk egy rugalmas motorra szerelt kütyüt is, és persze mindezek a cipőben vannak.

A cipőt viselő látáskárosultak speciális okostelefonos alkalmazást használnak. Az appon megadják úticéljukat, mire a cipőben lévő készülék – főként rezgéssel – irányítja őket.

A jobb lábfejen érzékelhető rezgések például arra figyelmeztetik a felhasználót, hogy a következő saroknál forduljon vissza. A vibráció ritmusa jelzi neki, hogy milyen messze van a sarok.

Chino hosszú ideje imádja az autókat, 2008-ban a Hondánál kezdett el dolgozni, önvezető és más technológiák fejlesztésében vett részt. De miután a felesége látáskárosult nagymamája 2018-ban beleesett egy folyóba, és megfulladt, még jobban megértette, mennyire veszélyes lehet a sétálás/menés.

„Régóta megszállottja vagyok a biztonságos autók fejlesztésének. Egyik szememmel mindig a biztonságra figyelek, de azt is felfogtam, hogy a menés szintén veszélyes lehet. Tisztában vagyok vele, hogy ez is a mobilitás része” – nyilatkozta.

Felismerése következményeként, kilépett a Hondától, és létrehozta a mechanikus, járástámogató asszisztenst. Ashirase már az év végén kereskedelmi forgalomba kerülhet, huszonötezer jenért, azaz 206 dollárért fogják árulni, az app havi használati díja pedig kb. kétezer jen lesz.

A mérnök megjegyezte, hogy sok látáskárosult személytől hallotta: feladták, hogy új helyekre menjenek. Buszon és vonaton is érzékelte, mennyire idegesek, félnek. Azt szeretné, hogy idegeskedés helyett zenét hallgassanak, és azt élvezzék a vonaton. Lábbelijük jelzése pedig azt is tudatja velük, hogy megérkeztek a végcélként megjelölt állomásra.

Az emberi szervezetben lévő implantátumokból kockázatos és nehézkes is lehet az adattovábbítás. A New Yorki Columbia Egyetem kutatói új technikát találtak ki rá.

Lényege, hogy az adatokat az emberi szövet ionjaira írják, és a testen kívül lévő fogadóállomás, nagysebességű adattovábbítás mellett, le tudja onnan olvasni őket.

A beültethető elektronikus eszközök egyre fontosabb szerepet játszanak az egészségügyben. Folyamatosan képesek figyelni a szív tevékenységét, az agyat és más szerveket, és szükség esetén, figyelmeztetik a kezelőorvost.

Ezeknek az implantátumoknak az egyik hátulütője, hogy adatokat nehéz kinyerni az emberi szervezetből. Ha vezetékes megoldást alkalmazunk, a szövetek könnyen megfertőződhetnek, vezeték nélküli megoldások, például rádió- és fényjelek, ultrahang és bluetooth esetében pedig az adatok nem jutnak át eredményesen a szöveteken.

A Columbia Egyetem kutatói tanulmányban ismertetik az adatok szervezeten belüli, onnan kifelé irányuló továbbítását támogató új technológiájukat, a technológia fejlesztését. A módszer az emberi test saját kommunikációs eljárásának az előnyeit használja ki.

Mivel a test sejtjei ionok cserélgetésével kommunikálnak egymással, a kutatók igyekeznek kiaknázni a szövetekben tárolt energia elektromos lehetőségeit. Az új kommunikációs módszerhez a szövetbe ültetett elektródapár kódolja az elektromos impulzusokat váltogató eszközből jövő adatokat, majd a szövetben lévő ionban tárolja az energiát. A szövet felületére, például bőrre, egy másik elektródapárt tehetnek, hogy megkapja a tárolt energiát, és dekódolja az adatokat.

A fejlesztők elmondták, hogy a technikával tíz centi mély szöveteken keresztül továbbíthatók adatok, és sokkal kisebb a veszteség, mint bármilyen mélységben történő rádiófrekvenciás kommunikáció esetében. A továbbítási sebesség is gyorsabb volt, mint más technikákkal, és a módszer optimalizálható is.

Patkányokkal, idegi interfész implantátumokkal tesztelték, és egy idő után sikeres és pontos volt a külső vevőállomás felé történő adattovábbítás.

