A Microsoft bejelentette, hogy megszünteti e-könyvesboltját, és így a szolgáltatáson keresztül megvásárolt könyveket sem lehet többé olvasni. A cég egyben ígéretet is tett: minden vásárlót kárpótol, azaz visszafizeti a teljes összeget.

Gondolhatnánk, hogy ha megvásároltuk a könyveket, akkor azok a miénk. Tévedünk, mert e-könyvesboltokban (Amazon, Apple, Google, Kobo, Barnes & Nobles stb.) nem a könyvekért, hanem a szolgáltatáshoz való hozzáférésért fizetünk. Az olvasáshoz, s nem a birtokláshoz vásároltunk licencet. A boltokat bárhol, bármikor egyetlen gombnyomással törölhetik.

A korlátozás oka a tömeges és az alkalmi kalózkodás. A legtöbb, de nem az összes e-könyvesboltban eladott könyveket digitális jogokat kezelő szoftver (DRM) ellenőrzi, és győződik meg, hogy az adott példányt törvényesen vásároltuk meg, s fizettük ki. Az adott bolt szerverén (vagy a DRM nagykereskedőként is működő Adobe-n) keresztül hitelesíti a fájlokat.

Kiadók és e-könyvkereskedők szerint a DRM szükséges rossz, különben a szerzőket nem fizetnék ki. A zene-, a videojáték- és más művészetekben, szórakoztató-iparágakban is hasonló a helyzet.

A hamarosan bekövetkező 5G forradalommal drasztikusan nő az összekapcsolt eszközök, berendezések száma, amelyek közül többet csak licencelni, és nem birtokolni fogunk. De mi történik, ha valamelyik techóriás szerint az adott szerkezet nem gazdaságos, és megszünteti a szolgáltatást?    

A „mindig online” korban megváltozott a tulajdon fogalma. Bármilyen digitális vásárlásunk után megtörténhet ugyanez, és az offline világban nem fogadnánk el hasonló forgatókönyveket. Ha a helyi könyvesbolt bezárna, aligha ürítenénk ki könyvszekrényeinket.

A Microsoft e-könyvesboltjának története az internet múlandóságára is emlékeztet…

Akárcsak a Myspace lépése, amikor véletlenül több mint egy évtized zenét semmisített meg. A meglepő módon még létező közösségimédia-oldal több szerveren keresztül vándoroltatta az anyagokat, amelyek aztán szőrén-szálán eltűntek. A cég beismerte: saját hibájából történt így.

Az eset eszünkbe juttatja, hogy online tárolt dolgaink milyen hamar eltűnhetnek örökre.

A könyvek persze megvásárolhatók, és talán a zenék is beszerezhetők máshol…

Az elektronikus könyvek (továbbá audió-könyvek, zenék és videók) digitális értékesítésével foglalkozó amerikai OverDrive megváltoztatná, videojátékokhoz tenné hasonlóvá az olvasás élményét, többek között jelvényekkel és más apróságokkal jutalmazná a leckéjüket befejező gyerekeket.

Steve Potash vezérigazgató elárulta, hogy a rendkívül sikeres Fortnite-ot tanulmányozzák, hogy hogyan válnak az interaktív játék felhasználói kvázi-függővé. A tapasztalatok alapján fejlesztik tovább, gazdagítják közösségi aspektussal könyveiket.

Kiadók máris használják az OverDrive nyílt forrású platformját, és hangalámondással, zenével, Netflix-szerű „válassza ki a saját kalandját” elemekkel gazdagítják e-könyveiket. Hamarosan virtuális (VR) és kiterjesztett valósággal (AR) is bővül a repertoár.

Potash mesterséges intelligencia, big data és a „jó öreg könyvek” házasságáról beszél. Az olvasás már soha nem lesz olyan, mint amilyennek megismertük, megszoktuk – állítja.

A cég mérnökei a könyvtári adatok teljes feldolgozásával és mesterségesintelligencia-megoldásokkal elérték, hogy valósidőben tudják: a világ melyik pontján, melyik könyvet, mennyi ideig olvassák.

Az MI-eszközök egy része az OverDrive „intelligens asszisztens” jellegű könyvtári kölcsönző appját, a Libby-t áramvonalasítja, más részük csúcstechnológiákat használó iskolákban javítaná az olvasási szokásokat, azaz algoritmusok jelzik előre, hogy egy diáknak melyik könyv fog tetszeni, melyiket olvassa végig. Könyvtáraknak és tanároknak is segítenek a tanulók körében valószínűleg népszerű, illetve a tanmenetben működő könyvek kiválasztásában.  

