A világ nagyvárosait elárasztották az elektromos rollerek. Ha esetleg azt látjuk, hogy a Xiaomi népszerű M365-én valaki a legváratlanabb pillanatban őrült sebességre kapcsol, majd még váratlanabbul lefékez, nem kell rögtön megkérdőjelezni az illető elmeállapotát.

Lehetséges, hogy valaki meghackelte a jármű szoftverét.

A Zimperium mobilbiztonsági cég figyelmeztette a gyártót: rést talált a modell programján, és azt kihasználva, rosszindulatú támadók távolról is irányíthatják a scootert. Az amerikai vállalat szoftverkutatását vezető Rani Idan elmondta, hogy az elemkezelést, a hardver és a szoftver között koordináló firmvare-t, és az okostelefonos appal való kommunikációt biztosító bluetooth modult elemezve, pár óra alatt megtalálták a biztonsági rést.

Hamar rájöttek, hogy bluetooth kapcsolaton keresztül jelszó és más azonosító megoldások nélkül is rákapcsolódhatnak a rollerre. Következő lépésben firmware telepíthető rá, amelynek hitelességét a rendszer nem ellenőrzi. Tehát hackerek a Xiaomi szoftverfrissítéseként rosszindulatú programokat installálhatnak fel, átvéve a roller irányítását.

Innentől kezdve a legvészesebb forgatókönyvek is megvalósulhatnak.

A bluetooth implementálásával kapcsolatos problémák, különösen a gyenge azonosító/hitelesítő mechanizmusok sajnos nem egyediek a dolgok internetére (Internet-of-Things, IoT) kapcsolódó eszközöknél. A frissítéseket hitelesítő integritás-ellenőrzéseket a felhasználók általában nem végzik el. Ezzel a saját személyes szférájukat (privacy), a biztonságosságot és a biztonságot veszélyeztetik. A kockázat még nagyobb, ha egy ilyen eszköz meghackelésével személyek kerülhetnek fizikai veszélybe.

A Zimperium megkereste a Xiaomit, és meglepő választ kaptak. A fejlesztő tisztában van a biztonsági réssel, de önerőből nem tudja orvosolni. Valószínűleg azért nem, mert a bluetooth modul beépítését nem házon belül, hanem külsős céggel végeztették el.

A hivatalos appon hiába van jelszó opció, ha meg is adtuk, a rendszer nem kéri azt. Idan androidos és iOS-es alkalmazást is fejlesztett, és bluetooth kapcsolattal képes volt vezérelni a scootert.

„A dolgok internetének eszközei mindenhol jelen, legérzékenyebb adataink pedig rajtuk vannak. Ezek a tárgyak napi rutinná váltak. Azt hihetnénk, hogy a lehető legnagyobb biztonságot nyújtják, de sajnos nincs mindig így” – nyilatkozta Idan.

A „hivatalos” mesterségesintelligencia-kutatások ugyan az Egyesült Államokban, még az 1950-es évek második felében kezdődtek, az elmúlt időszakban viszont más országok, például Kína, Kanada vagy Franciaország komolyabb lépéseket tett a technológia hasznosításáért.

Az USA mindenképpen meg akarja őrizni vezető szerepét, és Donald Trump elnök hétfőn aláírta a kormány MI-elképzeléseit tartalmazó rendeletet, az „Amerikai MI kezdeményezést.”

Az iniciatíva anyagi források átcsoportosításával, új források megteremtésével, az országra szabott megoldások kidolgozásával akarja fellendíteni az Egyesült Államok mesterségesintelligencia-iparát.

A terv öt pontból áll össze.

Az anyagi erőforrások átcsoportosításával szövetségi pénzosztó ügynökségeket utasítanak, hogy „adjanak elsőbbséget” mesterségesintelligencia-kezdeményezéseknek, hatékonyan támogassák a szakterületi befektetéseket.

Új források teremtésével MI-kutatók számára elérhetővé teszik a szövetségi adatokat, számítási modelleket és erőforrásokat.

