A Google által néhány éve felvásárolt londoni DeepMind legendás mesterséges intelligenciája, AlphaGo Zero góban, sakkban és sógiban egyaránt emberfelettit teljesít. Más területeken, például klasszikus Atari-játékokban az R2D2 nevű MI nyújt hasonlót.

DeepMind-kutatók eldöntötték, hogy mély megerősítéses tanulással mindkét területen – táblás és videojátékokban – egyaránt eredményes, a két játéktípusban mindenkit verő MI-t fejlesztenek. A MuZero nevű új modellre AlphaGo Zero technikáit alkalmazták. Csakhogy míg AlphaGo Zeronak szüksége van a játékszabályok ismeretére, MuZeronak nincs.

Táblás játékoknál (sakk, go stb.) ketten játszanak, és csak egyetlen kimenet létezik: vagy nyerünk, vagy veszítünk. Videojátékokban egy játékos is lehet, aki aztán azonnali jutalomban részesül. MuZero egy világmodell megtanulásával, valamint az AlphaGo Zero-féle keresés elsajátításával megfelel az összes különböző feltételnek.

A játék minden egyes pontján egy adott lépés kimeneteit, és a lépés hatására a győzelem esélyeit mérlegeli. A lehetséges következményeket több komponens segítségével elemzi.

Az állapot-megjelenítő almodell a játék aktuális állásáról kivonatol információkat, amelyekkel egyszerűsített leírást készít erről az állapotról.

A leírás alapján az érték és irányelv almodell előrejelzi a várható jutalomhoz szükséges optimális lépést.

A dinamika és jutalom almodell a játék következő állapotát prognosztizálja, és megmondja, mi az azonnali jutalom egy-egy különleges cselekedet esetén.

Az érték és irányelv almodell minden egyes időlépésnél több lépéssel előretekintve keresi a potenciális kimeneteket, míg a dinamika és jutalom almodell sok jövőbeli mintát készít hozzájuk. Mindezek után és mindezeket figyelembe véve, MuZero megteszi a létező legjobb lépést, és elnyeri méltó jutalmát.

Az eredmények nem maradtak el, MuZero sakkban, sógiban és góban kevesebb számítással érte el AlphaGo szintjét. Atari-játékokban pedig kevesebb gyakorlással döntötte meg a korábbi világcsúcsokat.

Bebizonyosodott, hogy a szintézis működik. Korábbi modellek vagy pontos tervezéssel (táblás játékok), vagy bonyolult dinamikák elsajátításával (videojátékok) értek el szép eredményeket. MuZero viszont egyértelművé tette, hogy egyetlen modell képes mindkettőre.

A tudomány egyik legnagyobb, a mesterségesintelligencia-kutatással összefüggő kihívása a tudatosság kérdésének – eredetének, mibenlétének – megválaszolása.

Egyelőre ott tartunk, hogy szubjektív érzéseink és élményeink az egyetlen ok, amiért egyáltalán tisztában vagyunk a létezésével. Tudósok évszázadok óta tanulmányozzák a jelenséget, de teljes megértése még mindig a jövő ködébe vész.

A tudománytörténeten végig ívelő gondolat, hogy általában egészen speciális valaminek tételezték fel.

De mi történik akkor, ha kiderül, hogy nem is az agy speciális tevékenysége, hanem minden anyagra jellemző tulajdonság?

A CEU-n oktató Philip Goff 2019 novemberében megjelent Galilei tévedése: a tudatosság új tudományának alapjai szerzője mélyen beleásott a jelenségre magyarázatot adható tényezőkbe, egészen az elektronok és a kvarkok világáig jutott el, és fogalmazta meg a pánpszichicizmus elveit.

A mindtudatosság (pánpszichicizmus) lényege, hogy a valóság alapösszetevői (talán az elektronok és a kvarkok) a létezés hihetetlenül egyszerű formái. A tudatosság pedig nem a saját létezésünkről való reflexió, hanem a világ valamilyen szintű átélésének a képessége, például, hogy érzékeljük a fájdalmat és az örömöt, hogy látunk képeket, hallunk hangokat.

A definícióból egyértelműen következik, hogy egyes állatok tudatosak, és minél egyszerűbb egy létforma, annál kevésbé az, elvileg egy ponton túl pedig teljesen el kellene tűnnie a tudatosságnak. Csakhogy – a pánpszichicizmus szerint – még a legegyszerűbb formák is reflektálnak elképesztően egyszerű természetükre.

