Képzeljük el, hogy fejlett érzékelőeszközökkel felszerelt autonóm drónokból álló csapat a Sierra Nevada feletti magasságokban füst jeleit keresi. Mihelyst észlelik az erdőtüzet, a megfigyelő robotok üzenetben közlik a földrajzi koordinátákat a tűzoltó drónokkal. Utóbbiak a helyszínre sietnek.

De mi történik akkor, ha a vezérszerepet betöltő megfigyelő robotok egyikét vagy akár többet meghackel egy rosszindulatú ágens, és szándékosan pontatlan koordinátákat küld a mentőknek? Hogyan tudják meg a tűztől távolodó mentők, hogy becsapták őket?

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és a Madridi Műszaki Egyetem kutatói szerint a robotcsapat számára a kommunikációs eszközként használt – a kriptovaluták világából, különösen a bitcoin miatt ismert – blokklánc-technológia lehet a megoldás. A blokklánc egyelőre ultrabiztos, sokat nem kockáztatnak vele.

A kutatási eredményeket városokban is alkalmazhatják, ahol önvezető járművek multirobot rendszere termékeket szállít a megrendelőkhöz, vagy személyeket juttat el a település egyik pontjából a másikba.

Egy blokklánc hamisításbiztos rekordot szolgáltat a robotcsapat vezetőinek üzenetéről, így a többi gép, azaz a követő drónok észrevehetik az adattovábbítás esetleges következetlenségeit.

Egy szimuláció során az adatokat minden egyes blokkban, a vezetőtől a követőknek küldött iránysorozatokként tárolták. Ha egy rossz szándékú robot a blokk kivonatának átírásával próbálja megváltoztatni a blokk tartalmát, a megbuherált blokk többé már nem tartozik a lánchoz, és a követők könnyedén megtehetik, hogy a hamis irányokról és földrajzi koordinátákról egyszerűen nem vesznek tudomást.

„Ezek a technikák nagyon hasznosak megállapítani, hitelesíteni, auditálni és persze megérteni, hogy az adott rendszer nem válik-e rosszindulatúvá, bűnözővé” – nyilatkozta az MIT-n Marie Curie ösztöndíjas és a projektről készült anyag elsőszámú szerzője, Eduardo Castelló.

A Tesla önvezető autójának lehetőségei több problémát felvetettek már. A cég most a vezető képességeit megítélő algoritmust telepít a rendszerbe, és az algoritmus fogja eldönteni, hogy rendelkezünk-e a teljes önvezető szoftver használatához szükséges adottságokkal.

A szoftver legújabb változatát csak biztonságos vezetők használhatják, a bétaváltozatot kétezren tesztelték.

A szoftvert, megnyomva egy gombot a műszerfal képernyőjén, kérhetjük. Ezt követően az autó öt tényezőről gyűjt adatokat: ezer mérföldenkénti összeütközésre figyelmeztetésről, erőteljes fékezésekről, túl határozott (agresszív) fordulásokról, biztonságosnak egyáltalán nem nevezhető követésekről (amikor a követési távolságnormákat nem tartottuk be), az önvezető funkció kikényszerített kikapcsolásáról (amikor az autó megállapítja, hogy a sofőr nem figyel).

Azok a fogyasztók, akik egy héten keresztül magas biztonsági pontszámot érnek el, használhatják a teljes önvezetés bétaváltozatát. A szoftverrel a Tesla-jármű magától fékez a közlekedési lámpáknál, és azt is eldönti, hogy mikor változtat sávot.

A legtöbb vezető 80 körüli biztonsági pontot ért el. Mindent láthatnak az appban, az app viszont nem feltétlenül pontosítja a bétaváltozathoz szükséges pontszámot.

Az amerikai Szállításbiztonsági Szervezet szerint felelőtlenség a „teljes önvezetés” kifejezés használata, míg egy másik, nemzetközi szervezet autonómia-szempontból a második kategóriába sorolta a Tesla rendszerét, azaz a humán vezetőnek folyamatosan figyelnie kell rá. A Nemzeti Autópálya Forgalombiztonsági Hivatal közben tizenegy balesetben vizsgálja a szoftver felelősségét.