A Szabványok és Technológia Nemzeti Intézetének (NIST) „megbízható, robusztus, biztonságos, hordozható és interoperábilis” MI-rendszerek fejlesztésére ösztönző szabványokat kell kidolgoznia.

A dolgozókat fel kell készíteni a jövőre, a változásokra. Ennek érdekében szövetségi ügynökségek hatékonyan fogják támogatni az MI-vel és alkalmazásaival foglalkozó tréningeket.

A kezdeményezés keretében a nemzetközi együttműködéseket bővítő tervet is kidolgoznak. Az együttműködéseknek úgy kell történniük, hogy az MI-fejlesztések megfeleljenek az amerikai értékeknek és érdekeknek – áll a rendeletben.

Mindegyik pont fellendítheti az amerikai MI-kutatást, versenyképesebbé teheti az Egyesült Államokat, kérdés, hogy hogyan kivitelezik.

Ha a Fehér Ház fenn akarja tartani az USA katonai és gazdasági szerepét, külföldi befolyását, létfontosságú, hogy legyen koherens MI-stratégiája. A Trump-adminisztrációt többen bírálták, hogy más országokkal, különösen a 2017-ben MI-tervet meghirdetett Kínával ellentétben, nem lépett ezen a területen.

Az Obama-adminisztrációban az elnök gazdasági tanácsadó bizottságának vezető szerepét betöltő Jason Furman, harvardi professzor szerint az új MI-terv bizakodásra ad okot, viszont csak az első lépés. Legfontosabb a szigorú és következetes kivitelezés.

Testünk szöveteit számos mechanikus inger befolyásolja fiziológiai funkcióik kivitelezésében, például szervek sebesüléstől történő megóvásában. A szövetek nem megfelelő mozgásai betegségekhez vezethetnek.

Ezeknek az ingereknek a kontrollált alkalmazásáról in vivo és in vitro egyaránt bebizonyosodott, hogy rendkívül fontosak betegségekhez vezető feltételek tanulmányozásához. (In vitro kísérletek nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények között, például kémcsőben vagy Petri-csészében történnek. Ezzel szemben az in vivo kísérletek „helyszíne” az élő test.)

A Lausanne-i Szövetségi Műszaki Egyetem (EPFL) Selman Sakar által vezetett kutatócsoportja sejteket és mikroszöveteket mechanikusan stimuláló mikrogépeket fejlesztett. A sejtméretű mesterséges izmokkal működtetett szerkezetek mikroszkopikus mérettartományban képesek bonyolult beavatkozásokra.

A szerkezetek pirinyó aktuátorai és puha robotikai (soft robotics) eszközei lézersugárral, vezeték nélkül aktiválhatók. Mivel mikrofolyadékokat tartalmazó chipeket integrálhatnak beléjük, kutatók változatos biológiai mintákon végezhetnek vegyi és mechanikus ingerek hatását vizsgáló teszteket.

Az ötlet onnan jött, hogy az intézmény tudósai működés közben tanulmányozták a motorikus rendszert.

„Az elosztott aktuátorok és a mechanizmusok módosulása által kiváltott összehúzódásokkal működtetett moduláris rendszert akartunk létrehozni” – nyilatkozta Sakar.

Rendszerük többféle hidrogél komponenst gyűjt össze, egyfajta „csontváz” formálódik belőlük, amelyet az összehúzódást-kitágulást biztosító ínszerű polimerek kapcsolnak az aktuátorokhoz. Egy kicsit olyan az egész, mintha Lego-kockákból építkeznének. A „kockák” és az aktuátorok többféleképpen köthetők össze, és így különböző, bonyolult mikrogépek alkothatók.

„Az infravöröshöz közeli fény hatására az aktuátorok gyorsan és hatékonyan összehúzódnak. Amikor ez a teljes hálózattal történik, a körülöttük lévő komponenseket, rajtuk keresztül pedig az egész gépet működésbe hozzák” – magyarázza Berna Ozkale, a kutatást bemutató tanulmány szerzője.

