Egy friss MIT (Massachusetts Institute of Technology) piackutatás kimutatta, hogy az Ázsia-Csende-óceán térség vállalatai gyorsabban és jobban használják a gépitanulás-technológiákat, mint bárhol máshol a világon. Jelenleg ők vezetik az MI-alkalmazások piacát.

A szerzők a földkerekség különböző pontján tevékenykedő, változatos területeken érintett ezer vállalatvezetőt, vezetőségi tagot interjúvoltak meg. Kb. a negyedük dolgozik a régióban.

Az ázsiaiak 96 százalékának a cége használ MI-t, a világ többi részén 85 százalék a legjobb eredmény. 2017 óta mindenhol komoly emelkedés figyelhető meg. Úgy tűnik, nem meglepő módon, az ázsiai cégek profitálnak a legtöbbet a technológiából. Az ottani vezetők 46 százaléka mondta, hogy a befektetések megtérülése minden várakozásukat felülmúlta. A világ más tájain 37 százalék a legjobb átlag.

A cégek főként információs technológiáik kezelésére, ügyfélszolgálatuk javítására, és kutatásfejlesztésre használják az MI-ket. A sales és marketing területen szintén egyre többen élnek ezekkel a megoldásokkal: az ázsiaiak harmada már most is, 61 százalékuk 2023-ig mindenképpen. A Covid-19 hatásaként fellendült elektronikus kereskedelemmel tovább nő az MI-kkel működtetett online ügyfélszolgálatok szerepe.

Az ázsiai interjúalanyok közel fele arra panaszkodott, hogy a jóminőségű adatokhoz való hozzáférés hiánya hátráltatta cégük MI-ambícióit. Ha erősebb lenne a személyes adatok és a biztonság védelme, valamint az ezekre vonatkozó ipari szabványok is áttekinthetőbbek lennének, adatsoraikat nagyobb valószínűséggel osztanák meg más cégekkel. Nonprofit kívülálló vállalatok adatmegosztó platformjai jelenthetik a megoldást.

Az óriási léptékű fejlődés nem véletlen, hiszen a régió több kormánya jelentősen támogatja országa IT-infrastruktúráját.

Dél-Korea tavaly jelentette be, hogy 4 milliárd dollárral járul hozzá a helyi MI-alapú kutatásfejlesztésekhez. Szingapúr befektetőket vonzó akkreditációkkal látja el az arra érdemes startupokat. Kína 2017-ben mutatta be vitatott nemzeti MI-tervét, amelyben egy Pekinghez közeli 2 milliárd dolláros kutatóközpont is szerepel.

Az anyagból kiderül, hogy az MI főként ott szárnyal, ahol a kormány egyértelmű szabályozói környezetet biztosított, és intézményesen támogatják a területet. Minden országnak saját stratégiát kellene kidolgoznia a további MI-fejlesztésekre.

Az Egyesült Királyság Plymouthi Tengeri Laboratóriumának kutatói mesterséges intelligenciának tanították meg az óceánból származó hulladék azonosítását. A gépitanulás-modell szemét „reményében” szkenneli le a vízfelületeket.

Az Európai Űrügynökség (ESA) két Sentinel-2 műholdja összeszedi a Föld felszínén visszatükröződő fényt. Az algoritmus pixelről pixelre, műanyagot keresve vizsgálja az ESA képeit.

Minden tárgy másként tükrözi vissza a fényt. A jelenség az emberi szem által látható színeken túli spektrumban hangsúlyosabban érvényes. A műanyag jele („aláírása”) az infravöröshöz közeli zónában a legegyedibb.

A modellt különféle „spektrumú aláírásokon” trenírozták. A fényminták műanyagon, törmelékeken, tengervízen, habon, tengeri moszaton verődtek vissza. A modellt olyan régiókban készült műholdas képeken végzett munkával hitelesítették, ahol a törmelékek köztudottan összegyűlnek (Nyugat-Kanada, Ghána, Vietnam, Skócia). A képek közé betették a korábbi, görög partokon végzett kísérlet anyagát is (ahol műanyag „flottákat” fedeztek fel).

Az MI 86 százalékos pontossággal dolgozott.

Óceánkutatók változatos környezetvédő esetekben használhatnak mesterségesintelligencia-megoldásokat. A Google például az egyik bálnafajta énekét felismerő ideghálót fejlesztett. Az MI az Egyesült Államok Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatalának az adataival dolgozott, azokkal gyakoroltatták. Magát a modellt az állatok vándorlásának követésére alkalmazzák.

