A tudomány egyik legnagyobb, a mesterségesintelligencia-kutatással összefüggő kihívása a tudatosság kérdésének – eredetének, mibenlétének – megválaszolása.
Egyelőre ott tartunk, hogy szubjektív érzéseink és élményeink az egyetlen ok, amiért egyáltalán tisztában vagyunk a létezésével. Tudósok évszázadok óta tanulmányozzák a jelenséget, de teljes megértése még mindig a jövő ködébe vész.
A tudománytörténeten végig ívelő gondolat, hogy általában egészen speciális valaminek tételezték fel.
De mi történik akkor, ha kiderül, hogy nem is az agy speciális tevékenysége, hanem minden anyagra jellemző tulajdonság?
A CEU-n oktató Philip Goff 2019 novemberében megjelent Galilei tévedése: a tudatosság új tudományának alapjai szerzője mélyen beleásott a jelenségre magyarázatot adható tényezőkbe, egészen az elektronok és a kvarkok világáig jutott el, és fogalmazta meg a pánpszichicizmus elveit.
A mindtudatosság (pánpszichicizmus) lényege, hogy a valóság alapösszetevői (talán az elektronok és a kvarkok) a létezés hihetetlenül egyszerű formái. A tudatosság pedig nem a saját létezésünkről való reflexió, hanem a világ valamilyen szintű átélésének a képessége, például, hogy érzékeljük a fájdalmat és az örömöt, hogy látunk képeket, hallunk hangokat.
A definícióból egyértelműen következik, hogy egyes állatok tudatosak, és minél egyszerűbb egy létforma, annál kevésbé az, elvileg egy ponton túl pedig teljesen el kellene tűnnie a tudatosságnak. Csakhogy – a pánpszichicizmus szerint – még a legegyszerűbb formák is reflektálnak elképesztően egyszerű természetükre.
Az a többévszázados múlttal rendelkező elképzelés pedig, mely szerint a tudatosság valamilyen szinten az elménkhez kapcsolódik, még bizonyításra szorul, és az idegtudomány ettől egyelőre távol jár.
Viszont, ha a tudatosságot mindenféle anyagi formával rendelkező, megfigyelhetetlen és észrevehetetlen minőségnek tételezzük fel, kidolgozható róla egy nemcsak a tudományon, hanem a tudomány és a filozófia összekombinálásán alapuló egyesített elmélet.
„Csodálatosan egyszerű, elegáns módja a tudatosság tudományos világképünkbe integrálásának. Egybekapcsoljuk mindazt, amit belülről tudunk magunkról azzal, amit a tudósok kívülről állítanak rólunk” – magyarázza Goff.