A módszerrel az összehúzódás-kitágulás ciklust milliszekundumok alatt kivitelező aktuátorok a test előre meghatározott részein aktiválhatók. A gépek több szerv tevékenységét szabályozhatják, azaz kivételes eredmények érhetők el velük.

Túl az alapkutatáson, a technológia gyakorlati alkalmazásokkal is kecsegtet. Orvosok például apró implantátumokként használhatják a gépecskéket, és tetszés szerinti gyógyszereket juttathatnak velük a szervezetbe, távirányítva stimulálhatnak szöveteket stb.

Sari Nijssen, a holland Nijmegen Egyetem és Markus Paulus a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem pszichológiaprofesszora átértelmezve tette fel a klasszikus morálfilozófiai kérdést: mit tennénk, ha egy gyorsuló vonat szélsebesen halad lefelé, és ha nem áll meg halálra gázolja az útjában lévő tucatnyi sebesült személyt – hagynánk, vagy visszafordítanánk, és ebben az esetben „csak” egy ártatlan ember lenne az áldozat? Veszélyeztetnénk-e az utóbbi életét, hogy megmentsük az előbbiekét?

Feláldoznánk-e egy robotot, hogy emberi életet mentsünk meg vele? – hangzik az átértelmezett kérdés.

A kísérlet során a két kutató különböző szituációkban vizsgálta a megkérdezett személyek morális attitűdjét.

Három válaszlehetőségük volt. Az első esetben ember, a másodikban emberszerű (humanoid), a harmadikban közönséges robot „játszotta el” az áldozat szerepét. A humanoid hol jobban, hol kevésbé hasonlított a Homo sapiensre, míg a harmadik közönséges gépnek felelt meg.

A kutatók több forgatókönyvet dolgoztak ki. Egyes szcenáriókban a humanoid robot odaadó, jószívű volt másokkal szemben, valamint öntudattal és fejlett érzékeléssel rendelkezett.

Az eredeti kérdés, hogy mennyire szent és sérthetetlen az emberi élet – vagy a csoport tagjai halnak meg (sajnos naponta előforduló) balesetben, vagy valaki inkább egy teljesen „kívülálló”, de tucatnyi helyett egyetlen személy haláláról dönt.

A kutatásból kiderült, hogy minél emberibb a robot, annál kevésbé áldoznánk fel emberélet megmentéséért. A résztvevőknek történeteket meséltek a humanoid szimpatikus karakterjegyeivel kapcsolatban, és minél többet hallottak róla, annál kevésbé áldozták volna fel. Sőt, jelentős részük inkább a teljesen anonim személy halálát választotta volna, ha az a humanoid megmenekülését jelentené.

A technológia fejlődésével a kutatási eredmények komoly morális következményekkel járhatnak. Mivel a potenciális felhasználók meggyőzése érdekében egyre több emberszerű tulajdonságokkal rendelkező robotot fejlesztenek, ez a trend előbb-utóbb súlyos erkölcsi dilemmákat vethet fel.

„Minél emberibb volt a robot, minél jobban kötődtek hozzá érzelmileg, a kísérlet résztvevői annál kevésbé áldozták volna fel. Egyfajta morális státusszal ruházták fel. A kutatás egyik tanulsága lehet, hogy nem kell túl messzire menni a robotok humanizálásában. Az ilyen törekvések ellentétesek lehetnek a gépek eredeti rendeltetésével, hogy segítsenek nekünk” – vonta le a következtetéseket Paulus.

Ausztrál és francia tudósok kutatásából kiderült, hogy kisméretű agyak sokkal többre képesek, mint hisszük. A mesterséges intelligencia további fejlődésére komoly hatással lehet felfedezésük, hogy a méhek alapszinten használják a matematika „egyetemes nyelvét.”

Az állatokat ugyanis matekra tanították.