A technológia folyamatos fejlesztés alatt áll, és a való világbeli vezetés közben adódó több problémás esetről egyáltalán nem tudni még, hogy önvezető szoftverek képesek-e azokat kezelni, vagy sem. Sok nagyvállalat azért alkalmaz biztonsági sofőröket, hogy ezekben az esetekben, kvázi laboratóriumi környezetben tesztelje a rendszereket.

Velük ellentétben, a Tesla valódi utakon, legjobb vezetőivel teszteli az önvezető szoftvert. Kérdés persze, hogy a pontozás mennyire felel meg a valóságnak. Az mindenesetre nem rossz, hogy a tömeges méretben egyelőre még nem bizonyított technológia legkockázatosabb funkcióit csak a legbiztosabb kezű vezetők használhatják. Személyeket nem bizonyított technológia tesztelésére alkalmazni viszont mindig kockázatos.

A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) az asztronauták nemcsak egymással és a földi személyzettel, hanem robotokkal is folyamatosan kommunikálnak. A komplex ütemterveket és rendszereket az anyabolygóról kezelik.

Nem sokáig lesz így.

Áprilisban egy „döngicsélő” asztrorobot, Bumble az ISS-en szimulált anomáliát tesztelt. A szimulációban az állomás életfenntartó rendszere nagy széndioxid-koncentrációt észlelt. A valóságban ekkora koncentráció nagyon veszélyes lenne az ott dolgozó hét személyre.

A kockaformájú robot ügyesen navigált, megtalálta a légáramlásért felelős részeket, gépilátás-rendszerével automatikusan észlelte a levegő mozgását akadályozó objektumot, majd segítséget hívott. A következő teszten egy modult vizsgálva, nagyfelbontású, többszenzoros 3D térképet készített a környezetről.

Ezzel le is zárult az űrállomást automatikusan működtető robotikus és más rendszereket irányító szoftver, ISAAC (Integrated System for Autonomous and Adaptive Caretaking) első tesztfázisa.

A NASA-nál fejlesztett ISAAC hosszútávú rendeltetése, hogy űrhajókat autonóm robotrendszerekké alakítson át. A mélyűrben, a Földtől egyre messzebb, a Homo sapiens nem tölthet el annyi időt, mint az űrállomáson (ahol húsz éve állandó az emberi jelenlét).

Hogyan működhet rendeltetésszerűen nélkülünk egy űrhajó? ISAAC erre – karbantartásra, logisztikára, földi személyzettel való kommunikációra – talál ki a mainál jobb megoldásokat. Nagy szükség van rá, mert a jövő űrállomásain kevesebb ideig lesznek asztronauták, viszont éveken át fenn kell tartani, hatékonyan kell működtetni őket.

A hamarosan újabb teszteken áteső ISAAC ebbe a jövőbe enged betekintést. A második fázis során több robotot fog vizsgálni, személyzet nélküli űrállomásra személyzet nélküli űrhajóról szállítanak majd csomagokat. A harmadik, egyben utolsó fázis lesz a legnehezebb – az egyik kabinból levegő vagy füst szivárog, az anomáliákra valósidőben működő technikai javaslatokkal kell előállnia.

A koronavírus-járvány hatására Velencében drasztikusan csökkent a turisták száma. Olyan mértékű a visszaesés, hogy több helybéli egy másik városról kezdett el álmodozni, amely elsősorban az övék, és nem kell megosztaniuk az odalátogató tömegekkel. A lecsendesedett városból eltűntek a napi turistákat szállító hajók, ismét a velencei dialektus az általánosan használt, leggyakrabban hallott nyelv.

A városvezetés egyrészt szintén igyekszik hasznot húzni az új valóságból, másrészt a turistákat megtartva, még több bevételt igyekszik generálni belőlük, és a tömegellenőrzést csúcstechnológiákkal köti össze. Sokan túlzásnak tartják az elképzeléseiket, amelyek még tősgyökeres velenceieket is nyugtalanítanak.

