A művégtagoknál kevesebb eszköz szemlélteti plasztikusabban az infokommunikációs technológiák fejlődését. Nem is olyan régen még sablonos tervek alapján fabrikált kényelmetlen és rendeltetésüket éppen csak betöltő szerkezetekről beszélhettünk. Közelebb álltak középkori kalózok kampós kezéhez, mint a kortárs kísérletekben egyre gyakoribb gondolatvezérelt darabokhoz.
Egyes elme által irányított művégtagok lehetővé teszik, hogy viselőjük úgy érezze: valódi kezet, lábat irányít, igazi fájdalmat érez át.
Ezek az eszközök tényleg pótolhatják az elvesztett testrészeket.
A japán Fejlett Telekommunikációs Kutatóintézetben azt tanulmányozzák, hogy mi lenne, ha mesterséges végtagok nem megszűnt funkciókat helyettesítenének, hanem teljesebbé tennék az embert. Mi történne, ha agyvezérelt műkarral, „létszám feletti robotikus végtaggal” (supernumerary robotic limb, SRL) egészítenénk ki a meglévő és egészséges két felső végtagot?
Szerintük segítene több feladat szimultán kivitelezésében (multitasking).
Az elképzelés nem új, eddig viszont inkább csak művészi projektekben, például a korai cyberkultúra legendás ausztrál performerének, Stelarcnak a munkáiban találkoztunk hasonlóval. Az ő harmadik karja írta fel egy táblára az adott kontextusban mindent elmondó „evolúció” szót.
A japán kutatók 15 önkéntest kértek fel, hogy üljenek egy székbe, és az SRL-t úgy pozícionálták, mintha harmadik kézként nőne ki a testükből. Fejükre elektromos agytevékenységüket követő speciális sapkát tettek. A sapka számítógépre küldte, a komputer pedig az SRL által kivitelezett mozgássá dolgozta át az adatokat.
A harmadik kar vezérléséhez csak egy cselekvésre kellett gondolniuk. Ezt követően két feladatot végeztettek el velük – az egyikhez, egy labda táblán történő mozgatásához, természetes végtagjaikat, a másikhoz, egy palack megfogásához és elengedéséhez az SRL-t használták. A két feladatot hol külön-külön, hol egyszerre kellett kivitelezniük.
20 kísérlet háromnegyedében sikerült szimultán megtenniük. Két természetes kezükkel képtelenek lettek volna rá…
Multitasking esetén agyunk nem egyszerre figyel két dologra, hanem gyorsan kapcsolgat közöttük. Korábbi SRL rendszerek felhasználóinak csak egy feladatra kellett gondolniuk, a japán az elme szimultán feladat-végrehajtó adottságát kezelő első fejlesztés.
„Ezzel az agy-gép interfésszel felmerül a gondolat, hogy talán magát az agyat is képesek vagyunk vezérelni” – magyarázza Shuichi Nishio, az egyik kutató.
További kísérletek hivatottak eldönteni, hogy tényleg így van, vagy sem.