Az ionkommunikációhoz alacsonyabb feszültség és kevesebb áram kell, mint más vezeték nélküli technológiáknál. Az így működő eszközök könnyen készíthetők puha, biokompatiblis anyagokból. Következő lépésként az ionkommunikációhoz használható organikus, tranzisztorokkal működő bioszenzort fejlesztenek.

Elsőként a világon, a DALL-E2 program tetoválást készített, és a munkát felvarrták egy érdeklődőre. A világpremiert az a tény jelenti, hogy eddig még senkit sem tetováltak mesterséges intelligencia által generált motívummal, képpel.

Maga a DALL-E2 az MI-kutatások egyik élenjárójának, a kaliforniai OpenAI-nak a fejlesztése, a természetes nyelvet alakítja át realisztikus fényképpé, műalkotássá. Egyelőre nem álmaink legéteribb vagy éppen legsúlyosabb vizuális tartalmait festi meg, hanem a létező legegyszerűbb formát választotta: izgalmas A betűt, keresztet és nyilat (mint később kiderült, a keresztet, legalábbis a mostani formájában nem az MI álmodta a képhez, ráadásul ki is lóg belőle).

A Twitter-felhasználó büszke tetkó-tulajdonos azonnal posztolta is a munkát, és még az OpenAI.t is beteggelte.

„Ismereteim alapján, ami pontosan nulla perc kimerítő keresést, kutatást jelent a témában, Boom az első, mesterséges intelligencia által tervezett tetoválás” – újságolta Everett Randle, akinek a bal belső felkarján látható a munka.

Peter Welinder, az OpenAI termékmenedzsere megerősítette a tényt, hogy ez volt DALL-E2 első műve ezen a területen.

Több mesterségesintelligencia-rajongó viszont attól fél, hogy az OpenAI valamilyen márkaépítő gépet hozott létre.

„Begépeled, hogy a DALL-E2 által tervezett első tetkó, és tényleg ez az? Nincs más leírás? Úgy érzem, ez egy kultusz kezdete” – kommentelte az eredeti posztot egy másik Twitter-felhasználó.

Randle mindenesetre elégedett, mert eltöprengett azon a lehetőségen is, hogy mi van, ha idő előtt beszerez egy démonszimbólumot, mert az MI véletlenszerűen azt is kidobhatna.

Nem így történt, viszont elárulta, hogy a keresztet ő adta hozzá, így ellenpontozva, lenullázva az esetleges szentségtörést.

Egyes ideghálók meglepően jók horrorba illő darabok alkotására, sőt, akár Lovecraft-regényeket illusztrálhatnának már. Vagy ha nem is teljes regényeket, egy-egy oldalt mindenképpen.

Képzőművészet és mesterséges intelligencia egyre több szállal kötődnek egymáshoz. A Google Dreams néhány éve szenzációszámba ment, ma már viszont egyre több a hasonló, de még jobb minőséget generáló próbálkozás. Ezek a munkák persze nem feltétlenül önálló alkotások, hanem meglévő anyagok átalakítása, továbbgondolása, de akár a posztmodern appreciation fogalmát is rájuk húzhatjuk, amikor annyira értékelünk egy alkotást, hogy kisajátítjuk, és ugyan megtartva, de új minőséget akarunk kihozni belőle. Akár művészi lopásnak is nevezhetjük, bár nem teljesen az.

Az MI által generált képek mindig elgondolkoztatnak, és persze elcsodálkozunk a fejlődésükön.

Az Artificial Nightmares (Mesterséges lidércnyomások) YouTube-csatorna egyperces darabját, a „Krusty, a bohóc”-ot is csak döbbenten, és persze szörnyülködve nézzük. A gótikus borzalmakat, reneszánsz eleganciájú és színvilágú figurákat a bohóc inspirálta, idegháló generálta. Álomszerű, szürrealista, szinte valósághű képek peregnek, de legalábbis tudjuk, hogy – például pszichedelikus drogok hatására – ilyen valóságok, ha máshol nem, akkor a tudatalattiban, az emberi psziché mélyrétegeiben léteznek.

A képeket három gépitanulás-algoritmus, VQGAN, CLIP és Rife-RealESRGAN generálta, mindegyik szöveges leírásokat vizualizált, addig javítva rajtuk, amíg el nem értek egy szintet.

Ezek az algoritmusok szinte bármiből, a Simpson család jól ismert karaktereiből, Buzzfead szalagcímekből, pornóból stb. képesek hátborzongató képanyagot generálni.