Először 14 méhet gyakoroltattak, hogy egy Y formájú labirintusba az Y egyik „karján” át hatoljanak be. A bejáratnál lévő szürke négyzet egytől ötig terjedő számú alakzatot jelenített meg. Vagy mind kék, vagy mind sárga volt.

Ha kékekkel szembesültek, akkor egyet hozzájuk kellett adniuk, ha sárgával, ki kellett vonniuk belőlük egyet. Ha például három sárga háromszöget láttak, két sárga háromszög volt a helyes válasz.

Mihelyst bejutottak a labirintusba, minden egyes kijárat egy-egy lehetséges válasznak felelt meg. Ha a helyes kijáratot választották, jóízű cukros vizet kaptak jutalmul. Rossz válasz esetén keserű kinines íz jutott nekik. Az eredményeket megismételve, gyakran visszatértek a finom íz helyszínére.

Először véletlenszerűen választottak a karok közül, de száznál több próbálkozás után kiderült, hogy megtanulták a kék és a sárga szín szerepét.

Az a tény, hogy alapvető aritmetikai ismeretek taníthatók méheknek, nemcsak a zoológia szempontjából fontos, hanem azért is, mert kiderült: komplex problémamegoldó képességek kicsi rendszerekbe is beépíthetők. Ez a felfedezés rendkívül hasznos lehet a közeljövő mesterségesintelligencia-fejlesztéseinél.

„A hosszútávú memóriának meg kell tudnia őrizni az összeadás és a kivonás szabályait ahhoz, hogy a rövidtávú memóriában mentálisan manipulálhassunk megadott számsorokat. Mindezek mellett, miután megtanulták felismerni a pluszokat és a mínuszokat, és képi fogódzók helyett absztrakt fogalmakként kezelték őket, a méhek rövidtávú memóriájukat aritmetikai problémák megoldására is használták” – nyilatkozta Adrian Dyer, az egyik kutató.

A sikeres kísérletek jelzik, hogy a fejlett numerikus észlelés a feltételezettnél jóval gyakoribb és szélesebb körű az állatvilágban. Ha alapszintű matematikához nem kell masszív agy, rövid- és hosszútávú interakciós szabályok egyaránt beintegrálhatók mesterségesintelligencia-megoldásokba. Ezekkel a megoldásokkal az MI gyorsabban megtanul új problémákat kezelni

Mesterségesen intelligens ágensek kommunikációjával jól tanulmányozható a természetes nyelvek evolúciója, dialektusok kialakulása. A Facebook AI, a Google AI és a New York Egyetem tudósai keretet dolgoztak ki megerősített mély tanulással fejlődő ágenseknek, amelyben természetes nyelvekben megfigyelt jelenségeket illusztráló játékokon gyakorolnak.

A Facebook korábban is vizsgálta gépitanulás-algoritmusokkal a nyelvet. Egy 2017-es tanulmányban leírták, hogyan tanult meg egymással tárgyalni – chatelni – két ágens. A mostani anyag a legújabb mélytanulásos ágensekkel folytatott első kutatás. Kiderül belőle, hogy a nyelv egészen egyszerű kommunikációs formákból is kifejlődhet.

Szimulált környezetben kommunikációképes ágenscsoportok (közösségek) fejlesztésével kezdték. A játékokban a közegüket megfigyelő ágensek beszélőként és hallgatóként is cselekedhettek, számukra „külső” dolgokról, például környezetükről beszélhettek.

Az első három-tíz ágenssel folytatott kísérletsorban 150-200 ezer játék után nem lehetett megkülönböztetni, hogy egyedül vagy együtt sikeresebbek. Annyi viszont kiderült, hogy egymással megosztott, közös nyelv csak kettőnél több egyeddel lehetséges.

