Az Egyesült Királyság hadserege bejelentette 30 tenyérméretű, Poloska nevű drón beszerzését. A nem túl jól hangzó – titokban felszerelt lehallgató készülékeket idéző – név onnan ered, hogy a gépek viszonylag nagy távolságon belül képesek kémkedni, információt gyűjteni, kiváló alanyok a hírszerzésre.

Remek poloskák.

Az autonóm szerkezetek tömege nagyjából megegyezik az okostelefonokéval, túlvészelik a nehéz időjárási körülményeket, 2 kilométer messzeségbe is el tudnak repülni, míg a videofelvételeket élőben sugározzák mindaddig, amíg az elemük kitart, azaz kb. 40 percig.

A Poloska megosztja a közvéleményt: egyrészt méretéhez képest remek paraméterekkel rendelkezik, másrészt újabb ideális géppel bővült a megfigyelő technológiák eddig sem szűk köre, ráadásul az utóbbi években az Egyesült Királyság hadserege komoly összegeket fektetett morálisan megkérdőjelezhető technológiákba.

E technológiák közé tartoznak a hadászati célra használható drónok, plusz egyes katonai vezetők szerint előbb-utóbb robotharcosok alkotják majd a fegyveres védelmi erők jelentős részét.

A fegyvergyártó BAE Systems által fejlesztett új Poloskák egyébként fegyvertelenek. Viszont szélben, zord időben is 80 km/h sebességgel repülnek, közben pedig jól navigálnak, azaz tényleg ideális alanyok a valamikori (közeli?) jövő robothadseregéhez, a katonaság már megkezdődött robotizálásának fontos szereplői lehetnek.

„A Poloska még a legkeményebb időjárási viszonyok között is életbevágó taktikai híreket tud szolgáltatni, például arról, hogy mi történik a következő sarkon, vagy a dombon túl. Autonóm működve, vizuálisan frissíti a csapatok adatait” – nyilatkozta James Gerard, a BAE Systems alkalmazott hírszerzési főmérnöke.

Sokan viszont egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy az új drón hasznos információkat szolgáltat, sőt, Chris Cole, a Drone Wars civilszervezet igazgatója szerint veszélyes lehet. Mondandóját múltbeli példákkal támasztotta alá.

„Légicsapásokat és más végzetes akciókat elrendelő parancsnokok döntésüket sokszor alapozták távmegfigyeléssel gyűjtött információkra. Csak a szárazföldi helyzet megítélése azonban civil áldozatokhoz vezető hamis biztonságérzetet ad” – magyarázza Cole.