Ezek az MI-k azért fontosak, mert halak és bálnák is gyakran azért halnak meg, mert vagy lenyeltek műanyagdarabokat, vagy mert műanyagok közé szorultak. Amikor az anyag apró darabokra törik, a darabkákat kicsi organizmusok eszik meg. Ezeket az organizmusokat később nagyobbak, köztük halak fogyasztják el. A halak és a többiek gyakran emberi táplálékok, és a műanyag potenciális mérgező hatásai miatt akár komoly bajaink is lehetnek, ha jóízűen megesszük őket.

A modell a parton szintén használható, és ott különösen hasznos. A hulladékok zöme onnan kerül az óceánba, és a legcélszerűbb, ha akkor takarítjuk el őket, még mielőtt bekerülnének az élelemláncba.

Az igény szerinti gazdaság (hívják hakni- és platformgazdaságnak is), ismertebb nevén gig economy arra a főként az Uber, a Lyft, az Airbnb, a TaskRabbit vagy a Handy által képviselt jelenségre vonatkozik, hogy az érintett munkaerő egyszeri feladatokra/projektekre szerződik, maga a szerződtetés általában digitális piactereken, a fizetés és az értékelés applikációkon keresztül történik. A munkavállalók lényegében haknikat végeznek el másoknak.

Az érintett cégek legfrissebb pénzügyi jelentései egyértelműen jelzik, hogy a koronavírus-járvány szörnyű hatással van az igény szerinti gazdaságra. Az Uber és az Airbnb esetében (valószínűleg a többiekében is) masszív elbocsátások történtek, és hosszú időbe telhet, amíg a terület talpra áll.

„Tudjuk, hogy az Airbnb teljesen felépül, a változások, amelyeken keresztül megy, viszont nem átmenetiek és nem is rövidéletűek” – jelentette ki Brian Chesky vezérigazgató.

A Lyft forgalma március második felében mintegy 80 százalékkal esett vissza. Az Uber vesztesége kb. 190 százalék körül van, a vállalat 3700 dolgozóját bocsátotta el.

A CarGurus és az IBM friss anyagai alapján az egészségüket veszélyeztetve, magukat fenyegetve érző amerikaiak a jövőben kevesebb megosztáslapú szállítószolgáltatást vesznek igénybe.

A Covid-19-et a szállítási, logisztikai szolgáltatások piaca is megsínyli. Kerékpárok, rollerek és scooterek szintén megosztáson alapuló használata jelentősen visszaeshet, az ebből élő cégek teljesen eltűnhetnek, vagy megváltoztatják, diverzifikálják tevékenységi körüket. Az ételszállításra ráállt Uber Eats több országban függesztette fel a szolgáltatást.

Az igény szerinti gazdaságnak egy új valósághoz kell alkalmazkodnia, társadalmi távolságtartással, bizalmatlan fogyasztókkal, bizonytalan társadalmi-pénzügyi környezettel.

Az Airbnb-nek például ki kell találnia, hogyan tartson úgy karban ingatlanokat, hogy a fogyasztók és a tulajdonosok is biztonságban maradjanak. Több vezetés-megosztó vállalkozás, köztük a Lyft a sofőrök és az utasok számára is kötelezővé tette arcmaszk viselését.

A befektetőket egyelőre nem zavarja semmi. A Lyft hiába bocsátott el közel ezer alkalmazottat, 2020 első negyedéves bevételei jobbak, mint amire számítottak, és ez a vállalat tőzsdei teljesítésén is látszik.

Ezeknek a cégeknek a működése az utazáson, a szabadságon és az összejöveteleken, a létező legnormálisabb emberi cselekedeteken alapul. Egyelőre viszont (majdnem) mindenki otthon ül.

Adatok megjelenítésével foglalkozó kutatók, szakértők remekül hasznosítják tudásukat a Covid-19 elleni küzdelemben. Interaktív megoldásokat tervezve látják el információval a közvéleményt, segítenek, megoldásokat sugallnak a döntéshozóknak.

A Johns Hopkins Egyetem kutatói által fejlesztett kijelző/irányítópult a világ országainak aktuális adatait jeleníti meg. Az ablakok változnak, fejlődnek, az információt, kattintható lapokon keresztül, ők vizualizálják.