A következő tesztnél két különböző nyelvi közösség tagjai kommunikáltak egymással. Tanultak a másik csoporttól, egyesek gyorsabban és jobban elsajátították az új protokollokat. 200 ezer játék után még a kevésbé kommunikatív egyedek is 65,6 százalékban sikeresen abszolválták a játékot, viszont csak akkor, amikor erős volt a csoportok közötti aktivitás. Amikor nem, akkor az eredmények is gyengébbek lettek (52,4 százalék). A számok arra utalnak, hogy a csoportok között bizonyos kommunikációs szint nélkülözhetetlen a közös nyelv használatához.

Más érdekes megfigyeléseket is végeztek. Az ágensek az összes nyelvi forgatókönyvben inkább integrálódtak csoportokba, asszimilálódtak, semmint különálló egyedekként tevékenykedtek volna.

A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy két nagyjából azonos méretű közösség egymással való kezdeti érintkezésekor alapvetően könnyen kialakul egy kontaktnyelv.

Az utolsó kísérletnél több azonos létszámú (öt-öt főből álló) közösség szakaszosan kommunikált egymással, kb. úgy, mintha telefonjátékot folytattak volna. Mihelyst nőtt a közösségek közti távolság, a láncolat első és utolsó csoportja már egyáltalán nem értette egymást.

A kutatás azt sugallja, hogy a nyelv nem a korábban kifejlődött, bonyolult képességektől függ, hanem egyszerű közösségi érintkezés során is kialakulhat. Amikor hárman vagy többen voltak, a szimmetrikus kommunikációs protokoll úgy alakult ki, hogy az ágensekbe semmiféle explicit belső mechanizmust nem építettek be előzetesen.

A Columbia Egyetem kutatói a semmiből önképet felépítő robotkart fejlesztettek. A fejlesztők állításukkal provokálnak is, mert így fontos lépéssel kerülhetünk közelebb a tudományos-fantasztikus irodalomban és filmekben oly gyakran szereplő, valóban öntudatos gépekhez.

„Mint amikor egy csecsemő a gyerekágyban tesz-vesz, és megtanulja, hogy mi micsoda. Feltételezésünk alapján az emberben az evolúció során fejlődhetett ki ez a képesség, azaz az öntudat. Robotunk magáról kialakított képe korai és túlzó párhuzam, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a gépi öntudat felé vezető fontos lépés” – jelentette ki Hod Lipson, az egyik fejlesztő.

A robotkar kísérletezés közben tanulja meg, hogyan működjön. Fizikáról, geometriáról, saját felépítéséről semmit nem programoztak beléje. Először csapkod-kapkod, ez a „gügyögő” szakasz. Utána jönnek az „intenzív számítások”, azaz a kar algoritmusa kb. egy nap alatt elkezdi értelmezni a környezetet, a körülötte lévő világot.

Az „önfelfedező” folyamatot követően, fejlesztői elbeszélése alapján, saját magát szimulálva, bonyolult szituációkat is tudott kezelni, például megjavította magát, tagolt szöveget írt stb.

A fejlesztők szerint a robotoknak azért kell az embertől függetlennek lenniük, hogy gyorsan alkalmazkodjanak az általuk előre nem látott szituációkhoz, és képesek legyenek szimulálni magukat.

Az eddigi eredmények természetesen figyelemre méltók, viszont a kar távol van még például a versírástól.

Lipson szerint a projekt két szempontból így is nagyon fontos előrelépés: egyrészt jobban megértjük, hogy az ember hogyan tanulja meg értelmezni önmagát, másrészt alapja lehet az önmagukat hozzánk hasonlóan, emberi módon elképzelő robotok fejlesztésének.

„Filozófusok évezredek óta, pszichológusok és kognitív tudományokkal foglalkozó szakemberek hosszú ideje elmélkednek az öntudat természetéről, de viszonylag kevés eredményt értek el. A megértés hiányát szubjektív kifejezésekkel, mint például a „valóság vászna” és hasonlókkal palástoljuk, a robotok viszont rákényszerítenek, hogy ezeket a tágan értelmezhető fogalmakat konkrét algoritmusokra és mechanizmusokra fordítsuk le” – összegez Lipson.