Az a többévszázados múlttal rendelkező elképzelés pedig, mely szerint a tudatosság valamilyen szinten az elménkhez kapcsolódik, még bizonyításra szorul, és az idegtudomány ettől egyelőre távol jár.

Viszont, ha a tudatosságot mindenféle anyagi formával rendelkező, megfigyelhetetlen és észrevehetetlen minőségnek tételezzük fel, kidolgozható róla egy nemcsak a tudományon, hanem a tudomány és a filozófia összekombinálásán alapuló egyesített elmélet.

„Csodálatosan egyszerű, elegáns módja a tudatosság tudományos világképünkbe integrálásának. Egybekapcsoljuk mindazt, amit belülről tudunk magunkról azzal, amit a tudósok kívülről állítanak rólunk” – magyarázza Goff.

Furcsa új lejátszási listát (playlist) indított el a Spotify.

Az ingyenesen is (de előfizetve sokkal jobban) használható kereskedelmi zene-streamelő, másolásvédelemmel ellátott tartalmakat a nagyobb kiadók közreműködésével elérhetővé tevő szolgáltató ugyanis azt ígéri, hogy olyan listát készít, amelyet nemcsak mi, felhasználók, hanem háziállataink is élveznek.

Az új szolgáltatás, a listagenerátor virálissá válik, de valószínűleg ez is a Spotify célja.

Eleve így vált sikeressé, a cég mindig törekedett arra, hogy versenytársainál, például az általában mindig ugyanazt kínáló Apple Musicnál ne csak eredetibb tartalmakkal, de a tartalom tálalásában is egyedibb módszerekkel hívja fel magára a figyelmet, tűnjön ki az egyre masszívabb, sokszereplős versengésből.

A listához a Spotify Pat Playlistjén kell elindulnunk. A rendszer öt állat-opciót kínál fel: macska, kutya, iguána, madár vagy hörcsög. Megkéri a felhasználót, hogy határozzon meg néhány személyiségjegyet (energetikus vagy visszafogott, szerénykedő vagy segédkező, apátiás vagy barátkozó). Kedvencünk nevét és fényképét a listához adhatjuk.

Ezt követően a Spotify háziállatunkról ikont, majd a kedvenc nevével ellátott playlistet készít.

A listagenerátor olyan számokat szed össze, amelyekről feltételezi, hogy a fiók tulajdonosának tetszeni fognak. Gyorsasága, lassúsága, változatossága stb. az általunk megadott személyiségjegyektől függ.

A Spotify több esetben a felhasználó által listázott, de ritkábban hallgatott előadók dalait is figyelembe veszi, akárcsak a „macska” stb. szót tartalmazó számokat.

Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a rendszer még elég kezdetleges, a teszteken például többször is úgy szerepelt a „macska”, hogy a számnak (a címet leszámítva) semmi köze nem volt az állathoz.

A The Verge újságírója arról számolt be, hogy a Spotify playlistje nagyon jól sikerült, neki tetszik, cicája álláspontjáról viszont nem tudott mit mondani.

„Eddig semmi jelét nem adta, hogy tényleg hallgatja a listát, viszont élvezettel ücsörög a könyvesállvány tetején lévő hangfalon” – számol be Jacob Kastrenakes.

A Trump-adminisztráció új iránymutatást dolgozott ki a mesterséges intelligencia egészségügyi, közlekedési és más területeken történő alkalmazásának szövetségi szabályozására.

Az ezzel kapcsolatos bejelentésben nagy vonalakban, de a bírálók szerint kevés konkrétumra hivatkozva tárgyalták a témát. A szakterületet árgus szemmel figyelő intézmények közül többen figyelmeztették is a Fehér Házat például a felelősségre vonhatóság hiányára.

Pedig nagy szükség lenne rá, mert a számítógépes rendszereket egyre inkább emberi szerepekben is használjuk. Sokszor kifejezetten komoly kockázattal járó döntéseket hoznak, például jelzálog-kérelmeket bírálnak el, vagy munkaerő-felvételnél adnak tanácsokat.

Nem véletlen, hogy tevékenységük miatt nő az aggodalom. Sok esetben egyáltalán nem evidens, hogy mi alapján hoznak döntéseket. Ha pedig nem értjük őket, akkor nyilvánvalóan nem is bízunk meg bennük.