A The New York Times, a Washington Post, a Guardian és más off- és online médiumok dashboardjain a felhasználók animált járványinfókat láthatnak, míg az Északkeleti Egyetem két szakembere, Paul Kahn és Janice Zhang napi frissítésekkel bővíti a több mint 600 Covid-19 vizualizációt tartalmazó nyíltforrású adatbázist.

„A Covid-19 valódi igényt teremtett az adatokra, modellekre és kimenetekre vonatkozó létfontosságú információk megértésére, kommunikálására. Azért van szükségünk rájuk, hogy kiértékeljük a jelenlegi helyzetet, és a különböző megnyilvánulásokon alapulva, jelezzünk előre jövőbeli kimeneteket. Nem hiszem, hogy eddig bármikor is előfordult volna, hogy az adatok, modellek, és így a vizualizáció is ilyen mértékben a mindennapi élet középpontjába kerültek” – magyarázza Steven Drucker (Microsoft Research).

Diagramok rajzolása közel 300 éves múltra tekint vissza. Általában William Playfair 1786-os könyvére tekintenek kiindulási pontként. A szerző világkereskedelmi mintázatokat elemzett gazdasági szempontból. Az 1854-es londoni kolerajárvány idején Dr. John Snow egy negyed utcáira koncentrálva jelenítette meg a halottakat, és kiderült: a helyi vízszivattyú körül volt a legnagyobb koncentráció. Miután a pumpafogantyút eltávolították, csökkent a halottak száma, amiből arra következtettek, hogy a szennyvízzel fertőzött víz terjeszti a kolerát. Joseph Minard háborúellenes térképe (1869) Napóleon Moszkva elleni tragikus támadásán keresztül szemléltette a császár seregének bukását.

Az utóbbi három évtizedben felvirágzott az adatvizualizálás. Konferenciaanyagok, újságok, szövegkönyvek innovatív tervrajzokkal, kiértékelő tanulmányokkal, illusztrált teóriákkal voltak és vannak teli. A népszerűek az információmegjelenítési mantrát követik: „Először tekintsd át az egészet (overview), aztán nagyíts és szűrj (zoom and filter), majd igény szerint részletezz.”

A Purdue Egyetem egyik mérnökcsoportja intelligens holdlakásokat fejleszt. Az ezekből az építményekből álló település az égitest felszínén lenne. Az ilyen szerkezetek végső célja, hogy automatikusan alkalmazkodjanak a véletlenekhez, természeti katasztrófákhoz, például meteorbecsapódáshoz vagy a szeizmikus tevékenységhez.

Az épületekben robotok javítanák ki a károkat. A tervezők ezzel is el akarják kerülni, hogy az ott lakó emberek veszélybe keveredjenek. Céljuk, hogy a Holdon való letelepedés a lehető legkevesebb kockázattal járjon. A kockázatokat teljesen ugyan nem lehet kizárni, minimalizálni viszont lehet őket.

A terveket virtuális és valóvilágbeli teszteken, a két közeg keverékén értékelik ki. A szimulációk a lakókörnyezet-tervek széles skáláját ölelik fel, amire azért van szükség, mert a kutatók látni akarják, melyik áll legjobban ellen különféle kockázati tényezőknek, az ottani zord természetnek.

Az eredeti méret negyedére csökkentett modellek már elég pontosak ahhoz, hogy a fejlesztők lássák: a különféle szenzorok, szenzorhálózatok tényleg az elképzelések, rendeltetésük szerint működnek, vagy sem.

„Végsősoron holdküldetés közbeni változásoknak, károknak és mindenféle negatív hatásnak ellenálló, azokra hatékonyan reagáló intelligens lakókörnyezeteket akarunk fejleszteni. Ezek a házak a külső hatásokra történő reakció közben is megőriznék a belső térben lévő technológiák integritását, biztonságát” – nyilatkozta a kutatást vezető Shirley Dyke.

Dyke és csapata azon dolgozik, hogy az embernek minél kisebb szerepe legyen ezekben a folyamatokban. Nemcsak azért törekednek erre, hogy a telepeseket megvédjék (ami persze az elsődleges cél), hanem azért is, hogy a lakókörnyezetek a lakók távozását követően, akár hosszú ideig üresen állva se omoljanak össze, törjenek elemeikre.