A New York City székhelyű Glimpse Csoport a jövő munkahelyén dolgozik. Adatokat vizualizáló DataView VR szimulációjuk együttműködés-alapú munkakörnyezet, amely előbb-utóbb valódi irodákat helyettesíthet, illetve felszámolhatja, de legalábbis csökkentheti az ingázást.

A kutatók a virtuális valóság (virtual reality, VR), a mesterséges intelligencia (MI) és a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) kombinációjában látják a jövőt. A három technológiacsalád szintézise fejlettebb adatelemzést, bemutatókat, magasabb szintű együttműködést és gördülékenyebb munkafolyamot garantál.

Legalábbis a korábbi Morgan Stanley elemző, most a Glimpse Csoport pénzügyi igazgatója, Andy Maggio szerint.

„Mintha a Skype az Empire State Buildinggel találkozna” – jelentette ki Maggio.

Sokan tartózkodnának ugyanabban a térben, ahol a képernyőt vagy megosztanák egymással, vagy külön-külön képernyőkön dolgoznának. Az egyik virtuálisan elmerül a grafikonok világában, egy másik bemutatót készítene elő, a harmadik adatokat elemezne, és így tovább.

A fizikai és költségkorlátok keretek közé szorítják a valódi munkahelyeket. A VR felszámolja ezeket a megszorításokat. Míg egy átlagos PC képernyő látószöge 25 fok, a VR-é az emberhez hasonló 110. A headsetek mára eljutottak arra a szintre, hogy a virtuális monitorok kényelmes munkakörnyezetet garantálnak, így pedig a felhasználó egy-kettő helyett annyival, olyan méretben és ott dolgozhat, ahol csak akar.

A DataView VR munkahelyén a teljesen mobil desktop gép többféle változatát hozzuk létre és mentjük le, aztán mindig a szituáció, téma, munkatárs, ügyfél stb. függvényében döntjük el, hogy pont melyiket használjuk – otthonról, vonaton, repülőgépen, mintha oda teleportálnánk magunkat, szemtől szemben kommunikálunk a világ másik felén tartózkodó munkatársunkkal, vagy az avatárjával, és közben még a pizsamáról sem kell öltöny-nyakkendőre váltanunk.

Lyron Bentovim, a Glimpse Csoport elnök-vezérigazgatója szerint a jövőben egyre több cég vásárol fizikai helyett virtuális hivatalt; skype, chat és e-mail helyett szimulált térben folynak majd az interakciók.

A DataView egyelőre 90 perces időtartamokra alkalmas, de a szoftver és a headsetek fejlődésével Maggio szerint hamarosan 40 órás teljes munkahetekre is használhatjuk.

Amikor az Amazon Rekognition arcfelismerő rendszere támadások tüzébe került, a tanulmányok kihangsúlyozták: a szoftver pontatlan, valamint elfogult nőkkel és színes bőrű személyekkel szemben. A mamutcég válaszában az állt, hogy a kutatók félreértelmezték a Rekognition bűnüldöző szervek általi használatát.

A nagymennyiségű képpel dolgozó szoftvercsomag speciális arcjegyek azonosításától, hasonlóságok összevetéséig változatos funkciókat tölt be. A felhasználók például bűnügyi nyilvántartásban szereplő fotót társíthatnak biztonsági kamerák által rögzített képekhez. Sokan viszont – nem alaptalanul – félnek a bűnüldözés automatizálásának következményeitől.

Most viszont büntetésvégrehajtó ügyfél nyilatkozta, hogy a szoftvert pontosan úgy használja, ahogy a kutatók leírták. Oregon állam Washington megyéjének seriff hivatala, az Amazon által hivatalosan elismert egyetlen büntetésvégrehajtó kliens fekete-fehéren közölte, hogy a Rekognitiont nem az Amazon által nemrég ajánlott módon használják.