A Fehér Ház szerint az amerikai ügynökségeknek határozottan kell figyelniük az igazságosságra, a negatív megkülönböztetés kiküszöbölésére, a nyitottságra, az átláthatóságra, az MI körüli innovációt és növekedést hátráltató megszorítások elkerülésére.

„El kell kerülni az MI rendszerek társadalmi hasznosságát veszélyeztető, túlzottan elővigyázatos megközelítéseket” – áll a Fehér Ház memorandumában.

Hangsúlyozzák: az új szabályozás nem fogja megváltoztatni a büntetés-végrehajtó szervek arcfelismerés- és más mesterségesintelligencia-technika használatát. Viszont azt is hozzáfűzik, hogy a magánszférát érintően az állami ügynökségek lehetőségei korlátozottak.

Mielőtt a szabályozás törvényerőre lép, az érdeklődők 60 napig nyilvánosan kommentálhatják a javaslatokat. A Fehér Ház kiemelte, hogy nem akarnak felülről lefelé (top-down) irányuló, mindenkire ugyanazt mondó szabályozást hozni. A magánszféra MI-használatát kifejezetten támogatják, miközben igyekeznek elhárítani a határozottabb fellépésért küzdő csoportokat, aktivistákat és törvényhozókat.

A szövetségi ügynökségeknek követniük kell az új MI-elveket. Időbe fog telni, mire kiderül, hogy mennyire hatékonyak, milyen lesz a hatásuk. Az érintettek mindenesetre elégedettek, és egyelőre kivárnak.

A Columbia Egyetem kutatói gerincvelősérülésben szenvedő betegeken segítő robotikus eszközt fejlesztettek. Az eszköz és a vele végzett tesztek hatására a betegek stabilabban ülnek, amellyel egy fontos lépéssel közelebb kerülnek a teljes gyógyuláshoz.

Az eszköz lényegében egy, motorizált kábellel vezérelt, a beteg felsőtestére rögzített öv. Ez az öv határozza meg testtartások kontrollhatárát és az ülés közbeni munkateret.

Miközben a beteg felsőtestével ülés közben, a stabil testtartás határait átlépő mozdulatokat végez, az eszköz pluszerővel segíti.

Ez volt az első alkalom, hogy gerincvelő-sérültek – akik helyváltoztatáshoz általában tolószéket használnak – ülő munkaterét mérték és meghatározták. A jó mérési eredményeket az eszköz aktivitása határozta meg, neki köszönhető a siker.

Kiderült, hogy a technológia nemcsak a betegek elesését előzi/akadályozza meg, hanem a felsőtest mozgását is maximalizálja. Ez a teljesítmény lényegesen jobb, mint az eszköz nélkül végzett gyakorlatoknál, a számok mind a beteg által irányított testtartásokon, mind az egyensúlyhatárokon túlmutatnak.

A pilotprojektben öt páciens vett részt, testtartásukat vizsgáló ülőtesztet végeztek el. Az egyedire kidolgozott teszt során figyelniük, fejmozgásukkal követniük kellett egy labda útját. Felsőtestüket pedig kézhasználat nélkül kellett mozgatniuk.

A tesztet nyolcszor végezték el, mind a nyolc alkalommal más volt az irány. Az összesített eredmények alapján számolták ki mindegyik résztvevő ülő munkaterét.

Magát az eszközt úgy kalibrálták, hogy figyelembe vegye mind az öt személy egyedi tulajdonságait, így „tudta”, hogy kinél, mikor, mennyi erőkifejtés szükséges. A betegek mind a nyolc irányban „messzebbre” jutottak, mint korábban, amikor még nem használták a technológiát.

Számszerűsítve: a test ülő munkatere átlagosan 25 százalékkal nőtt, azaz az illetők mozgékonyabbá váltak.

A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy az eszköz képes-e, és ha igen, akkor milyen mértékben képes gerincvelő-sérült beteg gyerekek és felnőttek felsőtest-tartását javítani.

A tokiói Pingvin Kávézó minden vasárnap korán nyit, hogy szokatlan látogatókat fogadjon: robotkutyákat és tulajdonosaikat. A stílszerűen a Sony kultikus gépállatáról Aibo Világnak nevezett, 2018 novemberében indult, hetente megrendezésre kerülő esemény a jövőt vetíti előre – állatbarátok akár mechanikus házikedvencek mellett is dönthetnek húsvér kutyusok, cicák stb. helyett…

Nobuhiro Futaba, a kávéház tulajdonosa néhány hónappal az első rendezvény előtt vette meg saját Aiboját.

