Az okostelefonokon egyre gyakoribb digitális asszisztensek, Siri, Cortana és társaik hangjukkal időnként azt az érzést keltik, hogy emberszerű intelligencia rejlik a program mögött. Nyilván nem, viszont többtucat kísérlet alapján, a felhasználók valamilyen személyes kapcsolatot építenek ki ezekkel a vizuális vagy hangjegyeikben antropomorfizált gépsegédekkel.
Az érzelmi kapcsolat persze ellentmondásos, és nem feltétlenül pozitív. Park Daeun, a dél-koreai Chungbuk Nemzeti Egyetem kutatója és kollégái egy nemrég publikált tanulmányban arról számoltak be, hogy a gép-ember interakciókban megfigyelt egyik leggyakoribb érzelem a zavar, és sok esetben felhasználók ezért nem kérnek segítséget mesterségesen intelligens segítőiktől. Félénkek, szégyenlősek hozzá.
Parkék 187 alannyal végeztek felmérést. Az intelligencia alakíthatóságáról megfogalmazott állításokat („rendelkezünk valamilyen szintű intelligenciával, de lényegében nem tudunk változtatni rajta”, vagy „mindig változtathatunk az intelligenciaszintünkön” stb.) kellett hatos skálán értékelniük; az 1 „nagyon nem értek egyet vele”, a 6 „nagyon egyetértek vele” volt. Park korábbi felmérésekből tudta, hogy az intelligencia megváltoztathatóságát feltételezők nyitottabbak tanács- és segítségkérésre.
Ezt követően 3 szóból álló 16 sort kellett a kapcsolódó negyedikkel kiegészíteniük. Az egyik példa „szoba, vér, só” hármasára a „fürdő” volt a helyes válasz. Egyes esetekben az első három szó mellé utalást is tettek, máskor nem (a példánál a „kád” szóval). A számítógéppel készített ikonnal kísért utalások jelenítették meg a kérdéses szót. A résztvevők felénél emberszerű arc és szövegbuborék szerepelt, benne az utalással. A többieknél az ikonnak nem volt arca és a szövegbuborék is kimaradt.
Az utolsó sornál megkérdezték, hogy egyetértenek-e különféle állításokkal („zavart, hogy segítettek feladatmegoldás közben”, „a többiek azt hiszik, nem értek hozzá, mert segítséget kapok” stb.). Érzéseiket hétpontos skálán kellett számszerűsíteniük, a magasabb számok a kényelmetlenség szintjeit jelölték.
Az intelligenciát megváltoztathatatlannak gondolók kellemetlenebbül és inkompetensebbnek érezték magukat. Különösen az arcos segítő ikon zavarta őket, míg az intelligenciát megváltoztathatónak tartók számára mindegy volt, hogy van, vagy nincs arc.
A más résztvevőkkel és kérdésekkel végzett második teszt során megengedték, hogy aki akar, gépi segítséget kérhet. Park megállapította, hogy egyesek mindenképpen el kívánják kerülni az antropomorfizált programokat, mert annyira zavarják őket. Máskor viszont az ember-gép interakció kifejezetten hasznos elemei.