A James Webb űrteleszkóp bő másfél esztendeje figyeli a Földtől 1,6 millió kilométerről a világegyetemet. Nem marad egyedül, mert az amerikai Nemzeti Űrügynökség, a NASA nemrég kiválasztott egy kenyérpirító méretű kocka-műholdat (CubeSat), hogy a James Webb tevékenységét a helyszínen támogassa.

A szokásosan idétlen szóösszetétel és még idétlenebb rövidítés végeredményeként MANTIS nevű szerkezetet a Colorado Boulder Egyetemen tervezik, fejlesztik. „Közeli csillagok tevékenységének UV képalkotásos és spektroszkópos monitorozása” (Monitoring Activity from Nearby sTars with uv Imaging and Spectroscopy) a teljes név (kis és nagybetűkre érdemes figyelni).

A kicsi, de masszív űrszondát a tervek szerint 2026-ban indítják útjára. Az ultraibolya fény teljes tartományában, az extrém UV fényt (EUV) is beleértve, energetikusan fogja folyamatosan nézni az éjszakai égboltot. A Földtől többtucatnyi fényévre lévő és égő csillagokat tanulmányozva egészíti ki a James Webb exobolygókat – a naprendszeren kívül, idegen csillagok körül keringő bolygókat – megfigyelő tevékenységét.

A MANTIS a James Webb egyfajta ultraibolya segédeszköze, követi a „nagytestvért”, mindig oda néz, ahova az, a csillagkörnyezet fontos részével egészítve ki a megfigyeléseket – közölte Kevin France, a Colorado Boulder Egyetem kutatója.

A bolygók ugyanis a gazdacsillag sugárzása miatt gyakran bocsátanak ki nagymennyiségű EUV-t, amely azt jelzi, hogy elveszíthetik a légkörüket. A sugárzás mérése viszont nehéznek bizonyult, ezért jött képbe a MANTIS. Sok bolygót a műhold jóvoltából láthatunk majd először EUV-ben, és esetleg életnek otthont adó világokat is megtekinthetünk.

A kutatók azt is elmondták, hogy meg szeretnék érteni, hogyan befolyásolja a csillagokból jövő UV-fényfolyam bolygók atmoszféráját és lakhatóságukat.