Személyes fotókat nézegető okostelefonos alkalmazás egy évvel a szakorvos előtt észleli a leukokóriát („fehér pupillát”), egy, több szembetegségre utaló rendellenességet. Gépi tanulást használva, keresi a pupillában lévő fehér színeket.

A „fehér pupilla” a vakuzással készült fotók „vörös szem” hibájához hasonló látványt nyújt – vaku nélkül is ugyanúgy vöröses –, csakhogy a vaku miatti vörös az egészséges szem jele, míg a sok kis fehér pötty rendellenességekre, például gyerekkori retinarákra és más betegségekre utalhat. Ha időben észlelik, megmenthető a szem, az illető élete.

„Minden hónap számít. A tumorok gyorsan nőnek, és a fehér feltűnése után 6-12 hónapunk van addig, amíg el nem kezd terjedni, áttéteket okozni” – magyarázza a Fehér Szem Detektor app fejlesztését vezető Bryan Show, a Baylor Egyetem (Waco, Texas) kutatója.

Az alkalmazást csecsemőkről és kisgyerekekről készült családi fényképeken tanították be. A teszthez 40 gyerek közel 53 ezer fotóját használták, egyik felük egészséges volt, a másikat leukokóriához kapcsolódó betegségekkel diagnosztizálták. Minden egyes gyerekről születéstől többéves korukig tartó életszakaszból származó képekkel dolgozott, hogy pontosan meg tudja állapítani a betegség megjelenésének idejét.

20 leukokóriával diagnosztizált gyerekből 16-nál átlagosan 1,3 évvel a diagnózis előtt észrevette a betegség jeleit. Egyoldali ideghártya-daganatnál több mint 9 hónappal előbb. A fejlesztők azonban hangsúlyozzák: az app nem a tumort, hanem a „fehér pupillát” állapítja meg.

Az egyelőre az FDA (az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala) jóváhagyására váró ingyenes app első változatát 2014-ben tették közzé, azóta több mint 100 ezren töltötték le. Felnőtteknél szintén működik, de főként csecsemőknél és kisgyerekeknél eredményes (mivel ők nem, vagy nehezebben jelzik, ha baj van a szemükkel, egy 2003-as tanulmány szerint a szülők 80 százaléka fényképeket nézve, figyel fel a rendellenességre). Viszont, ha letöltjük, és kutyánkat, macskánkat tanulmányozzuk vele, ne essünk kétségbe, ha gyanúsat látunk, mert a leukokória mindkét állatnál természetes.

Ha minden a tervek szerint megy, Franciaország lesz az állampolgárait arcfelismerés-alapú biztonságos digitális személyazonossággal ellátó első európai ország. A novemberben induló Alicem programot többen támadják, a magánszféra (privacy) megsértésével foglalkozó egyik csoport a legfelsőbb bírósághoz vitte az ügyet, és az ország adatszabályozói szerint is megszegik az európai konszenzust.

Az aggodalmakat növeli, hogy több súlyos kérdést felvetve, egy hacker idén 75 perc alatt behatolt a kormány szuperbiztonságosnak nevezett üzenetküldő alkalmazásába.

Franciaország Európában ugyan első, de a világ más részein is dolgoznak az adóhivataltól más ügyek intézéséig, a társadalombiztosítástól a közművekig, minden állami szervezethez biztonságos hozzáférést ígérő digitális személyazonosságon. Szingapúr például arcfelismerést használ, és megegyezett az Egyesült Királysággal, hogy segíti a szigetország hasonló törekvését, a városállam szakemberei részt vesznek a brit ID rendszer fejlesztésében. India szintén dolgozik az írisz-szkennelést használó sajátján.

A francia kormány elmondta: a rendszer célja nem a polgárok figyelemmel kísérése, Kínával és Szingapúrral ellentétben, az arcfelismerés biometrikus adatait nem integrálják személyazonossági adatbázisokba.

A csak Androidon futó Alicem appon dolgozó belügyminisztérium bejelentette, hogy az arcfelismeréssel gyűjtött adatokat a rendszer működésbe lépésekor azonnal törlik.

