Mindenkivel előfordul, hogy gyorsan akar írni valamit az okostelefonon, és a virtuális billentyűzeten melléüt. A hiba nemcsak bennünk van: az ujjbemeneteket detektáló érintésérzékelők alig változtak a 2000-es évek közepi, első megjelenésük óta.

Míg a képernyő vizuális minősége folyamatosan javul, és például a legújabb iPhone kijelzője már 2532x1170 pixel felbontású, addig a benne lévő érintésérzékelő kb. 32x15 pixelben detektálja az inputot.

Az ETH (Svájci Szövetségi Technológiai Intézet) Zürich kutatói a saját fejlesztésű CapContact mesterséges intelligenciával oldanák meg a problémát. Az MI által garantált felbontás lehetővé teszi az ujjak helyének – hogy hol érintjük meg a kijelzőt – a mai eszközöknél sokkal pontosabb azonosítását.

A mostani, úgynevezett kapacitív érintőképernyők szenzorai az ujjak pozícióit a közelségük miatt megváltozó elektromos mezőből észlelik. Az érintés intenzitása az ujjak eltávolodásával exponenciálisan csökken. Ezt az érzékeléstípust eleve nem a tűpontosságra, hanem a közelség detektálására találták ki.

A kutatók egyrészt növelték a szenzorok alacsony felbontását, másrészt ki kellett találniuk, hogy a kapacitív mérésekből hogyan lehessen kikövetkeztetni az ujj és a kijelző felülete közötti érintkezési területet. Ezekre a célokra dolgozták ki a CapContactot.

Az MI képszenzorként használja az érintőképernyőt, ami lényegében alacsony felbontású mélységi kamera – rögzíti egy képen, hogy milyen közel vannak az objektumok. A mesterséges intelligencia ezekből az adatokból kiindulva, gépitanulás-algoritmussal lokalizálja az érintkezési pontokat.

A sokat gyakorló CapContact az ujjak és a képernyő közötti távolság felbecslése után az érintkezési területet a mai szenzoroknál nyolcszor nagyobb felbontásban dolgozza ki, és így az érintőképernyő pontosabban működik.

Kiderült, hogy a mélytanulásos (deep learning) megközelítéssel megszüntethetők az alacsony felbontású input miatti érzékelési problémák. A kutatók szerint ezek okozzák a hibák, például az elütések harmadát.