Biológiai számítógépek fejlesztését, teljesítményét korlátozza, hogy a DNS-be írt semmilyen kódot nem lehetett újraírni. A Davisi Kaliforniai Egyetem (UC Davis) kutatója, David Doty szerint egy DNS-számítógép használata kb. olyan, „mintha úgy kellene új hardverből komputert építeni, hogy csak egyetlen szoftver futhat majd rajta.”

Ezek a gépek egyáltalán nem flexibilisek.

Maguk a DNS-számítások azon az elven alapulnak, hogy az elektromos jelzések vegyi kapcsolatokkal, a szilícium pedig nukleinsavval helyettesíthető.

Doty és munkatársai hatalmas lépést tettek a változásért – elkészítették a világ első olyan DNS-számítógépét, amelynek kódja ugyanúgy újraírható, mint az összes többi komputeré.

Munkájuk a biológiai számítások következő generációja felé nyithatja meg a kaput.

Doty harvardi kutatókkal együttműködő csoportja a gépet a hagyományos komputerek áramköreihez hasonló 355 különféle „csempével” írja le. Míg a mai DNS-gépek csak egy programot futtatnak, az újon 21 különböző program működik. Egyszerű feladatokat hajtanak végre: számolnak, megoldási lehetőségeket választanak ki egy listáról, tükörmondatokat ismernek fel stb.

Egyelőre csak a kezdetekről beszélhetünk, és a számítási eredmények ugyan gyönyörűek, de nem túl izgalmasak, viszont a jövő praktikus, újraprogramozható és rugalmas DNS-számítógépeinek az alapjait jelenthetik.

A hagyományos számítógépek mindenesetre óriási előnyben vannak a DNS-alapú rendszerekkel szemben. Laptopjaink több évtizedes fejlesztések eredményei, új programokat íróknak nem kell az első komputert megalapozó anyagtudományi kérdésekkel, áramkörökkel és sok más szertágazó szakterülettel foglalkozniuk.

Doty és társainak tevékenysége, majd az ő munkájukon alapuló későbbi fejlesztések viszont pont ahhoz a jövőhöz vezethetnek, amikor már egy molekuláris programozónak sem kell „mindenhez” értenie, ugyanúgy dolgozhat szűk és speciális területen, mint napjaink számítástudományi szakemberei.

A következő évek újraprogramozható molekuláris algoritmusaival például rákos sejtekbe gyógyszereket helyező DNS-robotokat lehet majd működtetni.

Hadseregek különböző alakulatai gyakran tesztelik képességeiket a virtuális valóságban (Virtual Reality, VR). A gyalogság VR-ben történő kiképzése viszont nagyon komoly kihívást jelent. Fejlesztők szerint a repülés élményét, repülők tevékenységét könnyebb szimulálni. A helyszín, akárcsak a baráti és ellenséges ágensek, valamint a velük folytatott interakciók száma repülés-szimulációkban ugyanis korlátozott.

Gyalogság esetében teljesen más a helyzet.

Ezért tűnik úttörő jelentőségűnek az amerikai hadsereg hatalmas új virtuálisvalóság-platformja, amelyben gyalogos katonák realisztikus környezetben gyakorolhatnak. Csatatéri ellenségeik természetesen ezúttal sem húsvér emberek, hanem akár többmillió mesterségesintelligencia-ágens.

A VR-ben a gyalogosok jobban felkészülnek a csatára, az egységek sokoldalúbbakká válnak.

A Szintetikus gyakorlókörnyezetben (Synthetic Training Environment, STA) valódi amerikai, észak-koreai stb. városok szimulálhatók. A forgatókönyv lényegében bárhol játszódhat a Földön, ahol az amerikai hadsereg a jövőben jó eséllyel háborúzhat.

Nagyvárosi környezetben a harcosok baráti és ellenséges erőkön kívül a lakossággal is érintkeznek. Őket és bonyolult dinamizmusaikat is kezelniük kell, és a szimuláció egyre inkább sok-résztvevős online játékká (Massively Multiplayer Online game, MMO) válik.

A katonák így már a helyszínre érkezés előtt ismerik a terepet – magyarázza Pete Morrison, az STE fejlesztésében részt vett Bohemia Interactive Simulations egyik vezetője.

Az STE felhőszámítások segítségével bárhol biztosít virtuális kiképzést. A teljes Föld terepábrázolása élethű, többféle szimulációs rendszeren megjeleníthető.