Franciaországban ez a kizárólag arcfelismeréssel dolgozó app lesz a legális digitális személyazonosság létrehozásának egyetlen módja. Az ID-t az adott személy biometrikus útlevelében lévő fényképet az alkalmazással készített videoszelfivel összehasonlítva hozzák létre. Az egyszeri folyamat közben a telefon és az útlevél beágyazott chipjeiken keresztül kommunikál egymással.

Az ellenzők szerint, mivel nem szabadon választható, hanem egyszeri használatra kötelezővé akarják tenni, a chipek közötti összeköttetés potenciálisan megsérti az uniós adatvédelmi törvényeket. Az áprilisi hackertámadás miatt a biztonság szintén kényes kérdés.

A francia digitális ID az arcfelismerés terjedésének újabb példája.

Egy londoni bíróság szeptemberben döntött, hogy a walesi utcákon bevezetett élőkamerás megfigyelés törvényes. Németország, Hollandia és Olaszország gyors határellenőrzésekhez, az Apple az iPhone feloldásához, biometrikus azonosítóként, használja a technológiát.

A múltban alig volt átfedés, közös nevező mesterséges intelligencia és sport között, az utóbbi évek MI- és gépitanulás-forradalmával, a gombamód szaporodó alkalmazásokkal azonban sokkal közelebb került egymáshoz a két terület.

Amikor az edző a leghatékonyabb lefordulásokról, cselekről és dobásokról beszél kosárlabdacsapata játékosainak, legjobb, ha taktikai táblával szemlélteti mondandóját. A módszernek azonban van egy komoly hiányossága: az ellenfél reakciójából semmit nem mutat meg.

Tajvani kutatók által fejlesztett, mesterséges intelligenciával működő program lehet a megoldás.

Az edző ezúttal számítógépe virtuális taktikai tábláján vázolja fel a játékmenetet. Piros pöttyök jelzik a saját csapatát, kékek a védekező ellenfelet. Amikor játékosai mozognak és passzolnak, munkába áll az amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség (NBA) adatain gyakorolt MI, a leegyszerűsített szkeccseket támadó és védekező játékosok mozdulataivá, élethű szimulációvá alakítja át.

A rendszer működését generatív ellenséges hálózat (generative adversarial network, GAN) határozza meg. Két MI-program áll szemben, „viaskodik” egymással. Az egyik, az „alkotó” (generator) a szkeccsekből próbál realisztikus játékos-mozgásokat, lehetséges forgatókönyveket generálni, a másik, a „különbségtevő” (discriminator) folyamatosan értékel, visszajelez, megmutatja, hogy a „kollégája” által kidolgozott mozgások kapcsolódnak-e, és ha igen, mennyire a valóságból kinyert adatokhoz.

A két MI küzdelme egyre valódibb játékmeneteket alakít ki.

A rendszer edzőnek és játékosoknak egyaránt megmutatja, hogy például a védők milyen valószínűséggel, és miként reagálnak új mozdulatokra, majd mindezeket figyelembe véve, megváltoztatja a taktikát, és leszűrve a tapasztalatokat, már azt is pontosan tudja, hogy hogyan módosítson. A szimulációkban belülről látják, hogy például hogyan kivitelezzenek egy támadást.  

Kosárlabda-rajongók (és nem rajongók) ugyan nem, vagy nehezen különböztetik meg a szimulációt az „igazitól”, topjátékosok viszont általában igen. Ez azt jelenti, hogy a mozdulatok mégsem teljesen élethűek, a modell további finomításokra szorul.

Az otthoni vagy házirobotok egyrészt kényelmesebbé tehetik az életünket, másrészt, és ez egyelőre még fontosabb, lehetőséget teremtenek idős személyeknek, hogy minél tovább megőrizzék függetlenségüket.

Tanításuk, a házi teendők begyakoroltatása viszont nehéz feladat. Az ok egyértelmű: minden otthon más, rengeteg tárgy található bennük, különféle tervek szerint, változatos kombinációkban elrendezve.

A Toyota Kutatóintézet (TRI) megoldást próbált találni a problémára, és véletlenszerű takarító stb. feladatokat bíz robotokra. A nagy újítást a virtuális valóság (virtual reality, VR) és a 3D szkennelés használata jelenti, a két technológiával megváltozik a robottréning módja.