Automatikusan merül fel a kérdés, hogy a technológia folyamatos fejlődésével, az általunk fogyasztott média hány százalékát hozzák létre mesterséges intelligenciák a közeljövőben?

A Stanford Egyetem Emberközpontú MI Intézete kiadta immáron ötödik évi MI Indexét. Az akadémiai és konferenciapublikációkon és nyilvános adatsorokon alapuló anyag korábbi trendek folytatásáról, a támogatás, a szabályozás és a mesterségesintelligencia-teljesítmény növekedéséről számol be.

2020-ban 42,2 milliárd dollár szakterületi magánbefektetést, 2021-ben több mint a kétszeresét, 93,5 milliárdot könyveltek el. A pénz többsége, 76,5 milliárd Kínából, az Európai Unióból és az Egyesült Államokból jött, viszont kevesebben kapták, mint a korábbi években. Míg 2017-ben négyezernél több új MI-cég volt, addig 2021-ben hétszázötvennél kevesebb.

Nő a szabályozás, 2015 óta huszonöt meghatározó országban ötvenöt MI-vel kapcsolatos törvényt hoztak, és ebből csak 2021-ben tizennyolcat.

Az USA és Kína között ugyan sok a geopolitikai jellegű súrlódás, de a kutatókat ez sem gátolta abban, hogy 2021-ben kilencezernél több amerikai-kínai közös publikációt jegyezzenek – ötször annyit, mint 2010-ben.

Egyre több területen (képosztályozás, tárgydetektálás, nyelvfeldolgozás) csökken a begyakoroltatás ideje és költsége. A 2021-es képosztályozó modellek 63,3 százalékkal olcsóbbak, 94,4 százalékkal gyorsabbak, mint a 2018-asok.

Az MI-etikára összpontosító konferenciákra 2021-ben ötször annyi tanulmány érkezett, mint 2014-ben. A magánszféra által jegyzett tanulmányok száma 71 százalékkal nőtt. Mindez azt jelenti, hogy az etikai aggodalmak mainstream kutatási témákká váltak.

Az MI Index korábbi kiadásai az iparági növekedés fontos inflexiós pontjaira világítottak rá. Az idei kiemelte az új MI-doktorátusok növekvő számát. Az USA-ban már több külföldi doktorál, mint amerikai, a tanulmányokban lévő hivatkozások számában pedig Kína megelőzte az Egyesült Államokat. Többek között Kínával kapcsolatos még, hogy egyre elfogadottabb az MI-vezérelte megfigyelés. Már a 2020-as anyag leszögezte, hogy az USA és Kína a világ két abszolút szakterületi nagyhatalma, és Kína minden más államot maga mögé fog majd szorítani.

A magánbefektetések növekedése és az automatizáció csúcsra futtatott szabályozása jelzi, hogy az MI a társadalmi hajtóerők középpontjában van.

A közösségi média bonyolult hirdetésrendszere mögötti ideghálók akár az egész hálózat összes energiáját úgy leszívhatják, hogy soha nem valósítják meg mindazt, amiért fejlesztették őket – figyelmeztetnek a Koppenhágai Egyetem kutatói.

A világon nincs elég energia az ideghálók tökéletessé fejlődéséhez, és ha a mostani típusok használatban maradnak, jó lenne jobban kifizetődő, értékesebb célokra alkalmazni őket, mint a hirdetések.

„Az a probléma, hogy végtelen energiamennyiség használható fel, például arra, hogy az ideghálók csak ránk targetáljanak hirdetéseket, és emellett semmi mást ne tegyenek. Soha nem fejezik be a gyakorlást, a végtelenig tökéletesednek. Olyanok, mint az összes energiát elnyelő fekete lyukak. Ez semmilyen esetben sem tartható fenn” – magyarázza Mikkel Abrahamsen, az egyik kutató.

Még a legjobb, maximum nyolc ismeretlent kezelő hagyományos algoritmusok sem passzolnak a közösségi hálózatok hirdetéseket a felhasználók irányába finomhangoló ideghálóival, mert az utóbbiak akár többmilliárd paraméter figyelembevételével állíthatók csak be.

Tanulási folyamatukhoz rengeteg idő és energia kell, és a kutatók számításai alapján, ha egyetlen idegháló trenírozásához a bolygó összes energiáját elhasználjuk, akkor sem lesz soha tökéletes. Gyakorlás közben egyre lassabban megy minden. A nyolcvan százalékos pontosságot már egy nap után elérik, ezt követően, a nyolcvanöthöz viszont legalább egy hónap kell.