A turisták mobiltelefonos adatait gondosan összegyűjtik, tevékenységüket pedig korábban bűnözőket, szabályszegő hajósokat megfigyelő kamerák követik nyomon. A rendszer ezeket a kamerákat, szoftvereket és mobiltelefonokat használva gyűjti a látogatók nemére, életkorára, származási országára és a megelőző tartózkodási helyére vonatkozó információkat.

Hivatalos szervek elmondták, hogy a rendszert tömegek ellenőrzésére, nem kívánt csődületek megszüntetésére, azonosítására kívánják használni, hogy például könnyebben lehessen közlekedni a híres hidakon, ne legyenek túlterhelve stb.

Luigi Brugnano, a konzervatív, de üzletbarát polgármester egyszerűen csak egy élhetőbb várost szeretne. Sok lakos viszont disztópiát, akár rájuk is kiterjeszthető még nagyobb kontrollt, a turisták felesleges megregulázást látja a tervben.

„Így deklarálják egyszer, s mindenkorra, hogy Velence nem város, hanem múzeum” – nyilatkozta Giorgio Santuzzo fotós.  

Mások szerint pedig reklám az egész, így próbálják rávenni a tehetősebb turistákat, hogy másként közelítsék meg és élvezzék Velencét. A high-tech megoldásokkal viszont semmiképpen nem hozzák vissza régi várost, sőt, a maradék romantikát is kiölik a mostaniból.

A tervek szerint jövőre kapukat telepítenek a főbb belépési pontokra, és a csak egy napra látogatóknak előre le kell foglalni a belépést, és fizetniük is kell majd érte. Állítólag így akarják megkülönböztetni a napi turistákat a hosszabb velencei tartózkodást tervező személyektől.

A Kínai Cybertér Hivatal kampányt indított egy, az algoritmusokat szabályozó átfogó rendszer létrehozása mellett. Három éven belül akarnak kész lenni vele, céljuk, hogy az algoritmusok ne legyenek részrehajlók, működésük átlátható legyen, és természetesen feleljen is meg az országot irányító kommunista párt ideológiájának.

A hivatal lépése egybecseng a világ más részein is érvényesülő tendenciával, a mesterséges intelligencia áttekinthetőbbé, érthetőbbé tételével. A működtetőknek át kell látniuk rendszereik működését, mindenképpen törekedni kell arra, hogy legalább ők (és a fejlesztők) tudják, mi játszódik le egy MI-ben addig, amíg elő nem áll egy outputtal.

A kínai kezdeményezést nem sokkal az Európai Unió egyes MI-alkalmazások általi lehetséges károkozás elkerülése érdekében történő korlátozására tett javaslatát követően jelentették be.

Az Egyesült Államokban szintén rengeteget foglalkoznak a témával, és a döntéshozók behatóan tanulmányozzák az algoritmikus tartalmaknak a Facebook felhasználóira gyakorolt hatását.

James Gong  a pekingi Bird & Bird ügyvédi iroda vezetője szerint az algoritmusok nagyobb mértékű szabályozása valószínűleg igen komoly hatással lesz a kínai internetiparra. A mai internetes platformok túlnyomó többsége értelemszerűen használ valamilyen mesterségesintelligencia-megoldást, és az MI szerepe a jövőben csak növekedni fog.

Gong indoklása alapján majdnem minden cég használ algoritmusokat, él az automatikus döntéshozás és a profilalkotás (profilírozás) lehetőségével. Azért is van szükség az új rendszerre, hogy a marketing még pontosabb legyen, nőjenek a vállalatok üzleti lehetőségei, és természetesen a profit is.

Bevallva-bevallatlanul, egyértelműen a mainál is nagyobb állami kontroll a cél, ráadásul – ez is világtendencia – Kínában szintén csökkenteni akarják a felhasználókat egyre eredményesebben befolyásoló infokom mamutcégek (Facebook, Google stb.) túlhatalmát.