A VR gyakorlórendszerrel a humán „tanár” a robot szemén keresztül figyeli a valóságot, azt látja, amit a robot – 3D-ben, a gép érzékelőinek közvetítésével. Utasításokat adhat neki, annotálhatja a 3D-s jelenetet, például néhány szóban lejegyezheti, hogyan fogja meg a kilincset vagy egy poharat.

„Ha egy feladatot tanítunk, többféle megközelítéssel élhetünk, kihasználhatjuk a robot kreativitását, gyorsabban átadhatjuk ismereteinket” – áll a Toyota sajtóanyagában.

Ezzel a módszerrel sokféle tárggyal kivitelezendő tetszőleges feladatok taníthatók meg a robotnak. A paradigmaváltás abban áll, hogy a „tanárok” eddig sokkal kontrolláltabb környezetben, előre meghatározott paraméterek mellett megvalósítandó specifikus feladatokra koncentráltak.

A TRI rendszerével a robotok rugalmasabbá válnak. Nincs szükségük az egész házat ábrázoló térképre, helyette csak a szükséges cselekedetekhez, cselekvéssorozatokhoz releváns tárgyakat kell ismernie, értelmeznie.

Mivel a gépek csoportosan tanulnak, ha egyik elsajátít egy feladatot, a többi is tudni fogja, hogyan végezze el.

A rendszer egyelőre nem tökéletes, a Toyota fel is hívja az érdeklődők figyelmét, hogy prototípusoknál, és nem termékekre vonatkozó konkrét elképzeléseknél tartanak. Például a robot ugyanazokat a képességeket nem tudja különböző szituációkban hasznosítani.

Mindezek ellenére, már a mostani állapot jelzi: a VR-alapú technológiával megváltozik a robottanulás, és a gépek különféle közegekben történő használata is.

A dél-koreai KAIST (Korea Advanced Institute of Science and Technology) kutatói különleges technológiát fejlesztettek, Kopogtató a neve, tárgyak azonosítására szolgál, az azonosításhoz semmi mást nem kell tenni, csak okostelefonnal megkocogtatni az adott darabot. A szoftver agya a hangokat, rezgéseket és más reakciókat elemző gépitanulás-algoritmus.

Kopogtatót a hang- és a mozgásérzékelők összekapcsolása különbözteti meg a hasonló technológiáktól.

Eddig vagy kamerákon alapuló gépi látást, vagy speciális hardvert, például rádiófrekvenciás azonosító (RFID) címkéket használtak tárgyazonosításra, de ezek a megoldások korlátozottak. Gépi látásnál a felhasználónak minden tárgyat le kell fényképeznie, és ha rosszak a fényviszonyok egyáltalán nem működik. Speciális hardver használata pluszköltségekkel és munkaterhekkel jár.

Kopogtató sötétben is azonosítja a tárgyakat, nem kell hozzá se kamera, se e célra fejlesztett hardver, hanem csak egy okostelefon.

A mobilba beépített szenzorokkal, például mikrofonnal, gyorsulásmérővel, giroszkóppal dolgozik, velük rögzíti a készülék által megkocogtatott tárgy egyedi reakcióit, amelyeket gépi tanulással elemez. A tárgyakat csoportosítja, azonosítja.

A kutatócsoport bejelentette, hogy a technológia jelenleg 23 mindennapos tárgyra, köztük könyvekre, laptopokra, vízpalackokra, kerékpárokra alkalmazható.

Zajos környezetben, például zsúfolt kávézóban vagy országút mentén 83 százalékos pontossággal dolgozott. Csendes belső közegben viszont 98 százalékot teljesített.

A fejlesztők szerint Kopogtató paradigmaváltást jelent a tárgyakkal folytatott interakciókban. Ha okostelefonnal megkocogtatunk például egy üres vizes palackot, készülékünk vásárló app közvetítésével automatikusan rendelhet újakat. Ha IoT (dolgok internete) eszközökkel integráljuk, például az ágy fejtámlája elalvás előtt leolthatja a villanyt, beállíthatja az ébresztőt.