„Néha az emberek egyszerűen csak egy narancssárga borítójú könyvet akarnak. Tudni szeretnénk, ha a gyerekek azért olvasnak többet, mert kedvenc állatuk szerepel a borítón. Az MI segít kideríteni ezeket az információkat, és hozzájárul, hogy a könyvtárak rendeltetésszerűbben működjenek” – magyarázza Potash.

Tanárok akár közvetlenül is betehetnek kvízeket könyvekbe – vagy azért, hogy a tanulóknak több kedvük legyen a házi feladathoz, vagy hogy meggyőződjenek: a diákok elég érettek az adott olvasmányhoz.

Potash elképzeléseiben szerzőket megjelenítő MI-k (avatárok), az olvasót történelmi jelenet közepébe repítő AR-megoldások, diákokat új szavak és fogalmak megtanulásában segítő beágyazott játékok is szerepelnek.

Ha valamelyik rab meg akarna szökni a kínai Yancheng börtönből, jobban teszi, ha minél előbb próbálkozik. Az intézmény ugyanis többhónapos munka után hamarosan beüzemeli intelligens megfigyelőrendszerét, és az MI a bebörtönzöttek minden mozdulatát, még a cellákban töltött órákat is monitorozni fogja.

Szakértők szerint az új megoldással a szökés kvázi lehetetlen, másrészt viszont komoly negatív hatással lehet a rabok lelkére. A Yancheng intézményben ráadásul nem akárkik, hanem az ország legismertebb, leggazdagabb elítéltjei töltik büntetésüket.

Egyfajta VIP börtön.

Az új rendszer személyeket állandóan nyomon követő kamera- és érzékelő-hálózatból áll. A kamerák és a szenzorok adatait mesterséges intelligencia dolgozza fel. Azonosítja minden egyes rab arcát, elemzi a mozdulataikat. Napi beszámolót készít róluk, és megjelöli, ha valakinél szokatlan viselkedésformákat észlel.

„A gép gyanúsnak tarthatja, ha például valamelyik rab egy ideig fel-alá járkál a cellában, és humán őr általi közeli megfigyelést, ellenőrzést javasolhat” – magyarázza Meng Qingbao, a projekt egyik vezetője.

Nem ez az első eset, amikor büntetés-végrehajtási intézetek vezetői „okossá” igyekeznek tenni létesítményüket. A Hongkongi hatóságok februárban jelentették be börtönöket biztonságosabbá tevő, a rabok biztonságára is ügyelő technológiák helyszíni implementálását.

A yanchengi rendszer valószínűleg ezt a célt is szolgálja. Ha a Meng példájában szereplő rab önpusztító szándéktól vezérelve jön-megy a cellában, cselekedete megjelölése és az őrök általi ellenőrzés megakadályozhatják ebben, azaz a rendszer nemcsak a szökések meghiúsításával foglalkozik, hanem a rabok mentális és fizikai egészségi állapotára is figyel.

Zhang Xuemin, a Pekingi Nemzeti Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a rendszer „mindenképpen befolyásolni fogja” a rabok elmeállapotát. Ő nem pontosított, egy korábbi amerikai kutatás szerzői viszont igen: a folyamatos megfigyelés növelheti a stresszt, személyek szorongásszintjét, miközben csökken a másokba vetett bizalom.

A rabok mentális egészsége lenne az „intelligens” börtön ára?

Egy új robottechnológia jóvoltából hal- és méhközösségek kommunikálhatnak egymással.

A Lausanne-i Svájci Szövetségi Technológiai Intézet (EPFL) kutatói méh- és halcsoportok jelzéseit „lefordító” és továbbító robotokat fejlesztettek. A két állatfaj kommunikációja határokon ível át: az érintett méhek Ausztriában, a halak néhány száz kilométerrel nyugatabbra, Svájcban élnek.

„Előzmények nélküli hidat alkottunk a két állatközösség között. Így lehetővé válik, hogy tevékenységeik, dinamikájuk egy részét megosszák egymással” – magyarázza Frank Bonnet, az EPFL robotikusa.

Az EPFL Mobil Robotok Csoportjának kutatói korábban állatok között ténykedő „kémrobotokat” fejlesztettek. Nemrég zebradániók (zebrahalak) közé beszivárgó, majd az állatok úszási irányát befolyásoló robotot dolgoztak ki.