„Intelligens elemeknek a tervbe való integrálásával, a szenzorok valósidőben, élőben monitoroznák a töréseket, szivárgásokat, meghatároznák a kiterjedésüket, potenciális hatásaikat, hogy mekkorák, milyen szélesek, majd eldöntenék, mit kell tenni velük. Ezt követően jönnének a robotok, és kijavítanák a meghibásodott szerkezeteket” – magyarázza Dyke.

A Hongkongi Tudományos és Műszaki Egyetem (HKUST) kutatói bejelentették, hogy baktériumok és vírusok, köztük a Covid-19 kórokozója ellen 90 napig jelentős védelmet nyújtó bevonatot fejlesztettek.

A sikeres klinikai (kórházakban és idősotthonokban végzett) teszteket követően, májusban a helyi boltok polcaira kerülő MAP-1 nevű fertőtlenítőt nem a koronavírus miatt találták ki. Sokkal régebbi projektről van szó, több mint 10 évig dolgoztak rajta.

A fertőtlenítőt egyébként már használták, a speciális jogi státusszal rendelkező terület szegényebb részeit igyekeztek a koronavírus terjedésétől megvédeni, több mint ezer család otthonát fújták be vele. Helyi jótékonysági szervezetek sokat tettek azért, hogy ez megtörténhessen.

Nyilvánosság által gyakran igénybe vett felületeket, például lift-nyomógombokat vagy korlátokat kell befújni vele. Mivel ezekhez a felületekhez sűrűn hozzáérnek, nagyon hatékonyan továbbítják a betegségeket.

A bevonat azt követően kezd el formálódni, miután fertőtlenítőt tartalmazó többmillió nanokapszulát ráfújtak az adott felületre. Nem probléma, ha kiszárad, a baktériumokkal, a vírusokkal és a spórákkal így is, úgy is végez.

Az ismert fertőtlenítési módszerekkel, például a fehérítő hígítókkal és az alkohollal ellentétben, az MAP-1 hatékonyságát a fertőtlenítőszert emberi érintés után kibocsátó hőérzékeny polimerkapszulák is növelik. A kutatók elmondása alapján nem tartalmaz semmiféle mérgezőanyagot, és sem a bőrre, sem a környezetre nem káros.  

„Úgy érzem, erősítette a vírus elleni védekezésünket” – nyilatkozta az MAP-1 bevonatot kapó otthonok egyikében lakó Law Ha-yu.

A bevonat azonban sajnos drága (kb. 2600 amerikai dollár), magánszemélyeknek túl sokba kerül ahhoz, hogy vegyenek belőle otthonra. Iskolák, korházak, vállalati épületek, idősotthonok, edzőtermek és más sportlétesítmények stb. fertőzések elleni védelmére viszont nagyon hasznos lehet. Jó, hír hogy hamarosan megjelenik az otthoni használatra szánt, olcsóbb (9 és 33 dolláros), 50 és 200 milliliteres változat is.

Szokatlan szabadalmi kérelmet nyújtott be a Microsoft. A technológia a felhasználók agyhullámaiban olvasva bányászna kriptovalutákat, például bitcoint.

A kérelemhez csatolt leírás alapján a rendszer leszkenneli a felhasználó agytevékenységét vagy teste más biológiai jeleit, így bizonyosodva meg arról, hogy valóban kivitelezett bizonyos cselekedeteket, például megnézett egy reklámot. Ezt követően, a rendszer pontosan ugyanazokkal a jelekkel bányászna kriptopénzeket, velük kompenzálná a usert.

A tranzakció logisztikája egyelőre elég ködös. Az alkalmazás leírásából részletesen megtudjuk, hogyan működhet egy ilyen rendszer, arról viszont kevesebbet tudunk meg, részletet szinte semmit, hogy konkrétan ez a rendszer pontosan miként is funkcionálna.

Nem ez az első eset, hogy egy technológiai cég kissé abszurd, legalábbis annak tűnő technológiát próbál szabadalmi oltalom alá helyeztetni. Valójában eléggé bevett gyakorlatról van szó. Sok esetben a szabadalmi szövegben leírt rendszereket senki nem dolgozza ki, és az ígéretes, de mindenképpen bombasztikus tervek ellenére soha nem lesz belőlük semmi.

A nyilvános infók alapján, a Microsoft technológiája olyan rendszerek számára ideális, mint az Amazon közösségi ötletbörzeként (crowdsourcing) működő Mechanikus Törökje. A Töröknél dolgozók minimális pénzösszegért hajtanak végre gyorsan abszolválható feladatokat, például mesterségesintelligencia-algoritmusok tanításában segédkeznek.