A hadsereg jelenleg tovább bővíti szimulációit, egyelőre azt akarják elérni, hogy a VR-ben „több intelligens ágens legyen, mint Vermont lakossága.” (2018-as adatok alapján, a szövetségi államban kb. 627 ezren éltek.)

A számok drasztikusan növelhetők, a szimulált környezeteket többmillió MI-entitás népesítheti be.

„Korábban csak tízezreket-százezreket tudtak megjeleníteni, és ennyi ágenssel nem lehetett teljes komplexitásukban ábrázolni seregeket” – állítja Morrison.

Az amerikai légierő új mesterségesintelligencia-programot jelentett be. A kibernetikus organizmusra, a cyborgra „rímelő” Skyborg (hevenyészett magyar fordításban „égi borg”) rendeltetése drónok és vadászrepülőgépek autonóm reptetése.

A névről azonban nemcsak jó és kevésbé jó cyborgokra, hanem a Terminátor teljesen gonosz mesterséges intelligenciájára, a Skynetre is asszociálunk, de egyelőre nagyon távol vagyunk tőle.

A tervek szerint az új MI drónokat 2021-től, vadászrepülőgépeket 2023-tól fog vezérelni. Előtte sem lesz tétlen, mert humán pilótákat segít légi összecsapások kezelésében, illetve a gép küldetés közbeni teljes kontrollálásában. Értelmez mindent, ami a vezető körül történik, és tanácsokat is ad neki.

„Az első dolgok nem lesznek annyira szexik, mint ahogy a filmekben elképzelik, viszont teljesen megváltoztathatnak mindent” – nyilatkozta a légierő beszerzési, technológiai és logisztikai titkárságának egyik vezetője, az MI-t bejelentő Will Roper.

A légierő speciális elvárásokat támaszt a Skyborg fejlesztésében részt venni akaró összes fejlesztőnek, beszállítónak: a gépeknek autonóm kell fel- és leszállniuk, a szoftvernek pedig nyílt forrásúnak kell lennie, hogy szükség esetén és a mindenkori szituációknak megfelelően a mérnökök javítsanak az MI adottságain.

A késztermékkel és az MI által működtetett összes légi járművel szembeni elvárás, hogy senki ne rugaszkodjon el a költségekkel. Eldobható szerkezetek és csillagászati összegbe kerülő masinák közötti arany középútban gondolkodnak. A terv konkrét, kivitelezhető projekt, és nem a valóságtól árban és technológiában egyaránt elrugaszkodott álmodozás.

„Nem szeretném, ha csak laboratóriumi, kizárólag ottani Petri-edényben élő és elhaló kezdeményezésről lenne szó. Konkrét programot akarunk. Néhány éven belül meg kell valósulnia, valódi helyszíneken kell bemutatókat tartani. Gyorsan kell kivitelezni, és mindent meg is teszünk, hogy így legyen” – magyarázza Roper.

A Skyborg nem az első katonai MI-rendszer az Egyesült Államokban. A haditengerészet például autonóm hadihajókon dolgozik.

Természetesen máshol sem tétlenkednek. Az Egyesült Királyságban MI által vezérelt harcidrónokat fejlesztenek, Oroszország pedig fél-autonóm robottankokat mutatott be.

Kicsit nyugtalanító, hogy egy gép ekkora kontrollal rendelkezhet, viszont figyelembe véve a mostani katonai MI-programokat, a Skyborg a mesterségesen intelligens fegyverfejlesztési verseny logikus állomása.

Egy újszülött zsiráf vagy gnú számára kockázatos kaland a világ, mert a leselkedő ragadozók kihasználnak minden alkalmat, hogy végezzenek az állatközösség leggyengébb tagjaival. Az evolúció eredményeként ezért tudják használni pár percen belül a lábukat.

Evolúciójuk régóta inspirál biológusokat, robotikusokat, köztük a Dél-Kaliforniai Egyetem mesterséges intelligenciával vezérelt állati inakhoz hasonló robotlábat fejlesztő kutatóit. A lábat hiába gáncsoljuk el, a következő lépésre akkor is feláll. Különlegessége, hogy explicit programozás nélkül képes rá.

Élővilág által ihletett algoritmusával tanulja meg 5 percen belül a tennivalókat, aztán újabb feladatokhoz alkalmazkodik. Más gépitanulás-alapú rendszerekkel ellentétben, teendőit nagyon gyorsan elsajátítja.