Az Illinois állambeli Északnyugati Egyetem mérnökei apró mikrochipeket építettek szárnyakkal. Az ember által valaha létrehozott legkisebb repülő szerkezetek parányibbak a homokszemnél, és úgy siklanak, mint a juharfából kihulló „szárnyas” magok.

A mikrorepülők a légszennyeződést, fertőző betegségek légi terjedését és környezeti változásokat figyelhetnek rendszeresen, miután repülőről vagy nagyon magas épületről ledobták őket.

Rajba szerveződve masszív vezeték nélküli hálózatot képezve, fontos környezeti adatokat gyűjthetnek be, elkerülve a nagyméretű gépeknél felmerülő problémákat.

A tervezőket az élővilág ihlette meg, magjaikat szétszóró fák jelentették a mintát. Ezek a magok képesek lelassítani a földre hullásukat, és így lehetővé válik, hogy nagyobb területeket lefedjenek.

A mikrochipeknek nincs meghajtórendszere, motorja, viszont kis méretük ellenére sikerült szenzorokat, sőt, antennákat integrálni beléjük. Ezek az eszközök biztosítják az egymás közötti kommunikációt.

A természet évmilliárdok alatt tervezett nagyon kifinomult aerodinamikával rendelkező magokat, a kutatók pedig átvették, és elektronikus áramkörplatformokra alkalmazták a tervezői koncepciót. Mivel a gépek hosszabb ideig siklanak a légben, leszállás közben képesek adatgyűjtésre.

A kutatókat a kinyitáskor háromdimenziós szerkezetekké alakítható kétdimenziós könyvek is inspirálték, a gépecskékhez pedig új gyártási folyamatot találtak ki.

A fogyasztói elektronikában használt legfejlettebb anyagokat és gyártómódszereket kihasználva, nyomtatták ki a gépeket. A teszteknél a környezetből energiákat gyűjtő eszközöket is építettek a gépekbe, amelyekkel megoldották az adatokat okostelefonra juttató antenna elektromos ellátását.

A prototípusok részecskéket detektáltak a levegőbe, a pH-olvasással is elboldogultak, ami például a vízminőség monitorozásánál különösen hasznos lehet majd. Most a vízben nyom nélkül feloldódó, biológiailag felszívódó változaton dolgoznak, ugyanakkor elismerik, hogy nagy mikrorepülő-csapatok fejlesztése problémás lehet.  

Az oltásellenes koronavírus-járványtagadók és a lapos Föld hívei mellett összeesküvéselmélet-gyártók a tömény butaság helyett időnként érdekes, provokatív ötletekkel is előállnak. Az egyik legjobb példa az egészen friss „Halott internet elmélete.”

Az elmélet alapján az általunk ismert internet valójában valamikor 2016 és 2017 között meghalt. Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül és szükségszerűen el is tűnt volna.

Az történik helyette, hogy az online látott legtöbb „személy” – akik tartalmakat publikálnak, közösségimédia-frissítéseket posztolnak, kommentelnek – nem emberek, hanem botok.

Az Agora Road Macintosh Café online fóruma posztolta az egyik legnépszerűbb anyagot, amely az elméletet elmagyarázza. 2021 januárjában az IlluminatiPirate felhasználói nevet használó személy „A halott internet elmélete: az internet zöme kamu” címmel tett közzé tanulmányt. Elmagyarázza benne, hogy a mostani internetes tartalmak túlnyomó többségét mesterséges intelligenciák alkotják és kezelik, a világháló pedig tele van botokkal.

A szerző arról írt, hogy ugyanazokat a szövegfolyamokat, témákat, képeket, válaszokat, újbóli posztolásokat látja évek óta. Ez annyira monotonná vált, hogy semmi érdekeset nem jelent már számára.

A halott internet mögött kormányokkal együttműködő mamutcégek, cégcsoportok, korporációk állnak. Céljuk a propaganda belénk sulykolása, a tényleges, húsvér felhasználók befolyásolása, meggyőzése termékek megvásárlására.