Ez a masszív energiaigény cseppet sem meglepő mesterségesintelligencia-kutatók számára, kívülállók viszont keveset tudnak róla, és a hálók pont ezért lehetnek kártékonyak.

Kontinenseket átszelő repüléseink, vagy ruhavásárlásaink energetikai vonzatával sokkal jobban tisztában vagyunk, mint azzal, hogy mennyit fogyasztunk egy-egy Facebook, Twitter stb. bejelentkezéssel.

Jobban oda kellene figyelnünk rá – javasolják a dán kutatók.

Ugyan egyre több kutatás foglalkozik a mesterségesintelligencia-fejlesztések masszív környezeti lábnyomával, ezek a következmények általában háttérbe szorulnak a gyorsan fejlődő technológiák más társadalmi hatásaival összehasonlítva.

A kriptovaluták bányászatának következményeit viszont már elég jól ismerjük.

A még nagyon fiatal kvantumszámítástechnika máris csomó meghökkentő, hosszas gondolkodásra késztető szalagcímet generált: „kvantum-apokalipszis”, „kvantum-szupremácia” és hasonlók, miközben rengeteg az új befektetés, a kockázati tőke. Ezek együtt a technológia kereskedelmi lehetőségeinek megnyílását vetítik előre.

Előbb viszont mindenkinek nagyon mély levegőt kellene vennie – figyelmeztet a Maryland Egyetem szakembere, Sankar Das Sarma.

A kutatások és fejlesztések döbbenetesek, izgalmasak, és szenzációs eredményekhez, rendkívüli áttörésekhez vezethetnek. Das Sarma azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy – túl a hype-on –, a fejlődés lassú, és a közeljövőben sajnos aligha látunk világmegváltó kvantumszámítástechnikai újításokat.

„Annyira vagyok kvantumszámítás-párti, amennyire csak lehet valaki. Több mint száz tanulmányom jelent meg a témakörben, sok PhD és posztdoktori diákom a világ különböző pontjain, a terület ismert szakemberei, viszont a mostanában tapasztalható hype zavar. Különösen akkor idegesítő, amikor a kereskedelmi hasznosíthatóságról tesznek elhamarkodott kijelentéseket” – írta egy nemrégi tanulmányban Das Sarma.

A hype történetét 1994-ig vezeti vissza. Egy elemzés szerzői akkor bizonyították be, hogy elméletileg a technológiával a létező legerősebb titkosító algoritmus is feltörhető. Mivel ez a felvetés komoly veszélyt jelentett (és jelent ma is), a kormányok jelentős összegekkel kezdték el támogatni a kvantumszámítástechnikai kutatásfejlesztéseket.

A probléma magja, hogy a technológia fizikailag ugyan megvalósítható, a megfelelő mérettartományban történő eredmények elérése viszont döbbenetesen komoly kihívás. Számszerűsítve: a mai csúcs-kvantumszámítógépek több tucatnyi kvantumbittel (qubit) próbálnak figyelemfelkeltő eredményeket elérni. A qubitek hatékony kihasználásához azonban ennyi nem elég, számukat milliókra kellene felvinni.

„A mostani qubit-rendszer szenzációs tudományos teljesítmény, viszont nem visz közelebb minket mindenki számára fontos problémák megoldásához. Olyasmi, mintha az 1900-as évek vákuumcsöveivel próbálnánk létrehozni a legjobb mai okostelefonokat” – folytatja Das Sarma.

Ettől függetlenül persze eljöhet a kvantumszámítások kora, de a levegővételt se tartsuk vissza – figyelmeztet megint. Abszolút bizonytalan, hogy a sok startup mit ér el a közeljövőben.

Ideghálók segíthetnek gazdáknak, megnyugtathatják őket, hogy állataik jól érzik magukat, boldogok.

A Koppenhágai Egyetem kutatói ugyanis a sertések röfögése és visítása mögötti hangulatokat értelmező rendszert fejlesztettek. Egy hálót tizenkilenc szituációban (etetés, egymás közti dulakodás, futás, vágóhídra vitel stb.) felvett 7417 állati hangból álló adatbázist használva tanítottak be a disznók önkifejezésének osztályozására.