A láb véletlenszerű mozgásával a robot belső térképet készít végtagjairól, a végtagok és a környezet közötti interakciókról. Menet közben, előzetes vagy párhuzamos szimuláció nélkül tanul. Ez azért fontos, mert programozók ugyan sokféle, de nem az összes lehetséges forgatókönyvet jelezhetik előre és kódolhatják gépekbe, amelyek így (minden lehetőség ismerete nélkül) előbb-utóbb törvényszerűen hibázni fognak.

Az új robot viszont nem, mert magától talál megoldást, ami először valószínűleg nem tökéletes, viszont akárhányszor az adott szituációba kerül, mindig javít rajta.

A kutatók járásminták kidolgozásával fejlesztenek egyedi mozgású robotokat. Személyekhez hasonlóan, ezek a gépek is felismerhetők a járásukról. Korlátolt gyakorlati tapasztalataik alapján találnak megoldást problémákra, a megoldások „személyes szokásaikká”, „személyiségük” részévé válnak. Az egyik kecsesen, a másik lustán, a harmadik peckesen jár, és így tovább.

A fejlesztés sokat segíthet az emberi mozgás jobb megértésében, komplex és változó környezeti feltételekre reagáló művégtagok, exoskeletonok (külső testvázak) és mozgássérülteket segítő (assistive) más technológiák, világűrben és keresési-mentési műveleteknél bevethető robotok építésekor.

Ha a robot meg tud tanulni szokásokat, akkor a felhasználó szokásait, köztük a legújabbakat is képes elsajátítani, majd utánozza mindennapi mozgásstílusát.

Rákos sejtek felfedezésétől az autóvezetésig, a mesterséges intelligencia egyre fontosabb szerepet játszik hétköznapjainkban.

A világon mintegy 1,3 milliárd személy küszködik látásproblémákkal, és közülük kb. 36 millióan vakok.

Nekik hivatott segíteni, számukra igyekszik nagyobb függetlenséget biztosítani a Google MI-vel működtetett Lookout appja.

Az alkalmazás használata egyszerű. Meg kell nyitni a telefonon, aztán a felhasználó hallgatja a készülék kamerája által látott tárgyak jól hallható és érthető leírását.

Speciális helyzetekre kitalált három módban működik. A tervezők olyan élethelyzetekre gondoltak, amikor a vak vagy gyengénlátó felhasználónak általában segítségre van szüksége: új terek megismerésére, szövegek, dokumentumok olvasására, napi rutintevékenységek (főzés, takarítás, vásárlás stb.) elvégzésére.

A felfedező (Explore) mód új beállítások, a környezet változó elemeinek megismerésére jó. A Google szerint súlyos látásproblémákkal küszködő személyek nyakuk körül, esetleg szíjon vagy ingzsebükben hordják telefonjukat, és az Explore folyamatos frissítéseket szolgáltat nekik környezetükről, amelyekkel lényegesen jobban tájékozódnak.

A bevásárló (Shopping) módban az app bárkódokat olvas le, pénzeket, számlákat vizsgál. Tevékenységével sokat segít az esetleg elbizonytalanodó felhasználón, aki például nem tudja megállapítani, hogy tíz- vagy húszdolláros címletet kapott vissza.

A gyors olvasás (Quick Read) módnak önmagáért beszél a neve. A felhasználó telefonjával (bolti jelektől levelekig) bármilyen szövegre mutat, ráirányul a kamera, majd az app felolvassa a gép által látottakat.

A Google szerint az alkalmazás „majdnem 100 százalékban tökéletes”, és igazuk van, mert a Lookout drámai módon javíthat vakok és gyengénlátók életminőségén.

A fejlesztőcég állítása azonban még igazabb lesz, ha az app több nyelven beszél, több helyszínen és készüléken lesz majd használható. Egyelőre ugyanis csak angolul szólal meg, és kizárólag az Egyesült Államokban élő, Pixel eszközökkel rendelkező személyek élvezhetik az előnyeit.

A cég elmondta, hogy terveik szerint hamarosan elkezdenek dolgozni a bővítéseken.

Kórházakban egyre gyakrabban használnak új csúcstechnológiákat, többek között mesterséges intelligenciákat, robotokat, például a Da Vincit és hasonló rendszereket. Egyes területeken (banki szektor, egészségügy stb.) úgy tűnik, eljött az alkalmazott MI-k érájának korai szakasza.