„A gépi tanulás előnyeit kihasználó technológiához semmiféle speciális szenzor vagy hardver nem kell, elég hozzá az, ami eleve benne van egy okostelefonban. Az összes okostelefon-használó azonnal élvezheti a szoftveres megoldás előnyeit. Lehetővé teszi számukra, hogy kedvenc tárgyaikkal kényelmesen folytassanak interakciókat” – magyarázza a fejlesztést vezető Sung-Ju Lee.

A Washington Egyetem kutatói tavasszal fejlesztett GROVER rendszere az eddigi legjobb, leghihetőbb botok által írt kamuhírt generálta. A borzalmas szalagcím által ihletett szöveg hitelesebbnek tűnt, mint sok újságíró anyaga.

De GROVER nemcsak megtéveszteni tud, hanem meg is találja a kamuhíreket. A hasonló rendeltetésű többi mesterséges intelligencia közül a korábbi legjobb 73, ő viszont 92 százalékos pontossággal azonosít, azaz saját maga nyújtja a saját maga elleni leghatékonyabb védelmet. Ez azt is jelenti, hogy szinte mindenki és minden másnál jobban felfedezi az MI-k által készített anyagokat. Viszont, ha rossz kezekbe kerül, félelmetes dezinformációs, propagandafegyverré válhat. A cikkek főszövege mellett a címet, a szerző nevét és sok más részletet szintén elemezve mutatja ki, hogy az adott szöveg igaz vagy hamis.

Kamuhíreket gyártó mesterséges intelligenciák után megjelentek a(z esetleg kamuhírek alá) kamukommenteket generálók is, például a DeepCom algoritmus.

Az MI a hírek leegyszerűsített változatát olvasva, hoz létre gyakorlott internet-felhasználók stílusát idéző megjegyzéseket. Eredeti rendeltetése az lenne, hogy a híroldalaknak segítsen új kommentszekciót nyitni, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy inkább a webet tartalmatlan és céltalan levélszemét-szerű (spam) anyagokkal bombázó sokadik botként funkcionál majd.

A DeepCom fejlesztői (a Microsoft és a kínai Beihang Egyetem kutatói) két változatot készítettek: az egyiket angol, a másikat kínai nyelvű oldalakhoz.

A kínai verzió a Tencent News szalagcímein, híranyagain és kommentár mintákon gyakorolt. Az angol a Yahoo News ugyanezen adatsorain, amelyeket a másiknál jobban annotáltak, hogy könnyebben boldoguljon velük. Az első eredmények a fejlesztőket igazolják.

A hírek kulcsszavaira vagy szalagcímére összpontosító többi kommentgeneráló algoritmussal összehasonlítva, a DeepCom szövegei hihetőbbek. A fejlesztők esettanulmányt is írtak, amelyben a Houston Rockets kosárlabdacsapatról írt hír kommentjét elemezték.

„A Houston Rockets nagyon sokat fog szórakozni ebben az idényben” – jegyezte meg az MI.

A komment hitelesnek tűnik, miközben a többi MI teljesen nonszensz szövegeket fűzött a hírhez.

Elon Musk közismerten tart a mesterséges intelligencia további fejlődésétől, pesszimistán látja a jövőt, szerinte a Homo sapiens csak abban az esetben tarthatja meg mostani szerepét a világon, ha valamilyen szinten egyesül az MI-vel, ha intelligenciánkat összekapcsoljuk az egyre okosabb gépekkel.

Néhány éve olyan kijelentést is tett, hogy a szuperintelligencia majdani megjelenésével az ember nagyjából ugyanannyira veszélyeztetett fajjá válik, mint napjainkban a hegyi gorilla.

A transzhumanista gépi evolúció alapján a jelenlegi (tevékenységükben szűk területre korlátozott) „gyenge” MI-k idővel velünk azonos szinten álló általános mesterséges intelligenciákká fejlődnek. Ez a pillanat az úgynevezett Technológiai Szingularitás, és az exponenciális gépi fejlődés szuperintelligenciához vezet. A Homo sapiens értelme pedig úgy fog viszonyulni ezekhez az MI-khez, mint az aranyhalaké hozzánk, kb. akkora különbség lesz a bolygó mostani és későbbi urai között… Szinte semmit nem fogunk fel belőlük.

A jövő ködébe vesző előrejelzések, látomások után Musk a napokban közelebbi időintervallummal kapcsolatban fejtette ki elképzeléseit.