Legutóbbi kísérletük előtt eldöntötték, hogy a „kémhalat” különböző fajták közti kommunikációhoz fogják használni.

Ausztriában, egy tartály belsejében egy méhcsoport természetes rajszerű tevékenységet végzett két robot terminál körül. Kutatók a terminálokat és a kémhalat jelek továbbítására és a változatos csoportok viselkedésének befolyásolására használták.

A kísérleti kaptárokban a terminálok rezgések, hőmérséklet-változások és légmozgások formájában küldték a jelzéseket. Az eltérő jelzések hatására a méhek csak az egyik, vagy csak a másik terminál körül csoportosultak.

A kémhal jelzéseinek hatására a halak különböző irányokba kezdtek el úszkálni.

Mindegyik robot felvette az adott csoport mozgását, jelekké konvertálta, majd továbbította a másik robotnak, az pedig megosztotta a másik állatcsoporttal. Így jutott el a halak „üzenete” a méhekhez, és vice versa.

„A robotok úgy tevékenykedtek, mintha nemzetközi konferencián lennének közvetítők és tárgyalók. A változatos információcseréken keresztül a két állatcsoport fokozatosan eljutott a megosztott döntéshozásig” – nyilatkozta Francesco Mandada, az EPFL Biorobotika Laboratóriumának kutatója.

A két csoport közti kommunikáció kezdetben teljesen rendszertelen, szabálytalan volt, de 25 perc elteltével mindkét közösség elkezdte összhangba hozni a mozgását, a halak kizárólag az óramutató járásával ellentétes irányba úsztak, a méhek pedig csak egy terminál körül csoportosultak.

„A fajok még egymás tulajdonságaiból is adaptáltak néhányat. A méhek kicsit nyugtalanabbakká váltak, a szokásosnál ritkábban, a halak viszont az átlagosnál sűrűbben csoportosultak” – összegez Bonnet.

Csúcstechnológiákat egyre gyakrabban használnak idősek ápolására, gondozására. A fejlesztők a személyes jelleget mindenképpen szórakoztató, pozitív érzéseket kiváltó, sokszor emberszerű robotokkal igyekeznek elérni. Ápoláson kívül társpótlékként is használnak ilyen szerkezeteket.

Ezek a megoldások Japánban a legnépszerűbbek.

Gabriele Trovato, a tokiói Waseda Egyetem kutatója közel félméteres SanTO nevű robotja hasonló célt szolgál, de egy kicsit tovább is megy. Hívő katolikusoknak szánták; úgy néz ki, mint egy oltár. Díszlet-funkciója mellett figyel felhasználójára, és az illető hangulatának függvényében, vallásos szövegeket olvas fel neki.

Szoftvere segítségével képes meghallgatni személyeket, speciális érzelmek jeleit kutatva leszkennel arcokat, majd az adott pillanatban relevánsnak tűnő sorokat olvas fel a Bibliából.

Trovatot vallási vezetők figyelmeztették, hogy a gép mesterséges intelligenciája ne interpretálja, hanem csak idézze a szövegeket.

„Azt mondták, hogy a hit kommunikálásában rendkívül fontos az emberi tényező. Még a Biblia megfelelő részének, megfelelő szövegének a kiválasztása sem megy könnyen” – magyarázza a fejlesztő.

Amikor Trovato azt mondta SanTO-nak, hogy fél a jövőtől, a robot az életről idézett bibliai szöveget.

Vallás és csúcstechnológia újkeletű házassága érdekes kérdést vet fel: ki vagy mi befolyásolja személyek hitbeli meggyőződését?

A robotika és a mesterséges intelligencia fejlődésével, az infokommunikációs technológia egyre inkább összekapcsolódik a vallásokkal: robotok mondanak el példabeszédeket, a pápa appokat ajánl, Kiotó egyik buddhista szentélyében cyberpunk kinézetű robot bódhiszattvához imádkoznak a hívők.

SanTO azonban más szempontból is különleges.

A pici robot nemcsak vallásos gondolatok terjesztésében segíthet, hanem magányos és/vagy idős személyek jobb társpótléka lehet, mint egy robotkutya, vagy más high-tech szerkezet.

„Érdekes arra fókuszálni, azt tanulmányozni, hogy a médium megváltozása hogyan befolyásolja személyek Istenhez fűződő viszonyát, vallási tevékenységüket” – összegez Travato.