A BuzzFeed részletesen beszámolt egy találkozóról, amelyen két robotkutya születésnapját ünnepelték meg. Annyi érdeklődő gyűlt össze, hogy a saját gépállat nélkül érkezők be sem fértek.

Amikor a jelenlevőket arról faggatták, miért választották Aibot, és miért nem igazi kutyát, többféle válasz hangzott el: nincs elég tér, túl hosszú a munkaidő, többen pedig egyszerűen attól tartottak, hogy a rendszeres kutyaugatás zavarná a szomszédokat.

A változatosság ellenére egy speciális válasz volt a leggyakoribb: a tulajdonosok el akarják kerülni imádott kutyusuk halálát, mert talán nem is tudnának mit kezdeni vele. Mechanikus kedvencüket „valóban” imádják.

„Összetörne a szívem, ha még egy kutyám meghalna” nyilatkozta az egyik résztvevő nő.

Mivel imádata tárgya immáron egy robotkutya, nem kell félnie az állat halálától, nem kell szenvednie elvesztése miatt.

Az Aibo Világ jól szemlélteti az amerikai (és a nyugati) techvilág és a japán közti különbségeket. Az Egyesült Államokban, a precíziós sebészettől a vezető nélküli autóig, a mesterséges intelligencia mindenhol jelen van, viszont senki nem akar csak azért tartani egy gépkutyát, hogy társasága legyen.

A nyugati világban kényelmesen érezzük magunkat, ha Sirinek vagy Alexának (az Apple, illetve az Amazon digitális asszisztensének) adunk utasításokat, kérdezünk tőlük, robotokkal szemben viszont szkeptikusabbak vagyunk, lényegében tárgynak tekintjük őket.

Japánban – a sintoista-buddhista hagyomány miatt is – más a helyzet, gépekre is képesek élőlényekként tekinteni. Úgy is szeretik őket, és érzik, hogy Aibo viszontszeret.

Az Airbnb szállást foglaló vendégek online személyiségét tanulmányozó technológiát dolgozott ki. A fejlesztés rendeltetése a potenciális veszélyek kimutatása, hogy például a vendég esetleg szétveri-e lakásunkat, vagy sem.

A viselkedésjegyeket elemző szoftver a weben kutakodik, felhasználók megbízhatóságát és összeférhetőségét, valamint viselkedési és személyiségjegyeiket vizsgálja, s mindezek után előrejelzi, hogy az illető alkalmas-e ingatlan bérlésére.

A lépésre többek között londoni ingatlantulajdonosok panaszai miatt volt szükség, megbízhatónak hitt bérlők ugyanis például vad partikat szerveztek lakásaikban. Egy 2,5 millió font értékű ház tulajdonosnője elmondta, hogy bérlői többszáz személyes bulikat rendeztek nála, komoly károkat hagyva maguk után.

A hátteret ellenőrző technológiára egy, az Európai Szabadalmi Hivatal által tavaly jóváhagyott kérvényből derült fény. A szabadalom alapján az Airbnb szoftverével különféle honlapokat, köztük a közösségi médiát is átnézheti olyan személyiségjegyek után kutatva, mint a felelőtlenség stb. Ez a megoldás eredményesebbnek tűnik, mint a megszokott pénzügyi és személyazonosság-ellenőrzés. A neurotikus beállítottság, a bűnelkövetésben való részvétel, a nárciszizmus, a machiavellizmus vagy a pszichopátia egyértelműen megbízhatatlan karakterre utal.

A program mesterséges intelligenciát használ, hogy kimutassa: a jelentkező rendelkezik-e kamuprofillal (is), adott-e meg hamis adatokat magáról. A kiértékelésnél a drogokkal vagy alkohollal, gyűlölködő weboldalakkal vagy szervezetekkel kapcsolatban álló személyeket alaposan leminősítette, de a pornográfiában érintettek, vagy ugyan engedélyezett, de „bántó nyelvezet” használó tartalom-előállítók is negatív minősítést kapnak. Az MI egyszerűen lepontozza őket.

