Számítástudományi szakemberek, orvosok, biológusok, fizikusok és még sokan mások évtizedek óta mondják, hogy a nanotechnológia hamarosan teljesen átalakítja az életünket, az emberiséget megmentő találmányok egész sorát indítja el.

A valóság nem teljesen így alakult, viszont – sokkal csendesebben, nyugodtabban – javában zajlik a nanotechnológia-forradalom.

Mikrochipeken évtizedek óta dolgoznak, tökéletesítik a technológiát, és közben a kutatók egyre liliputibb mérettartományokba kalandoznak. Más ultra-mikroszkopikus gépek vagy új lencsetípusok szintén napvilágot láttak. A nanoléptékű kütyük olyan szinten az életünk vagy a zsebünkben lévő készülékek részei, hogy teljesen megfeledkezünk a tényről: az évtizedek óta beharangozott nanotech-forradalom valódi termékeiről van szó.

Légzsákok, radarok, tintasugaras nyomtatók, otthoni kivetítők, 5G és más vezeték nélküli technológiák, mind a nanotech miatt lehetnek olyanok amilyenek, akárcsak a légszennyezéstől a hackertámadásokig vagy a bőrrákig, az élet változatos aspektusait vizsgáló seregnyi kamera és másfajta szenzor.

Egyes technológiák fontos szerepet játszanak abban az ellentmondásban és vitában is, hogy az amerikai 5G hálózatok rényleg csökkenthetik a repülés biztonságosságát, vagy sem.

Ezek a megoldások azonban tényleg távol állnak a jóval excentrikusabb múltbeli jövendölésektől, például a véráramba juttatott, gyógyító nanodoktoroktól, miniatürizált bolygóktól és hasonlóktól, amelyek persze valamikor megvalósulhatnak.

De ha a nagy úttörők, Richard Feynmann és Erik K. Drexler akár csak néhány javaslata – a vírusokat már belélegzésük előtt a levegőben detektáló szenzoroktól a kvantumszámítógépekig – valósággá válik, máris döbbenetes új lehetőségek tárulnak fel az emberiség előtt.

A Resonant például okostelefonba épített mikro-elektromechanikus rendszereket gyárt rádióinterferenciák rezgő elemeken keresztül történő kiszűrésére.

Egy másik nanogép, a vékony és gyakorlatilag lapos lencse, a többezer szilíciumszállal borított metalen úgy hajlítja meg a fényt, ahogy korábban több hagyományos lencsével sem, vagy csak nagyon nehezen sikerült. A fejlesztő Metalenz az STMicroelectronics félvezetőgyártóval készít majd 3D érzékelőket.

A Georgia Tech kutatói elektronsugarak segítségével martak mintákat kétdimenziós anyagokba, vagy szénatomokból álló szerkezeteket raktak rájuk. A végcél atomok gyors mozgatása, hozzáadása, módosítása, és az, hogy a rendszer atomok szintjén „nyomtasson” 3D-ben.

Egyre több a nanotechnológia-forradalom realitását szemléltető példa.