„Ha az egyszerű botokon túlmutató fejlett MI-ket még nem használják a közösségi médiumok manipulálására, nem kell sokáig várnunk arra, hogy fogják” – írta egy Twitter-bejegyzésben, majd felhívta a figyelmet a Facebookon stb. tevékenykedő botrajokra.

Javaslata: folyamatosan monitorozni kell őket.

Ezúttal nem részletezte, mit ért pontosan fejlett mesterséges intelligencián, mint ahogy azt sem, hogy milyen fajta manipulációra gondol. Ugyanakkor a gyorsan fejlődő botseregek említése a botok fiókjait meggyőzőbbé, hitelesebbé, magyarán hihetővé tevő MI-kre vonatkozik.

A magát a Twitteren gyakran botokkal megszemélyesítő Musk tőlük félhet, és a kamufiókok hasonlóan veszélyesek lehetnek, mint az MI-k által készített kamuképek, kamuvideók (deepfakes). Van is oka félni, hiszen a profilját annyian meghamisították, annyi kamu Elon Musk volt például tavaly júliusban a Twitteren, hogy a közösségi médium bezárta az ilyen nevű fiókokat.

A botok használata azonban jóval túlmutat a magukat milliárdosnak kiadó, az ő profilképükkel és nevükkel tetszelgő csalókon. 2018 januárjában a Twitter bejelentette, hogy az amerikai elnökválasztással foglalkozó tartalmakat generáló kb. 50 ezer orosz botfiókot fedezett fel…

A robotjairól méltán világhírű Boston Dynamics közzétette legújabb videóját Atlasról, a fej nélküli humanoidról. Eddigi teljesítménye – futott, farönkökön szökellt át, ugrált – az átlagos emberi tornászképességek keretein belül maradt, legfrissebb atletikus-akrobatikus adottságai viszont túlmutatnak azokon, hivatásos sportolókat, akrobatákat idéznek.

A 80 kilót nyomó és 1,45 méter magas robot, lábait, karjait és torzóját használva, olyan könnyedén abszolválja a látványos mutatványokat, mintha sokéves rutinnal rendelkező profi vagy talán egy kicsit több is lenne.

„A műveleteket finomhangoló új technikákat dolgoztunk ki. Először egy optimalizáló algoritmus minden egyes mozdulat hajszálpontos leírását dinamikusan kivitelezhető referenciamozgásokká alakítja át. Utána, Atlas a modellt előrejelző, egyik lépést a másikba zökkenőmentesen átcsúsztató kontrollerrel követi a mozgást” – áll a cég sajtóanyagában.

Fejlesztői azonban nem teljesen elégedettek, mert a gép ugyan sokkal gyorsabb korábbi változatainál, mozdulatai viszont csak 80 százalékban sikeresek.

A videótól többen elszörnyedtek – úgy teszünk, mintha „a Terminátort sosem láttuk volna” –, és Atlas atlétikus adottságaiból le is vonták a következtetést: az ember gépek feletti uralma hamarosan a végéhez ér.

Mások viszont elragadtatással nézték, és még közelebbinek érzik azt a jövőt, amelynek utcáit emberek és robotok népesítik be.

Az elmúlt években a Boston Dynamic két tevékenysége miatt vált emblematikussá: egyrészt emberek és állatok mozgását meglepően jól utánzó robotokat fejlesztettek, másrészt szörnyülködést és csodálatot egyaránt kiváltó, az autonóm gépek rövid időn belüli eljövetelét sugalló, virálissá váló videókat tettek közzé a világhálón.

2017-ben a japán Softbank vásárolta fel az Alphabet (Google) tulajdonában lévő céget. Az elmúlt években fejlesztett négylábúi (Spot, WildCat, BigDog) ajtót nyitottak, masszív súlyokat cipeltek, óránkénti 30-35 kilométert futottak, de ennek ellenére Atlas a cég legemblematikusabb fejlesztése.

„A világ legdinamikusabb humanoidja” – nyilatkozták róla.

Az objektumok közötti távolságot mérő szenzor (lidar) és a sztereó látórendszer által irányított gép nemcsak tornászik, hanem akár 11 kilót is cipel, tárgyakat mozgat meg, elboldogul nehéz terepeken, egyensúlyát akkor is megőrzi, ha meglökik, és ha elesik, feláll.