A Google 2013-ban ambiciózus robotprogramot indított, majd hat amerikai, illetve japán cég felvásárlására gyorsan elköltött több tízmillió dollárt. Két csoport külsőre és mozgásban is a Homo sapienshez hasonló gépekre specializálódott.

Az azóta eltelt közel hat évben a mamutvállalat vagy eladta, vagy bezárta a cégeket. (A leghíresebbet, a többek között gepárdjáról és más állatutánzatairól ismert Boston Dynamics-t a japán SoftBank vásárolta fel.)

A döcögő programot folyamatosan igyekeznek újjáéleszteni. A mostani alapkoncepció lényege egyszerű: a jobb mesterséges intelligencia a hatékony robotok titka.

A kiindulási pontból logikusan következik, hogy a humanoid robotokról egyszerűbb, de masszívabb szoftverekkel működtetett szerkezetekre tevődött át a fejlesztői hangsúly. A program neve is megváltozott: a korábbi (a Szárnyas fejvadászt idéző) Replikánsból a prózaibb Robotics at Google lett.

A vállalat anyagi forrásait figyelembe véve, a mostani és az elkövetkezendő fejlesztések valószínűleg sokat javítanak a szakterület megítélésén, a robotok még eredményesebbek, jobbak lesznek.

Az MI és a szoftver központi szerepe egyáltalán nem meglepő, ráadásul a programot a cég mesterséges intelligencia kutatási részlegének beindításában aktív szerepet vállalt Vincent Vanhoucke vezeti.

Az új gépek nem lesznek annyira látványosak, mint az emberszerű robotok, viszont a belsejükben lévő technológiákban nagyobb a való világbeli alkalmazási potenciál. A gépek maguk tanulnak meg adottságokat, például korábban ismeretlen vagy nehezen megmarkolható tárgyakat válogatnak ki a kukából, váratlan akadályokkal teli raktárban navigálnak stb.

A fejlesztések a Google-nál amúgyis csúcssebességre futtatott gépitanulás-kutatásokon alapulnak. Nem extravagáns új eszközök, hanem a gépi tanulás a gyártóiparban, raktárak automatizálásában, szállításban és sok más területen működő robotok előállításának kulcsa.

„A tanulás segít megoldani az olcsó gépek miatti kihívásokat” – nyilatkozta a tárgyakat dobozba dobó robotkaron dolgozó Vikash Kumar, majd hozzáfűzte: a fókuszváltás eredménye máris meglátszik, mert MI-vel pontosabb a kar, mintha csak a hardverre összpontosítanának.

Evolúciós robotikával foglalkozó kutatók egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: miért fáradozzanak újabb, jobb gépek fejlesztésével, ha már mai robotok is meg tudják tenni ugyanezt?

Az ötlet egyfajta high-tech darwinizmust juttat az eszünkbe. Lényege, hogy szakemberek saját forráskódjukat elemző és másokkal „találkozó”, egymás között kódokat cserélgető, összekeverő mesterséges intelligenciákat, robotokat fejlesztenek. Ezek a robotok a kereszteződésekkel stb. természetes folyamatok mintájára, organikus létformákhoz hasonlóan hoznak létre „utódokat.”

2015-ben a Cambridge Egyetemen robotok személyre szabhatóságát és evolúcióját tanulmányozták. Abból indultak ki, hogy a repetitív feladatokat végző gépeket tipikusan tömeges gyártásra, s nem tömeges egyedire alakításra fejlesztik. Viszont innovációra és kreativitásra alkalmas szerkezetekben gondolkoztak.

A kísérlet során az anyarobot saját gyerekeket épített. Az utódokat adott idő alatt megtett össztávolságok alapján hasonlították össze, majd kiválasztották a legjobbakat, ők jelentették a következő generáció alapjait, hogy a legideálisabb tulajdonságok fejlődjenek ki bennük.

Összesen öt generációt, generációnként tíz-tíz gyerekrobotot teszteltek. Az utolsó iterációnál a legalkalmasabb egyed kétszer gyorsabban teljesített, mint az előző generáció „bajnoka.”

A robotok az állatokhoz hasonlóan fejlődtek. 1-5 gént tartalmazó genommal rendelkeztek. A gének a gyerek alakjára, felépítésére és mozgására vonatkozó infókat tartalmaztak. Minden egyes generációnál a legsikeresebb utód genomját változatlanul hagyták, míg a többiek genetikai mutáción, kereszteződésen mentek át, vagy bizonyos génjeiket egyszerűen töröltek.

