Drónok remekül használhatók ember számára nehezen megközelíthető, veszélyes környezetek felderítésére, például leégett épületek vagy összeomlott hidak körüli navigálásra. Gyakran okoz viszont problémát, hogy lyukakon, majd keskeny járatokon kell keresztülrepülniük. A lyukak néha csak egy-két centisek, és ez jelentősen megnehezíti a közlekedést.

A Zürichi Egyetem kutatói megoldást találtak a problémára – a kicsi lyukakon keresztüli repülésre alkalmas, méretre zsugorodó, összehajtogatható drónt fejlesztettek.

Technológiájuk sokat segíthet ember nélküli légi járművek (unmanned aerial vehicles, UAV) szűk területen történő mozgásában, például katasztrófa utáni keresési és mentési műveleteknél.

A technológiát a szárnyaikat repülés közben összehajtó madarak ihlették meg. A svájci mérnökök szeme előtt az járt, hogy a drónok a légi stabilitás, egyensúlyuk elvesztése nélkül legyenek képesek arra, mint az állatok, és ugyanezt nagyon kis térben is meg tudják tenni.

„Mechanikai szempontból egyszerű, a fedélzeti érzékelő/észlelő és irányítórendszerrel viszont nagyon változatos, rugalmas és autonóm megoldás” – magyarázza Davide Falanga, az egyik kutató.

A kvadrokopter mind a négy karja hajtogatható, és mindegyiknek van a többitől függetlenül forgó propellere. A négy kar különböző irányokba hajtogatható, hajlítható, ami azt jelenti, hogy a drón többféle alakot képes felvenni.

Az összehajtogathatóság azonban nem érne sokat önmagában, ha nem lenne különleges a gép irányítórendszere.

Amikor a karok különféle irányokba hajlítódnak, a drón súlypontja megváltozik, megnehezítve a stabil repülés fenntartását. Az irányítórendszer viszont a súlypont függvényében tud módosítani mind a négy rotor sebességén. Az eredmény: a gép megőrzi egyensúlyát.

Az alakváltó drón a mindenkori környezethez legalkalmasabb konfigurációt választja. A karok viszont egyelőre csak két dimenzióban mozognak, de a kutatók már dolgoznak a 3D-s összehajtogatáson. Valósidejű alakválasztást biztosító algoritmust is fejlesztenek hozzá, így lyuk előtt vagy szűk járatokban azonnal dönthet az ideális konfigurációról.

„A végcél, hogy magasszintű utasításokat adjunk neki, például menjen be az épületbe, nézze át az összes szobát, aztán jöjjön ki, és találja ki magától, hogyan oldja meg” – vázolja fel a jövőt Falanga.