A gépi tanulással felerősített szoftver újsághírekben is keresgél: érintett volt-e az illető valamilyen bűnesetben, és ha igen, mennyire komoly az ügy. A blogokra és honlapokra való posztolást az MI szinten figyelembe veszi.

A kombinált adatokból offline viselkedésre, közösségi kapcsolatokra, munkaviszonyra, oktatási háttérre is lehet következtetni.

Miután a program „mindent” átnézett, kiszámolja a vendég és a házigazda kompatibilitását.

Az Airbnb közölte, hogy minden foglalást a jóváhagyás előtt kockázati szempontból is pontozza. A prediktív analitika és a gépi tanulás együttes használatával pillanatok alatt kiértékelhetők (és még inkább: kimutathatók) a gyanús személyek.

Többen figyelmeztettek, hogy a technológia személyiségi jogi (privacy) kérdéseket vet fel, másrészt túlzott a gépi tanulással szembeni bizalom. Különösen akkor, ha az MI ember helyett hoz (súlyos) döntéseket.

A zene- és a számítógéptörténet egyik legmerészebb vállalkozásába fogott egy mesterséges intelligencia: Beethoven születésének idei 250. évfordulójára befejezi a zeneszerző tizedik, befejezetlen szimfóniáját.

Mesterséges intelligenciák játékokban, sakkban stb. régóta felveszik a versenyt az emberi elmével, kreativitásban viszont messze elmaradnak a Homo sapiens mögött.

Most a humán történelem egyik legnagyobb géniuszát kellene komputernek utánoznia.

Az eredményt nyilvánosan bemutatják Beethoven szülővárosában, Bonnban, szerves része lesz az ünnepi eseményeknek. (21 éves korában hagyta el a várost, és soha többé nem tért vissza…)

A zeneszerző kortársainak elbeszéléseiből, illetve levelekben tett utalásaiból tudjuk, hogy utolsó éveiben tizedik szimfóniáján dolgozott, amely a kor legforradalmibb, mindenen túlmenő zenei alkotása lehetett volna. Sajnos csak töredéknyi zenei jegyzet maradt fenn belőle.

„Egy zsenit nem lehet teljesen utánozni, Beethoven utolsó korszakát pedig pláne nem” – mondta a projektről Christine Siegert, a bonni Beethoven Archívum vezetője. – „A meglévő részleteket kellene koherens zeneművé alakítani. Elég nehéz feladat, és ha a projektnek sikerül, hihetetlen teljesítményről beszélhetünk.”

A gépitanulás-szoftver a fennmaradt jegyzeteket, munkássága más darabjait, sőt, Beethovent inspiráló zeneszerzők munkáit is tanulmányozza. A projektet a Deutsche Telekom finanszírozza, és Matthias Röder, a salzburgi Karajan Intézet igazgatója vezeti.

„Eddig még egy gép sem tudott ilyen jellegű munkát végezni. Egyedi esetről van szó” – mondta Röder.

A szimfónia létrehozásában emberek is közreműködnek. A zenét ugyan komputer írja, a hangszerelést viszont élő komponista kivitelezi.

Barry Coopr, angol zenetudós 1988-ban megpróbálta ugyanazt, amit ma az MI. Rövid részletet is hallott a gép munkájából.

„Távolról sem hangzik meggyőző újraalkotásnak, de ennek ellenére sokat javulhat a jövőben” – nyilatkozta Cooper.     

Tudósok több mint egy évszázada (1917 óta) gondolják, hogy a „tökéletes titkosítás” az üzenetet titkosító kulcs – magán az üzeneten alapuló – minden egyes alkalommal történő megváltoztatása.

Számítástudományi (főként biztonsági) szakemberek tartanak a kvantumszámítógépek megjelenésétől, mert még a legbonyolultabb mai titkosítás is könnyen dekódolható velük. Ha ez megtörténik, például a bankok, a kormányzati ügynökségek és a kommunikációs szolgáltatók óriási bajba kerülhetnek.

Egyértelmű, hogy a problémára minél előbb megoldást kell találni.

A szaúd-arábiai Abdullah Király Tudomány és Technológia Egyetem kutatói decemberben jelentették be: létrehozták a világ első feltörhetetlen biztonsági rendszerét, amelyet még kvantumszámítógépekkel sem lehetne meghackelni.

Az Andrea Fratalocchi által vezetett tudóscsoport pontosan az évszázados célt valósította meg az elküldött adatokon alapuló, azokból feltörhetetlen egyszeri kulcsot generáló chip fejlesztésével.