Teljesítményük generációról generációra javult, és az utolsó anya humán tervezők által kivitelezhetetlen formákkal és mozgásmintázatokkal ajándékozta meg „utódait.”

A környezeti feltételekre reagáló biológiai élethez hasonlóan, az így generált robotutódok jobban alkalmazkodnak közegükhöz.

Jelenleg több kutatócsoport igyekszik evolúciós módszerekkel minél hatékonyabb robotokat fejleszteni.

Az Amszterdami Szabadegyetemen kidolgozott rendszer jól szemlélteti, hogy a jövő robotjai hogyan cserélgetik és kombinálják össze egymás genetikai információit.

A két „szülőt” úgy programozták, hogy összekevert kódjaikkal és egyes mutálódott vagy magától kifejlődött modulokkal rendelkező „újszülöttet” kódoljanak.

„Nagyon változatos az egész, és lehetőségünkben áll feltérképezni a tervezés egyébként kiaknázatlan területeit” – nyilatkozta David Howard, az egyik kutató.

Howard szerint idővel tömegesen fejleszthetők egy-egy feladatra szakosodott robotok, amelyek aztán sikeresebb generációkat hoznak létre. Minél több a generáció, annál jobban specializálódnak, annál magasabb szintű teljesítményre lesznek képesek.

„A természetes evolúciót a környezethez valóban alkalmazkodó, specializálódó lények teremtése teszi döbbenetesen hatékonnyá” – összegez Howard.

Infokommunikációs, vagy még inkább mesterségesintelligencia-újításokat egyetlen országban sem a kormányok jegyeznek. A sok szempontból IT-mintatanuló, 1,4 millió lakosú Észtország (stílszerűen E-stonia) ezúttal is kivétel lehet.

Egy példa a digitalizáció ottani szintjére: a nemrég bevezetett „E-rezidencia” lényegében bárki, köztük külföldiek számára is lehetővé teszi a kormányszolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A balti ország kormánya hivatalosan megkereste a 28 éves Ott Velsberget, a helyi elsőszámú adattudóst az állami MI- és gépitanulás-szolgáltatások felügyeletére.

„Azt szeretnénk, hogy a kormány annyira rugalmas legyen, amennyire csak lehet” – jelentette ki a PhD-jét a mesterséges intelligencia állami szektorban való használatáról író Velsberg.

A kutatót a kormány tavaly augusztusban kérte fel az állampolgároknak nyújtott szolgáltatások MI-vel történő finomhangolására. Az egyik fejlesztés eredményeként például műholdas képek szkennelése során algoritmus segít eldönteni, hogy az államilag támogatott mezőgazdasági tevékenységeket végzők követik-e a megállapodásban rögzítetteket, betartják-e a szabályokat.

Az algoritmusok azonban még tovább mennek: az elbocsátott dolgozók életrajzát szkennelve, tanulmányozva próbálnak új állást találni nekik.  

A kormányzati funkciókat automatizáló megoldásokat több minisztériumban szándékozzák alkalmazni. Ezek egyike az igazságügyi tárca.

A tárca számára Velsberg és munkatársai kis követelésekre vonatkozó hátralékokkal kapcsolatos bírósági jogvitákhoz terveznek „robotbírát.”

A mesterséges intelligenciával működtetett „bíró” jogi dokumentumokat és más releváns információkat hivatott elemezni, majd elemzései alapján fog döntéseket hozni. Természetesen nincs egyedül, mert a döntéseket humán kolléga ellenőrzi, és hagyja jóvá.

A projekt az MI igazságügyi alkalmazásának remek szemléltetőpéldája.

MI-t máshol is használtak már jogi problémák megítélésére. Egy brit chatbot például 100 ezernél több londoni és new yorki parkolójegyet védett meg hackerektől.

A mozi-előfizetés népszerűsítésében szerepet játszó MoviePass egykori alapító-vezérigazgatója, Stacy Spikes új startupja, a PreShow alapötletét az adta, hogy a filmszínházakban rengeteg hirdetést kell végignéznünk, miközben a belépőárak folyamatosan emelkednek. És akkor a filmekben látható termékelhelyezésekről, közvetett reklámokról nem is beszéltünk…

Mi lenne, ha úgy néznénk hirdetéseket, hogy jutalmat kapunk érte? – tette fel a kérdést Spikes, majd megalapította a PreShow-t.