Minden egyes hangot pozitívnak vagy negatívnak címkéztek. A megítéléshez az aktuális helyzet jelentette az alapot. A például táplálkozás vagy egy ismerőssel való találkozás közben kiadott hangokat pozitívként, a dulakodás vagy a vágóhídra menet alattiakat pedig negatívként értékelték.

A kutatók két másik hálót a hangok spektrogramján gyakoroltattak. Az egyik a pozitívokat és a negatívokat azonosította, a másik pedig a szituációt címkézte.

A modell a hangok által kifejezett érzelmeket 91,5, a szituációkat 81,5 százalékos pontossággal azonosította. Ezek a számok gépi tanulás nélküli módszerrel sokkal alacsonyabbak, 61,7 és 19,5 voltak.

Persze nemcsak az általuk kiadott hangok alapján állapítható meg állatok hangulata, viszont jó fogódzók mentális állapotuk feltérképezéséhez.

Korábban sertések táplálkozási szokásainak előrejelzésére, esetleges tüdőgyulladás megállapításához használtak ideghálókat. Dél-koreai kutatók tehenek hangját elemző ideghálókat dolgoztak ki, amelyek megállapítják, hogy az állat éhes, melege van, vagy köhög.

Ezek a technológiák nemcsak állatok esetében hasznosak, hanem embereknek is segíthetnek. Például a bázeli és barcelonai illetőségű Zoundream startup csecsemők sírását éhségként, fájdalomként, rossz levegőként, ölelés hiányaként interpretáló rendszert hoz hamarosan kereskedelmi forgalomba.

A koppenhágai kutatók távolabbi célja a disznók viselkedését figyelő, követő és vágyaikat, szükségleteiket előrejelző rendszer fejlesztése. Állatok természetesen magasszintű érzelmek kifejezésére képesek, és e tényekből kiindulva egyes országok, például Ausztrália és az Egyesült Királyság törvényei markánsabban védik őket, szabályozzák, hogy jól érezzék magukat az adott istállóban. Az érzelmi állapotukat értékelő rendszerek segítenek a gazdáknak a törvények betartásában.

Kaszinók és játékhonlapok gépi tanulással jelölik – bélyegezik? – meg az addiktív viselkedést mutató játékosokat. Ezek az intézmények hamar elveszíthetik az engedélyüket, ha megkönnyítik az önpusztító magatartást, így érdekük, hogy ne történjen meg. Ráadásul több pénzt csinálnak a rendszeresen visszatérő nyertesekből, mint azokból, akik mindenüket elveszítik.

A dán Mindway AI rendszere segít a kockázatok csökkentésében – megjelöli az ügyfelek nyugtalanító megnyilvánulásait. Egyelőre főként online platformok élnek vele, de valódi kaszinókban is használják már.

A cég minden egyes ügyfélhez egyedi modellt tanít be. Alapvetően egy, ezen a téren tapasztalattal rendelkező pszichológus tizennégy kockázati tényező, például a feltett pénzösszeg, a játékkal eltöltött idő, hányszor vett ki pénzt automatából stb. alapján pontoz. A játékosokat három kockázati szint alapján címkézi fel, és a modellt a címkéknek megfelelően gyakoroltatja.

A rendszer figyeli minden egyes játékos viselkedését, és kockázati szintet generál. A kaszinó vagy a honlap még a baj előtt figyelmeztetheti ügyfeleit nyugtalanító folyamatokról. A fejlesztők szerint célszerűbb, ha a lehetséges problémákat telefonon beszélik meg, sok kliens viszont az e-mailt vagy a felugró üzeneteket szereti.

A függők nem biztos, hogy jó néven veszik az „őrületükre” figyelmeztető üzeneteket. Emellett, az arcfelismerés is szerepet játszik a játékosok problémáinak azonosításában. A makaói kaszinókban ezzel a technológiával ismerték meg a nagynyerőket, akiknek aztán jutalmat ajánlottak fel, miközben a város játékhatósága hivatalosan csak biztonsági célokra használta az arcfelismerést.

Csak az Egyesült Államokban kb. tízmillió személy szenved játékfüggőségtől. A problémák azonosítása segíthet a „vesztésspirál”, az eladósódás és az ezekkel járó mentális bajok megállításában. A kaszinók is jól járnak, ha megmaradnak és továbbra is játszanak az ügyfelek. Paradox módon, a szektorban évtizedek óta a játékbarlangok működtetőit segítendő használják az adattudományt, most viszont, a mesterséges intelligencia az ügyfeleket igyekszik támogatni.