Matthew Beane, a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetem társadalomtudósa két év kutatás után megjelent tanulmányában nyugtalanító tényre figyelmeztet: sebészek ugyan elvégzik a műtéteknél segédkező robotokkal kapcsolatos hivatalos tanfolyamot, képesítést is kapnak róla, a gyakorlatban viszont alig értenek hozzájuk. Megállapítása nemcsak az orvosok új generációjára, hanem más területekre is érvényes – még a fiatal szakemberek sincsenek felkészülve a társadalmat sokak szerint teljesen átalakító MI-kre, robotokra.

Egy műtéthez négy kéz kell, de még jobb, ha hat áll rendelkezésre: a sebészé és a mellette segédkező rezidens orvosé, orvosoké. A legelterjedtebb műtőrobot, a hatékonyságot növelni és a hibákat csökkenteni hivatott Da Vinci rendszerrel megváltozott a helyzet, mert elég, ha csak a sebész van jelen.

Mivel a robot működtetéséhez kevesebb személy kell, rezidens orvosok és egyetemisták 10-20 százalékkal kevesebb időt töltenek gyakorlással. Pedig a sebészrobotok bevezetésével kisebbek a vágások, gyorsabban felépül a beteg. Sokak szerint ők jelentik a medicina jövőjét, mások viszont munkahely-vesztéseket prognosztizálnak.

„A robotkar lesz a mester. Csak megnyomom, és ő csak vág, pontosan ott, ahol a 3D modellen kidolgoztam” – magyarázza a MAKO ortopédiai sebészrobot működtetésére betanított kanadai orvos, Anthony Adili.

Adili a kivételek közé tartozik, mert a legtöbb robotkezelői képesítéssel rendelkező orvos alig gyakorol.

A Pennsylvania Egyetemen tanító Benjamin Shestakofsky szerint hasonló jelenség figyelhető meg a szoftverfejlesztésben is. Egyes munkák kiszervezésével cégek fiatal dolgozói elődeiknél lényegesen kevesebbet gyakorolnak.

Alacsonyabb szakképesítést igénylő munkáknál is ugyanez a helyzet. A közeljövő nagyáruházaiban és raktáraiban komoly szerephez jutnak a robotok, kevesebb humán munkaerőre lesz szükség, de a gépek mellé mindenképpen kellenek kezelők és karbantartók. Eddig nagyon kevesen vettek részt ezirányú átképzésén…

A Google által 2014-ben felvásárolt londoni mesterségesintelligencia-fejlesztő startup, a DeepMind a sci-fikben látott, emberfeletti képességekkel rendelkező általános MI (artificial general intelligence, AGI) létrehozását tekinti küldetésének.

Demis Hassabis alapító gondosan ügyel, hogy a majdani AGI-t felelősen használják, s egyben cége függetlenségét (legalábbis részben) igyekszik megóvni a Google és az Alphabet túlzott hatalmától. Belső védőmechanizmusokat dolgozott ki, ő és az eredeti csapattagokból válogatott nyolc kollégája által alapított etikai bizottság, és nem a Google ellenőrzi az MI-k felhasználását.

A Google régóta a mesterségesintelligencia-világ egyik etikai vezetőjének tartja magát, viszont a belső hatalmi harcok és a megkérdőjelezhető menedzsment miatt ez nem annyira egyértelmű, mint amennyire a mamutcég állítja.

Egy példa: a DeepMind 2016-ben elindította új egészségügyi részlegét. Rendeltetése kórházi tevékenységek és a páciensek monitorozásának MI-technológiákkal történő finomhangolása.

Két évvel később, miután a startup szerződéseket kötött a partnerkórházakkal, a Google bejelentette új egészségügyi csoportját (Google Health), és tevékenységébe integrálta a DeepMind programját. A céget és az érintett kórházakat szűkszavúan értesítette az egészről. Névtelenségüket megőrző belső források szerint a londoni vállalat szakemberei elégedetlenek, dühösek voltak a Google döntése miatt.

Ugyanezek a források szkeptikusak a DeepMind AGI-fejlesztéseivel kapcsolatban. Felhívják a figyelmet a cég erős médiavisszhangban részesült sikeres munkáinak (AlphaGo, sakk és pókeralgoritmusok stb.) gyengéire, ellentmondásaira.

A sakkban, góban, videojátékokban stb. taroló és ismereteiket más rendszereknél jobban megőrző és hasznosító algoritmusok valóban lenyűgözőek, viszont nincs még semmiféle egyértelmű ütemezés az alapvetően új technológiákat igénylő AGI fejlesztéséhez.

Ha Hassabis és társai valaha is megvalósítják merész céljukat, a felvásárláskor hozott védőmechanizmusok és az etikai bizottság garanciának tűnnek ahhoz, hogy az emberfeletti MI a DeepMind tulajdonában maradjon, és ne csak egy újabb Google-technológia legyen.