Az alapötlet, hogy a technikával bebizonyítsák: valaki tényleg, gyorsan és fájdalommentesen, de azért nem túl simán elvégzett egy munkát, ahelyett, hogy a következő feladatra fordítaná az időt.

A technológia előrelépést jelentene a jelenleg bevett kriptovaluta-bányászathoz képest. A mostani rendszerekkel sokkal több számításra van szükség, rengeteg energiát használnak el. A testtevékenységek, mint munkabizonyítékok által generált adatokkal kiválthatók ezek a számítások, és lényegében „tudatalatti” tevékenységgel oldunk meg bonyolult informatikai feladatokat. Azaz, a Microsoft rendszere kifejezetten környezetbarát.

Az adathitelesítéshez való hozzáférés miatt szenzort kell erősíteni a testünkre, de akár implantálhatjuk is. A Microsoft testük folyamatos megfigyeléséért (és természetesen ennek engedélyezéséért), speciális feladatokért járó kriptovalutával jutalmazza a felhasználókat.

Jelenleg ugyan a világ nagy része a karantén keserű napjait tölti, viszont egyre több ország próbálkozik a lassú és óvatos nyitással, visszatérni a természetes és emberhez méltó élethez.

A visszatérés a munkahelyek újraindítását is jelenti egyben. Egyértelműen komoly előkészületek kellenek hozzájuk, máskülönben a Covid-19 nagyon hamar újra felütheti a fejét. 

Az Amazon 1500 hőérzkelő kamerát vásárolt, amelyeket a tervek szerint hamarosan felinstallálnak a mamutcég létesítményiben. Rendeltetésük, hogy a dolgozók között észrevegyék a koronavírusos eseteket.

Az eszközöket a kínai Dahua gyártja. Személyek testhőmérsékletét távolból is képesek mérni, és észlelik, ha valaki lázas. Az illetőt fel is címkézik.

A vásárlást többen és valószínűleg joggal kritizálják. A Dahua ugyanis az Egyesült Államok kormányának feketelistáján szerepel. Az ok: a cég megfigyelőtechnológiáját a kínai „átnevelő” táborokban használják, azokban a táborokban, ahol az ujgur kisebbség tagjait tartják vagy koholt vádak alapján, vagy csak úgy őrizetben.

Az Amazon vásárlása etikailag ugyan megkérdőjelezhető, jogilag azonban teljesen szabályos. A feketelista kormányzati ügynökségeknek tiltja meg a Dahua technológiájának a használatát, magáncégeknek viszont nem.

Az Amazon nincs egyedül. Több amerikai kórházban, repülőtéren, vasútállomáson és bizony még kormányzati ügynökségben is felszerelték már a kínai cég hőkameráját. Az óriáscégek közül az IBM és a Chrysler, valamint a Honeywell is rendelt a Dahuától.

Az adott dolgozót meghatározott ideig nyomon követő, testhőmérsékletét folyamatosan mérő, és a hőmérsékleti adatokból koronavírusra következtető kamerához arcfelismerő szoftver is jár. Az Amazon egyértelműen jelezte, hogy a komoly személyiségi jogi (privacy) problémákat felvető programot nem szándékszik használni. A cég a Reuters több kérdésére nem válaszolt, viszont hangsúlyozta: a vásárlás teljesen szabályos volt, célja az alkalmazottak egészségének védelme, és nem a megfigyelésük.

A mai virtuálisvalóság-rendszerek (Virtual Reality, VR) teljesen immerzív élményt biztosítanak, elmerülünk a közegben, viszont fizikailag gyakran nem érzünk semmit. Ez különösen  falakra, berendezésekre, bútorokra és általában keményebb tárgyakra érvényes.

A hiányosságok pótlására a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen (CMU) új eszközt találtak ki, amely a kézre, ujjakra erősített húrok közvetítésével érintést szimulál, mintha hozzányúlnánk ezekhez az objektumokhoz.

Ha kezünk közel kerül egy virtuális falhoz, és ujjainkkal összezárjuk a húrokat, az eszköz a fal érintésének érzetét generálja. A húrmechanizmus teszi lehetővé szobrok körbetapogatását, és azt is érezzük, ha odébb akarunk tolni egy bútort.

