Az amerikai hadsereg az automatizált fegyverek, egyesek szerint „automatizált tábornokok” új generációját fejleszti.
A Védelmi Minisztérium 2019-es büdzséjében közel 1 milliárd dollárt irányoztak elő mesterséges intelligenciával kapcsolatos költésekre. Az összeg közel harmadát az MI-k hadseregen belüli alkalmazásaival, elosztásával foglalkozó Egyesített Mesterséges Intelligencia Központra fordítják.
Az MI-költségvetés többi részét a minisztérium elsősorban a légierőt, a tengerészgyalogságot és a haditengerészetet érintő kezdeményezésekre szánta.
A légierő számára fejlesztik az F-16-os másodpilóta, navigációban, radarok kezelésében és célpont-felismerésben segítő SkyBorgot. A rendszer automata szélső gépként, a Valkyrie drónokat is vezérli.
A haditengerészetnek csapatokat tengerpartra szállító, a partraszállást 50 kaliberes autonóm géppuskákkal támogató önvezető harci csónakokat, kisebb hajókat építenek.
A haditengerészet 135 tonnás Tengeri Vadásza (Sea Hunter) ellenséges tengeralattjárókat emberi beavatkozás nélkül megsemmisítő autonóm hadihajó.
Adam Lowther és Curtis McGiffin védelemtechnológiai szakértők szerint a Pentagonnak gépekkel (azaz MI-kkel) kellene helyettesítenie a nukleáris védelmi fegyverek irányítását végző embereket.
Indoklásuk logikusnak tűnik: a hidegháború idejében órák álltak rendelkezésre, hogy a fegyveres erők robbanófejekkel történő támadásra reagáljanak, ma viszont csak hat perc. A változással az irányítás és a kontroll automatizálására van szükség.
Az automatizált hadviselésről nagyjából ugyanazok az érvek és ellenérvek hangzanak el, mint korábban – és napjainkban is – az atomfegyverekkel kapcsolatban. A mellettük érvelők szerint a hangsebességnél akár húszszor gyorsabb hiperszonikus rakéták az amerikai hadsereget már azt megelőzően működésképtelenné teszik, hogy a támadásra reagálni tudnának. Az MI-k által vezetett hadviselésben látják a hatékony védekezés egyetlen lehetőségét. A másik oldal érve, hogy hackerek, elromlott/hibás kódok vagy kiszámíthatatlan fegyverek komoly hátrányokat okozhatnak az MI-vel történő irányításnak. Mindezeken túl, az autonóm fegyverek megsérthetik a Genfi Egyezmény erkölcsi és jogi szabályzatát.
Az autonóm fegyverek már önmagukban félelmet keltenek, autonóm atomfegyverekhez pedig még sokkal súlyosabb képzeteket társítunk. Nem véletlen, hogy az ENSZ a teljes nukleáris leszerelés részeként, betiltaná az autonóm fegyvereket. Használatuk kizárólag az emberiség egészét ért fenyegetés, vagy szintén az emberiség egészének életkörülményeit bizonyítottan javító esetekben lehet indokolt.
Fontos lenne, hogy az MI-fejlesztő közösségek aktív szerepet vállaljanak a vitában.