Az Amazon javaslata: a rendőrség szabjon meg egy szigorú minimumszintet, amelyet az egyezéseknek el kell érniük. Például egy személy arca legalább 99 százalékban egyezzen meg az adatbázisban lévő képpel. Optimális esetben a rendszer csak és kizárólag ilyenkor kapcsolhatja össze a kettőt.

Az oregoni rendőrök viszont megmondták, hogy nem használnak ilyen határértékeket. A korábbi dokumentumokban egyébként 96 százalékos küszöbérték szerepelt. A seriff hivatal elismerte: a Rekognition-nel kizárólag irányelveket dolgoznak ki, a többi bizonyítékot a nyomozók gyűjtik össze, és csak mindezek után emelnek vádat valaki ellen.

Az Amazon megismételte, hogy a rendszer telepítésében és üzembe helyezésében segédkeztek a seriff hivatalnak, és eddig semmiféle hivatalos panasz nem érkezett hozzájuk.

A hivatal bejelentése azt jelenti, hogy legalább egy, ráadásul az egyetlen hivatalosan elismert ügyfél nem követi az Amazon útmutatásait, ami kifejezetten nyugtalanító.

A közeli jövőben bűnüldöző szervek ugyanis valószínűleg egyre gyakrabban élnek majd az arcfelismerő technológiák adta lehetőségekkel, viszont, ha a rendszereket nem szakszerűen, a fejlesztőcég útmutatásai szerint használják, egyrészt könnyebben vádolhatnak meg ártatlanokat, másrészt előítéleteken alapuló döntések is születhetnek.

A Hanson Robotics Sophiája a világ talán leghíresebb androidja. A szinte élő humanoid szerepelt a Cosmopolitan címlapján, randevúzott Will Smith-szel, rengeteg televíziós fellépése volt, és még Szaúd-Arábia állampolgárságát is megkapta.

Úgy tűnik, Sophia mostanában megsokszorozódik, de legalábbis bővül a brand.

2018 novemberében a Hanson Robotics androidcsaládja új taggal gyarapodott. Az apró robotot maga Sophia mutatta be, „kishúgának” nevezte egy televízió-műsorban.

A David Hanson által alapított Hongkong-székhelyű cég a héten Kickstarter-kampányba kezdett, Kicsi Sophia érdekében próbál közösségi támogatáshoz jutni. A megcélzott 75 ezer dollárt hamar elérték, a kampánnyal 7 és 13 év közötti gyerekek programozás-oktatásába szeretnék bevezetni a botot.

A 35 centi magas robot szemei a japán rajzfilmek, az animék világát idézik. Teste ezüstös, koponyájának hátsó része ugyanúgy áttetsző, ugyanolyan jól láthatók a kábelek mint a „nővérénél”. Sophia más tulajdonságaival is rendelkezik: énekel, sétál, táncol, játszik, figyeli és követi az arcokat, vicceket mesél.

Elsődleges rendeltetése azonban nem a szórakoztatás, hanem az oktatás. A diákoknak Blockly és Python nyelveken kell programozniuk a botot. A Kickstarter-kampány bevezető szövegében a cég hangsúlyozza: „bizakodunk, hogy Kicsi Sophia segít a tudomány, technológia, mérnöki ismeretek és a matematika megismertetésében. Ezek mellett a programozást és a mesterséges intelligenciát is szórakoztató, biztonságos, inspiráló és interaktív módon ismertetné meg a gyerekekkel, különösen lányokkal.”

A robot 99 és 149 dollár közötti összegbe kerül. A pontos ár a megrendelés időpontjától függ, a Hanson Robotics decemberre ígéri a kiszállítást.

Kicsi Sophia ugyan nem az egyetlen oktatási célú humanoid robot, világhírű nővére viszont rengeteget segíthet a marketingkampányban. Ekkora támogatással nagyobb hatása lehet, mint elődeinek és kortársainak, ráadásul robotikusok új generációját is inspirálhatja.