Ötlete a legendás Stanley Kubrick disztópikus Mechanikus narancsát idézi. A cég appjával a felhasználók ingyen mozijegyhez juthatnak. De mivel semmi sincs ingyen, cserébe 15-20 percen keresztül hirdetéseket, köztük akár film trailereket, jeleneteket kell nézniük. (A PreShow nemrég indított Kickstarter-kampányt az alkalmazás további finanszírozásához.)

Hirdetések megtekintésének valamilyen formában történő honorálása nem újdonság, az app mögötti technológia viszont igen.

A technológia az Apple FaceID-jét használja, azaz a sajátunkkal jelentkezünk be az appra (amely aztán anonimizál minden felhasználót). Az elővigyázatosságra a csalások elkerülése miatt van szükség.

A cég speciális módszert fejlesztett ki a szemkövetésre (eye-tracking), így bizonyosodnak meg, hogy tekintetünk valóban a hirdetésekre szegeződik. A képernyő szélein látható zöld mező jelzi, hogy az app lát minket, és ha félrenézünk, vagy felállunk, a zöld azonnal pirosra vált. Ha megint a reklámot figyeljük, ismét zöld lesz.

A YouTube hirdetéseivel ellentértben, ezeket a reklámokat tényleg nem hagyhatjuk ott…

A technológia mindenképpen hatékony, de bőven túlmutat a fejlesztő célján, a szolgáltatás integritásának garantálásán, mert a Mechanikus narancs mellett a Black Mirrort és más disztópiákat is eszünkbe juttat.

Miután megnéztük a hirdetéseket, egy hozzájuk kapcsolódó filmjegyre beváltható pontokat kapunk. A szolgáltatás egyelőre csak 2D vetítésekre jogosít fel, de Spikes és társai dolgoznak már a 3D-n és az IMAX-on.

A jegyvásárlás az app virtuális hitelkártyájával és saját kártyánkkal is történhet. A PreShow a felhasználói visszajelzések alapján különböző módszereket tesztel.

Spikes az appot nem szándékszik a PreShow-n kívül máshol értékesíteni. Az is elképzelhető, hogy csak havi előfizetéssel lehet majd használni.

Biológiai számítógépek fejlesztését, teljesítményét korlátozza, hogy a DNS-be írt semmilyen kódot nem lehetett újraírni. A Davisi Kaliforniai Egyetem (UC Davis) kutatója, David Doty szerint egy DNS-számítógép használata kb. olyan, „mintha úgy kellene új hardverből komputert építeni, hogy csak egyetlen szoftver futhat majd rajta.”

Ezek a gépek egyáltalán nem flexibilisek.

Maguk a DNS-számítások azon az elven alapulnak, hogy az elektromos jelzések vegyi kapcsolatokkal, a szilícium pedig nukleinsavval helyettesíthető.

Doty és munkatársai hatalmas lépést tettek a változásért – elkészítették a világ első olyan DNS-számítógépét, amelynek kódja ugyanúgy újraírható, mint az összes többi komputeré.

Munkájuk a biológiai számítások következő generációja felé nyithatja meg a kaput.

Doty harvardi kutatókkal együttműködő csoportja a gépet a hagyományos komputerek áramköreihez hasonló 355 különféle „csempével” írja le. Míg a mai DNS-gépek csak egy programot futtatnak, az újon 21 különböző program működik. Egyszerű feladatokat hajtanak végre: számolnak, megoldási lehetőségeket választanak ki egy listáról, tükörmondatokat ismernek fel stb.

Egyelőre csak a kezdetekről beszélhetünk, és a számítási eredmények ugyan gyönyörűek, de nem túl izgalmasak, viszont a jövő praktikus, újraprogramozható és rugalmas DNS-számítógépeinek az alapjait jelenthetik.

A hagyományos számítógépek mindenesetre óriási előnyben vannak a DNS-alapú rendszerekkel szemben. Laptopjaink több évtizedes fejlesztések eredményei, új programokat íróknak nem kell az első komputert megalapozó anyagtudományi kérdésekkel, áramkörökkel és sok más szertágazó szakterülettel foglalkozniuk.

Doty és társainak tevékenysége, majd az ő munkájukon alapuló későbbi fejlesztések viszont pont ahhoz a jövőhöz vezethetnek, amikor már egy molekuláris programozónak sem kell „mindenhez” értenie, ugyanúgy dolgozhat szűk és speciális területen, mint napjaink számítástudományi szakemberei.

A következő évek újraprogramozható molekuláris algoritmusaival például rákos sejtekbe gyógyszereket helyező DNS-robotokat lehet majd működtetni.