A közlekedés jövője a szupererős grafént, egy atomnyi vastagságú szénlemezt tartalmazó elemeken múlhat. Ezekkel az elemekkel az elektromos autók gyorsabban feltölthetők, maguk az elemek pedig több áramot tartalmaznak, hatékonyabban osztják el a hőt, olcsóbbak, és túllépünk velük az erősen környezetszennyező fosszilis üzemanyagokon.

A csak 2004-ben izolált grafén „fantasztikus anyag, elemekhez meg pláne az” – nyilatkozta Chris Breitenkamp, az egyik fejlesztőcég, a termékét jövőre a piacra bevezetni óhajtó NanoGraf alelnöke. A grafénelemmel működtetett elektromos készülékek lassabban melegednek túl, így tovább bírják. 50 százalékkal hosszabb ideig tartanak ki, és 25 százalékkal kevesebb a széndioxid-lábnyomuk, mint a lítiumion elemeknek.

A gyártók nagy elektromos kapacitása miatt évtizedek óta a lítiumion megoldást kedvelik. Csakhogy ezekkel az elemekkel van két probléma: egyrészt nem vezetik jól az áramot, másrészt egy idő után deformálódnak, megrepednek stb. Ha a lítiumot grafénnel vagy grafénoxidokkal keverik, vagy vonják be, mindkét probléma megoldódik. A grafén ugyanis nagyon jól vezet, és erős, masszív, segít a lítiumnak megőrizni a formáját, azaz tovább él az elem.

Egy másik startup, a Real Graphene elemével a fejlesztők elmondása alapján nem egész egy óra alatt feltölthető egy autó. Hosszabb az élettartama, tehát összességében olcsóbb. Samuel Gong, vezérigazgató szerint a grafénelemek technológiatörténetileg ugyanolyan fontosak, mint a műanyag: „a jövőben mindenre alkalmazhatók lesznek.”

Az elmúlt 15-20 évben az energiatárolással foglalkozó szakemberek rengeteget kísérleteztek nanokompozit anyagokkal, szilícium és grafén anódok óhajtott paramétereinek elérésével. Az utóbbi pár évben aztán rájöttek, hogy a grafénoxid és a csökkentett grafénoxid még a grafénnál is jobb. Az áttörés azonban várat magára.

Pletykák szerint a Tesla is érintett a fejlesztésekben, a nagyvállalat azonban mélyen hallgat róla, pedig fordulópontot jelenthetne, ha valamivel előállnának, vagy valamelyik nagy autógyártó mutatna be piaci forgalmazásra kész grafénelemeket.

Egyelőre technikai problémákat is meg kell oldani, például hogy a laborban hibátlanul működő prototípusok tömegtermékként is funkcionáljanak, és technológiai, gyártási szabványokat sem ártana kidolgozni. Többen túllihegett hype-ról beszélnek, és az egykori „csodaanyag” szén nanocsövekhez hasonlítják a grafént.

A potenciál óriási, a jövő bizonytalan.