A legtöbb felhasználó maximum 3-4 órát tölt egyhuzamban a virtuális valóságban (virtual reality, VR), és akkor is elveszítik időérzetüket, annyira belemerülnek ellenséges csapatok üldözésébe, labirintusokba stb.

Jak Wilmot, az atlantai studioDisrupt VR tartalomszolgáltató társalapítója headsettel a fején 168 órát, azaz egy teljes hetet időzött folyamatosan a virtuális valóságban.

„Valószínűleg a legőrültebb dolog, amit valaha csináltam, de isten hozott egy hétre a jövőben” – nyilatkozta utána.

A kísérletet még futurisztikusabbá tette, hogy Wilmot a múlt hónap végén az egészet élőben közvetítette a videojáték streameléssel foglalkozó Twitchen. (Később a YouTube-ra is feltöltött egy összefoglaló videót.)

A szabályok egyszerűek voltak: a számítógép-alapú Oculus headsetről 30 másodpercekre másik headsetre válthatott, amelyen nem ment semmiféle tartalom. Az egész elsötétült, és így teste nem függött a napfény-alapú naponkénti életritmustól.

Mobil VR headsetjébe kamerát építettek, amelyen (és nem a saját szemein) keresztül láthatta fizikai környezetét. A VR-ben dolgozott, evett és edzett is. Az alvás könnyebben ment, mint előzetesen gondolta, bár a szemei egy kicsit égtek.

„Ha stresszesnek érezzük magunkat, 10 percre letölthetünk valamilyen természetes környezetet, és relaxálódhatunk benne. Ha tele vagyunk energiával, elővehetünk egy fitnesz-játékot. Ezek a valóság új szabályai, azé a valóságé, ahol eltöltöttem egy hetet. Minden a headsetben van” – magyarázza.

Szerinte a virtuális valóság olyan, amilyenné tesszük. Ha egyedül akarunk lenni, akkor egyedül maradunk, és például sárkányra vadászunk. Ha nem, akkor például a VRChat, egy ingyenes több-résztvevős online platform kakofóniáját is választhatjuk, és vadidegen személyek által irányított avatárokkal folytathatunk interakciókat. Valaki más cipőjébe bújunk, beszállunk egy űrhajóba, barátokkal beszélgetünk stb. Wilmot állítása alapján nagyon könnyű megtalálni a hozzánk hasonlókat, egyszerű kommunikálni velük, és mind azt érezzük, hogy ott vagyunk.

„Számomra az összekapcsolódás a VR lényege” – mondta.

Hét nap után levette a headsetet, majd újratanulta a fizikai valóságot. Enyhe szédülésen, kábultságon és tájékozódási problémákon kívül semmiféle negatív hatást nem érzett.

Azonnal visszatérhetett.

Jonathan Zittrain, harvardi jogprofesszor február végén interjút készített Mark Zuckerberggel. A Facebook-főnök elmondta, hogy a jövőben felhasználóikról – okostelefonok és számítógépek mellett – közvetlenül az agyukból szeretnének információkhoz jutni.

Az elképzelés viszonylag egyszerű: okos tárgyak ugyan képesek egymással kommunikálni, agyunk/elménk viszont elérhetetlen, zárt világ a számukra. Zuckerberg az agyból érkező jeleket, azaz gondolataink adatfolyamát olvasó tusolósapka-szerű eszközről beszélt. Használata nem igényel semmiféle fájdalmas, invazív fizikai beavatkozást.

A feltehetően (a Facebook által felvásárolt) Occulus VR virtuális valóság headsethez vagy VR szemüveghez kapcsolódó sapka elektródáival gondolatok és a véráram, az agytevékenység közötti kapcsolatokat fedez fel.

Az agy neurális tevékenysége alapján kutatók már ma meg tudják állapítani, hogy valaki mikor gondol elefántra vagy zsiráfra.

Zuckerberg cége évek óta tesztel hasonló agy-számítógép interfészeket. 2017-es F8 fejlesztői konferenciájukon fel is villantottak valamit a jövőből: az „agy-egér” interfésszel valamikor közvetlenül irányíthatnak majd kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) alkalmazásokat a felhasználók.

Egy ilyen rendszerrel nincs szükség a gondolataink szabad áramlását lassító gépelésre – „elménkkel gépelünk” –, verbális interakciókra, mert az interfésszel agyunk kapcsolódik a digitális világhoz.

