New York állam jelképéről, a hódról mintázza a Buffalo Egyetem terepjáró-szerű robotját. A fejlesztéshez termeszeket és a környezeti elemekre reagálva különféle szerkezeteket építő más állatokat is figyelembe vesznek. A rendszert többek között keresési és mentési műveleteknél vagy világűrbeli misszióknál használhatják.

„A hód nem előzetes tervet követve épít gátat, hanem a víz mozgására reagál, azt próbálja megállítani. Autonóm robotrendszerünk hasonlóan működik, folyamatosan monitorozza és módosítja a terepet, hogy mozgékonyabbá váljon” – magyarázza Nils Napp, az egyik fejlesztő.

A projekt lényege új algoritmusok kidolgozása autonóm gépek környezetérzékeléséhez és a felmerülő problémák megoldásához. Kontrollált környezethez, például autógyárakhoz viszonylag könnyű algoritmusokat fejleszteni, kiszámíthatatlan terekhez és komplex mintázatokhoz viszont sokkal nehezebb.

A termeszek és hódok viselkedésétől kezdve a Wikipédia népszerűségéig szinte mindenre magyarázatot adó biológiai jelenséget, a stigmergiát használják hozzá. Eszerint a termeszek bonyolult építményei nem előzetes terv vagy kifinomult kommunikáció eredményei. A termesz véletlenszerűen kezdi, lerak egy feromont tartalmazó sárgolyócskát. A feromon a természetben, állatokban és az emberben is megtalálható vegyület és kommunikációs eszköz: a terület megjelölésében, a társak felismerésében segít, és a nemi orientációt is jelzi.

A golyócska más termeszeket is magához vonz, ők ugyanúgy cselekszenek, mint az első, és így tovább, az építkezés akár a végtelenig folytatódik. Ugyanez a viselkedésminta jellemzi a Wikipédiát és más közösségi online projekteket is.

Napp és kollégái könnyen beszerezhető komponensekből építettek miniatűr terepjárót, kamerával, tárgyakat felemelő és lerakó robotkarral, speciális szoftverrel.

Ezt követően szokatlan terepet alakítottak ki, tetszőlegesen elhelyezett sziklákkal, téglákkal, törött cementdarabkákkal, különféle méretű babzsákokkal. Katasztrófa sújtotta közeget akartak szimulálni.

A környezetet figyelő algoritmussal felvértezett robot összeszedte, majd a sziklák, téglák és a beton közötti lyukakba, mélyedésekbe tette a végül emelkedővé összeálló zsákokat, amellyel elkerülte az akadályokat, és elérte rendeltetési helyét.

„Ugyanúgy cselekedett, mint a keze ügyébe kerülő anyagokkal építkező hód. Addig dolgozott, amíg össze nem állt az emelkedő, azaz hibákat tud korrigálni, váratlan zavaró tényezőkre reagál” – mondta Napp.

Tíz teszten, 170 zacskóból 33-at mozgatott meg, és minden egyes alkalommal elérte a célját. Állatokhoz hasonlóan, képes vezérelni magát, szükségletei szerint reagál a környezet változásaira.