A digitális információt először fényként tárolják, majd speciális szilíciumchipbe kerül. Ez a chip a fényt meghajlító és megtörő, az információt pedig hatékonyan összezavaró komplex szerkezeteket tartalmaz.

A fejlesztők szerint nagyjából ugyanarról van szó, mint amikor valakihez úgy beszélünk, hogy közben húrokkal összekötött két papírpoharat használunk. Ha a poharakat összelapítjuk, összepréseljük, akkor „elfedik”, partnerünk pedig nem hallja a hangot. Viszont ahhoz, hogy a hanggal senki ne éljen vissza, ne támadhassa meg sikeresen, a poharakat minden alkalommal másként kell összepréselni.

Az új technika teljes mértékben feltörhetetlen – állítják a szerzők, és hangsúlyozzák: a magánadatok (privacy) tökéletes védelmével technológiájuk abszolút jövőbiztos.

A kvantumszámítógépek azért jelentenek majd óriási fejlődést, mert a kvantumbitek (qubitek) nemcsak egy vagy zéró, hanem többféle állapotban létezhetnek (kvantum szuperpozíció), amivel a számítási kapacitás exponenciálisan nő. A qubitek a bináris logikán szintén túlmutató apró részecskékből, például foszforatomokból állnak. Könnyen elképzelhető, mi történhet, ha mindezek a kapacitások rosszindulatú hackerek kezébe kerülnek. Például egy támadó eltulajdonított magánüzenetet tárol, amit ugyan nem tud megfejteni, de csak a titkosítást feloldó technológiát kell kivárnia.

Az új kvantumkulccsal viszont akár végtelen ideig várhat…

Több mint 70 biztonsági szakemberrel gyakorlat keretében teszteltek egy valósidejű videomegosztást, fejlett épületszenzorokat és más intelligensépület-megoldásokat tartalmazó új együttműködő rendszert. A tesztet lövöldözős és más, ember által okozott, illetve természetes katasztrófa-forgatókönyvekre találták ki.

A fejlesztés, a Közbiztonsági Dolgok Internete (Internet of Public Safety Things, IoPST) hálózat és a kapcsolódó technológiák mögött a Virginia állambeli Innovatív Technológiai Központ (CIT), a hasonló szcenáriókra interoperábilis megoldásokat kitaláló Mutualink áll, míg az aktív lövöldöző gyakorlatnak a George Mason Egyetem adott otthont.

Az amerikai Nemzetbiztonsági Minisztérium (DHS) Okos Város Kezdeményezése által finanszírozott kísérlet sikeresnek bizonyult, a résztvevők az alkalmazott technológiákkal gyorsabban és hatékonyabban reagáltak válsághelyzetekre.

Azt vizsgálták, hogy a high-tech megoldások mennyire segítik a közbiztonságot és a sürgősségi beavatkozást igénylő váratlan események kezelését. (Mindent elmond, hogy a teszt után a DHS 19 millió dolláros, négyéves szerződést kötött a CIT-vel, amely az együttműködés keretében folytatja az elsősegélyt nyújtó személyzetet támogató, a közbiztonságot erősítő intelligensépület-technológiák kutatását, fejlesztését.)

A hálózathoz kapcsolt érzékelők és kamerák a helyzettudatosságot erősítették, az adatok valósidejű megosztása biztonságosnak bizonyult, s mindez lehetővé tette, hogy interaktív térképalapú interfészen valósidejű adatok és videók jelenjenek meg.

A wifi- és LiDAR-detektorok, követők, környezetérzékelők, 2 és 3D-s vizualizációs eszközök teszteléséhez változatos technikákkal (elemzőplatform, szimuláció stb.) más cégek is hozzájárultak.

A teszthez mindent egyetlen szenzorplatformba integráltak, amely egyrészt jelentősen hozzájárult az analitikai eszközök kiváló eredményeihez, másrészt automatizálta a figyelmeztetéseket.

„Az esemény megmutatta, miről szólnak a nemzetbiztonsági kutatások és fejlesztések: közös platformra kell hozni a műveletekben részt vevőket az akadémiai, a köz- és a magánszférával, hogy együtt dolgozzanak ki az állampolgárok biztonságát garantáló technológiákat” – nyilatkozta William Bryan, a DHS egyik technikai vezetője.