Sok más Facebook-újításhoz hasonlóan a vezérigazgató ezúttal sem tudja megítélni, hogy az agy-számítógép interfész veszélyezteti-e egyéni integritásunkat, „egyedül maradáshoz való jogunkat”, s ha igen, akkor milyen mértékben. A technológiában személyeket újabb lehetőségekkel megajándékozó eszközt lát.

„Okostelefonjaink és számítási rendszereink működési módja, ahogy az appok és feladatok köré szerveződnek, alapvetően különbözik az emberi agyétól, ahogy a világot megközelítjük. Ez az egyik ok, amiért hosszútávon nagyon lelkesedem a kiterjesztett valóságért és hasonló megoldásokért. Olyan platformokról van szó, amelyek úgy működnek, ahogy mi gondolkodunk dolgokról” – magyarázza.     

A cég személyes adatok (privacy) kezelésével kapcsolatos módszereit megkérdőjelező támadások és a közösségi hálózatnak 2018-ban végleg búcsút intő többmillió amerikai fényében kicsit ironikus Zuckerberg gondolatainkban olvasó gép iránti lelkesedése.

Hozzászoktunk a hitelkártya-információkat gyűjtő vagy a fájljainkhoz való hozzáférésünkért bitcoinban váltságdíjat kérő malware-ekhez. Egy új rosszindulatú szoftver viszont minden korábbinál veszélyesebb, mert nem banki adatokat akar, és nem is zsarol.

Fizikai tereket, ipari létesítmények, például atom- vagy vízerőművek biztonsági rendszereit támadja meg helyettük. Tevékenysége a legrosszabb esetet felvázoló forgatókönyvben kénhidrogén gáz kibocsátásához, a létesítményben dolgozó és a környéken lakó személyek életének közvetlen veszélyeztetéséhez vezethet.

A távirányítható malware neve Triton, kb. 2014 óta terjed, létezése viszont csak 2017-ben tudatosult a szakemberekben. Egy szaúd-arábiai petrolkémiai üzem biztonsági rendszerét, fizikai kontrollereket és az azokat működtető szoftvert támadta meg. Szerencsére hibás volt a kód, és ez ki is derült, mielőtt a hackerek belendültek, majd a biztonsági rendszert hatástalanították volna.

A létesítmény mechanikai hibaként könyvelte el a 2017. júniusi első kimaradást. A 2017. augusztusi második után, amikor több rendszer leállt, már kivizsgálást kértek. Decemberben nyilvánosságra hozták a malware létezését, az üzem és tulajdonosa nevét viszont nem.

Nyugtalanító, hogy hackerek átlépték a Rubicont. Először történt meg, hogy a cyberbiztonsági világ életeket szándékosan kockáztató kódot látott. Szakértők szerint a malware-t fejlesztő és azzal a szaúdi létesítményt támadó hackercsoport ugyanazokkal a digitális módszerekkel keres a Közép-Keleten kívüli, köztük észak-amerikai célpontokat. Új kódfajtákat fejlesztve, változatosabb biztonsági rendszereket igyekeznek megtámadni.

A csoportról szinte semmit nem tudnak, egyesek iráni, mások orosz szálra gyanakodnak. Mindenesetre rendkívül tudatosan, megfontoltan tevékenykednek.

Triton felfedezése súlyos kérdést vet fel: hogyan férkőzhettek be hackerek a kritikus infrastruktúra részét képező rendszerekbe? Az egyik válasz: az ipari dolgok internete (Internet-of-Things, IoT) jóvoltából e létesítmények mindenféle eszköze képes hálózatokra kapcsolódni.

A dolgozók így távolról is figyelhetik a műszereket, gyorsan gyűjthetnek adatokat, a műveletek hatékonyabbá válnak. Másrészt viszont megnőnek, további célpontokkal bővülnek a hackerek lehetőségei.

„Biztonsági rendszerek megtámadása morálisan és technikailag is kizártnak tűnt, de Tritonnal megváltozott a helyzet. Még a Stuxnettel sem akartak életeket veszélyeztetni” – nyilatkozta Joe Slowik, a malware tevékenységét figyelő Dragos ipari cyberbiztonsági vállalat szakembere. (Az Iránban 45 ezer számítógépet megfertőzött vírus 2010-ben egy helyi erőműben „bukott le”, de bebizonyosodott róla: a létesítményre nem jelentett közvetlen veszélyt.)

Triton és a hasonló malware-ek megjelenésére még a legpesszimistább cyber Kasszandrák sem számítottak…