IlluminatiPirate szerint mindez teljesen egyértelmű. Az Egyesült Államok kormánya például mesterséges intelligencia által manipulálja a földkerekség lakosságát.

Mint minden érdekes összeesküvéselméletben, ebben is találunk valóságelemeket. Elég egyértelmű, hogy a mai internet tényleg teljesen más, mint az akárcsak néhány évvel ezelőtti. Az egyre kifinomultabb algoritmusokkal, az online világ jobban kézben tartható, nagyvállalatok komoly befolyásra tettek szert.

Sokszor csak MI-k, algoritmusok tevékenységének eredményeit látjuk online, és a felhasználót mindinkább eltávolítják az organikus élményektől. Ez pedig valóban aggasztó. Viszont az általunk fogyasztott tartalmak zömét még mindig igazi emberek hozzák létre.

Életünk nagymértékben függ az időjárástól. Egy friss tanulmány arról számolt be, hogy egy óra leforgása alatt az Egyesült Királyság harmada beszélgetett erről a témáról.

Időjárás-előrejelzéssel az ókortól kezdve foglalkoznak, csak míg a régebbi korokban a csillagok állásából indultak ki, addig a modern világban fizikai jelenségekre támaszkodunk, a mai prognózisokat komoly számítási kapacitással rendelkező numerikus rendszerek végzik.

Az időjárási jelenségek közül az eső azért különösen fontos, mert mindennapos döntéseinket befolyásolja – vigyünk-e magunkkal esernyőt, merre menjünk az autóval szakadó esőben, milyen biztonsági intézkedések szükségesek szabadtéri rendezvényeken?

A mesterségesintelligencia-fejlesztéseiről ismert, a Google-hoz tartozó londoni DeepMind az Egyesült Királyság Meteorológiai Intézetével végzett közös kutatásának eredményeként, előrejelző modellt alkottak. A modell megmondja, hogy a következő egy-két órában fog-e esni, illetve számíthatunk-e másfajta csapadékra.

A környezettudomány és a mesterséges intelligencia ilyen típusú találkozásai komoly segítség lehetnek a munkájukban az időjárásnak különösen kitett döntéshozók számára.

Az új modell ugyanis sokkal pontosabb munkát végez az elődjeinél, a jelenleg használatban lévő összes többinél. Nagyon rövid időre (a forecastból képzett shortcast) ő jelzi előre a legakkurátusabban a várható csapadékot.

A kutatók 2016 és 2018 közötti időjárási radaradatokon gyakoroltattak, majd 2019-es adatokon teszteltek egy ideghálót. A hálón alapuló modell 1536x1280 kilométeres területeken prognosztizál, ezen belül, 1x1 kilométeres részeken öt és kilencven perc közötti intervallumokra végez számításokat.

A DeepMind elmondása alapján, mesterséges intelligenciájuk a kísérleteken 89 százalékos pontossággal teljesített. A teszteken a Meteorológiai Intézet ötven szakembere vett részt.

Kórházak elleni hackertámadások különösen veszélyesek lehetnek, jelentős mértékben ronthatnak a betegellátás minőségén. A Covid-19 alatt az egészségügyi intézmények elsődleges célpontokká váltak.

Az Alabama állambeli Springhill Orvosi Központ ellen egy 2019-es zsarolóvírusos (ransomware) támadás következtében elhunyt csecsemő miatt indítottak pert a szülők. Ha a bíróságon bebizonyosodik, az első zsarolóvírusos miatti halálesetről beszélhetünk. A kórház mindenesetre cáfolja a vádakat, amelyek szerint a zsarolóvírus lehetetlenítette el a csecsemő állapotának folyamatos megfigyelését, a dolgozók miatta nem tudták meg időben, hogy az újszülött egyre rosszabbul érezte magát.