A vállunkra rögzített eszközt a húrokba szerelt rugómechanizmus miatt nem érezzük nehéznek, súlyosabb tárgyak megérintéséhez sem kell különösebb erőkifejtés. Előnye még, hogy keveset fogyaszt és olcsó.

„Immerzív virtuális világok létrehozásakor nagyon fontos, hogy legyenek benne falak, bútorok, virtuális karakterek. A jelenlegi VR-rendszerek viszont a kézi kontroller vibrálásánál nem képesek sokkal többre” – nyilatkozta a CMU Ember-Számítógép Interakció Intézetében (HCII) dolgozó Chris Harrison, az egyik fejlesztő.

„Eszközünk meglepi a felhasználót, például amikor rács kerül a kezünk ügyébe, úgy érezzük, mintha megragadnánk az ujjainkkal. De szabálytalan tárgyak, például szobrok érintése szintén szórakoztató” – jelentette ki az egészet kitaláló Cathy Fang.

Haptikus (tapintás) élményt mások is próbáltak már húrokkal megvalósítani virtuális valóságokban, viszont általában motorok mozgatták őket. A CMU kutatói eleve kizárták a motorhasználatot, mert könnyű, egyszerűen viselhető és megfizethető megoldásban gondolkoztak.

„A motorok nehezek is, és sokat is fogyasztanak” – magyarázza Fang.

Többféle húrral próbálkoztak, míg arra a konklúzióra jutottak, hogy a legjobb élményt akkor érik el, ha minden ujjvégre, a tenyérre és a csuklóra is rögzítenek egyet. A kéz és az ujjak mozdulatait követő Leap Motion szenzort a VR headsethez kapcsolták.

Az eszköz 300 gramm sincs, darabja 50 dollár sem lesz. VR-játékokhoz, valamint fizikai akadályokkal és tárgyakkal történő interakciókhoz, például labirintusokhoz, vagy virtuális múzeumok meglátogatásához ajánlják, de – különösen most, a karantén idején – virtuális bútorbolti vásárláshoz is jó.

Mivel gépeknek egyelőre nehéz megtanítani, hogy intuitíven cselekedjenek, pedig a hatékony ember-robot együttműködéshez nem ártana, kvantitatív módszerekkel könnyebb elérni a célt, és ha sikerül, máris előrébb léptünk, közelebb kerültünk az eredményes interakcióhoz.

Egy új amerikai projekt pontosan erre tesz kísérletet.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Számításdumányi és Mesterséges Intelligencia Laborjának (CSAIL) kutatói által fejlesztett Vezess-egy-botot (Conduct-A-Bot) rendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy a felhasználó magán viselhető (wearable) szenzorok közvetítésével, egyszerűen az izmaival vezéreljen robotot, drónt.

Az elektromiografikus (izomműködést vizsgáló) és a mozgásérzékelőket bicepszünkön, tricepszünkön és felsőkarunkon viseljük. Ezek a szerkezetek mérik és számszerűsítik az izmok által leadott jelzéseket és mozgásokat. Az adatokat algoritmusok dolgozzák fel, ők segítenek mozdulatok valósidőben történő azonosításában.

A kutatók egy Parrot Bebop 2 drónnal tesztelték rendszerüket, amely a felhasználó cselekedeteit, például forgómozdulatokat, összeszorított öklöt, megfeszülő kart stb. alakított drónmozgásokká.

A gép mintegy 1500 emberi mozdulat 82 százalékára helyesen reagált. Távirányítva kellett karikákon átrepülnie, és azokban az esetekben, amikor nem vezette senki, 94 százalékos pontossággal azonosította az irányítását célzó mozdulatokat.

A Conduct-A-Bot esetében a szenzorok biztosítják ember és gép gördülékeny együttműködését. Kifejezetten felhasználóbarát, mert csak két-három érzékelőt kell viselnünk magunkon, és a környezetünkben sincs semmilyen hozzá tartozó eszköz. Változatos alkalmazásokban hasznosítható: elektronikus eszközök menüjében navigálhat, autonóm robotokat felügyelhet, és bármelyik kereskedelmi drónhoz is jó.

„Egy olyan világot képzelünk el, amelyben a gépek kognitív és fizikai munkában is segítenek embereket. Ehhez viszont nekik kell alkalmazkodniuk hozzánk, és nem fordítva” – jelentette ki a rendszert ismertető tanulmány társszerzője, Daniela Rus (aki egyébként a CSAIL igazgatója).