Halálát meg lehetett volna akadályozni. Amikor az anya, Teiranni Kidd 2019. július 16-án bement a kórházba, fogalma sem volt arról, hogy az egészségügyi intézmény zsarolóvírusos támadás kellős közepén igyekezett megtalálni a „menekülő útvonalakat.”

A számítógépek közel nyolc napon keresztül egyik szinten sem működtek. Az orvosi személyzetet a helyszínen lokalizáló valósidejű vezeték nélküli követő szintén nem funkcionált. A betegekre vonatkozó sokévnyi orvosi adathoz sem lehetett hozzáférni.

A csecsemőkkel foglalkozó orvosok és ápolók sem tudták figyelni a kicsik szívműködését, életjeleit. Teiranni Kidd gyermeke, Nicko Silar a nyaka köré csavarodott köldökzsinórral jött világra, és mivel a műszerek, számítógépek nem működtek, a csecsemő olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy nyolc hónappal később belehalt.

A szülész szakorvos elmondta, hogy csodálkozott, miért nem értesítették a köldökzsinór okozta problémákról. Meg tudta volna oldani, és akkor Nico életben marad. Csak a szívműködést figyelő monitort kellett volna látnia hozzá, de sajnos nem láthatta.

A kórház nem volt hajlandó fizetni a valószínűleg az Oroszország által támogatott Ryuk bandának. A hálózati problémák összesen három hétig álltak fenn.

Görögország határállomásai tavaly csak az országba látogatók 17 százalékára elegendő Covid-teszttel rendelkeztek. A hiányt a nagy kockázatot jelentő személyeket kiszűrő mesterséges intelligencia orvosolta.

2020 júliusa és novembere között a dél-európai ország határőr-szerveit az ország mind a negyven határpontján alkalmazott, megerősítéses tanuláson alapuló rendszer segítette. A görög és amerikai egyetemek által fejlesztett Eva nevű MI javaslatot tett, hogy kit kell belépés előtt tesztelni. Mint utólag kiderült, ez a módszer hatékonyabb volt a többinél.

Eva közreműködésével minden határállomásra csak a szükséges mennyiségű tesztet juttatták el. A bevándorlási szervezetektől kapott adatok (a beutazók életkora, neme, mely ország, mely régiójából jöttek) alapján felmérte bizonyos csoportok fertőzési kockázatát, amit a kockázatbecslés törvényszerű bizonytalanságaival igyekezett közös nevezőre hozni, megtalálni a kettő közötti egyensúlyt. Így tudott a legnagyobb kockázatot jelentő utazókra fókuszálni, majd ennek megfelelően osztották szét a teszteket.

A rendszer elkészítette a tesztelendő turisták listáját, a teszteredmények pedig 48 órával később meg is voltak, és azoknak megfelelő intézkedéseket hoztak.

Az algoritmus a kockázatbecslést és a bizonytalanságkezelést mindig a legfrissebb teszteredményeket is figyelembe véve finomhangolta.

Összességében jóval több fertőzött utazót azonosított, mint az azok hazájában végzett rutintesztek. Az augusztusi-szeptemberi csúcsszezonban négyszer, azon kívül 1,85 százalékkal többet.

Az oltás elterjedésével és a nagyobb számban rendelkezésre álló teszttel, a görög hatóságok „félreállították” Evát. Most már csak oltási igazolást, vagy negatív tesztet kérnek a beutazóktól.

Sok ország a turistákat országuk mutatói alapján csoportosítja, vagy mint például a járványt a világon Trump és Biden alatt egyaránt leglátványosabban félrekezelő USA, teljesen irracionálisan döntik el, hogy honnan szabad belépni, honnan nem. Több tanulmány viszont kimutatta, hogy ez a – járvány kezdeti szakaszában tapasztaltakon alapuló – megközelítés nem eredményes, más módszerek, például Eva viszont igen.

Nem különböztet meg hátrányosan csoportokat, nem általánosít, lehetővé teszi, hogy a határok nyitottak maradjanak, és ezzel sokat tesz a járvány nemzetközi terjedése ellen.