Az MSCHF digitálistermék-ügynökség a napokban tette közzé bármelyik Wikipédia-szócikket „valódi” tudományos dolgozattá, tanulmánnyá alakító M-Journal honlapot. Elég egy képernyőkép róla, és máris idézhető, tanárainknak elküldhető a link.

Az MSCHF saját „tudományos újságjában” újra publikálja a teljes szócikket. Az oldalon bármilyen Wikipédia-anyagra rákereshetünk vagy beilleszthetünk egy linket, amelyből nem a Wikipédiára, hanem az M-Journalra utaló hivatkozást generál.

Gabe Wheely, az MSCHF alapítója elmondta, hogy a projekt a diákokat nem a lényegre törő, felesleges munkákra kényszerítő oktatási rendszer kritikája is egyben. Fárasztó és sokszor csak az időt pocsékoló források elolvasásától kíméli meg az egyébként is elfoglalt diákokat.

„Legyen bármi is a célja, rendeltetése, a legtöbb tanulmánynak hivatkozni kellene a Wikipédiára. Egészen jó és megbízható forrásról van szó” – magyarázza Wheely, majd elmondta: ismer egy diákot, aki az M-Journalt használta valamelyik dolgozatához, és a tanára nem csípte fülön.

Természetesen az is elképzelhető, hogy a tanár egyáltalán nem törte magát a hivatkozott anyag elolvasásával. A „tanulmányok” között egyébként nem meglepő módon bőven találhatók kifejezetten alacsony színvonalúak is.

Az M-Journal különféle stílusú idézeteket szintén generál.

Az egyik legszórakoztatóbb tény a honlappal kapcsolatban, hogy amikor az adott tanár a tudományos dolgozat linkjét kéri, a honlap ránézésre egészen meggyőző linket hoz létre, kamu fizetőfallal (paywall), azaz a teljes dolgozat csak anyagiak ellenében olvasható el. A komplett változathoz a potenciális előfizetőktől nem kis összeget, havi 300, vagy évi 1000 dollárt kér.

Tudományos dolgozatok elolvasásáért viszont általában senki nem szokott fizetni. Diákok feltehetően élni fognak a lehetőséggel, utána pedig bizakodhatnak, hogy tanáraik semmit nem tudnak a fizetőfalakat kijátszó nyílt forrású és elérhető projektekről.

„Szórakoztató az egész. Létrehoztunk egy, történeteket mesélő, és az emberek életmódjára utaló kommentárokat tartalmazó terméket” – folytatja Wheely, és hozzáfűzte: cége minden hónap második és negyedik keddjén új projektet tesz közkinccsé.

A beszédes nevű, inkább a médiahack kategóriába tartozó MSCHF (a mischief „csíny”, „baj” rövidítése) nem először igyekszik diákokon segíteni. Tavaly szeptemberi Times Newer Roman projektjük az ismert betűtípust (fontot) azért nagyította fel egy kicsit, hogy a dolgozatok hosszabbnak tűnjenek.

A Szaturnusz és holdjai által alkotott rendszerrel kapcsolatos, nagyrészt a Cassini űrszondának köszönhető legújabb kutatásokból sokat megtudtunk a távoli bolygó felszínéről, atmoszférájáról.

A holdak közül különösen a Titán keltette fel az emberi fantáziát. Folyékony metánból és etánból álló mély tavai, párás-ködös légköre azt sugallja, arra enged következtetni, hogy vizet vagy ammóniát kilövellő aktív földtani formációk, például jeges vulkánok lehetnek a felszínén.

Ezek a tények és feltételezések reményre adnak okot – a hold biztosíthatja az élet feltételeit.

A NASA (Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) amerikai kormányügynökség formáját többféle konfigurációvá átalakító különleges robotot fejleszt. A gép neve Alakváltó (Shapeshifter), és az elképzelések szerint valamikor a Titán feltérképezésében segíthet.

Az űrügynökség Sugárhajtás Laboratóriumában most tesztelik a robot 3D nyomtatással készült prototípusát. Fejlesztői szerint úgy néz ki, mint egy szétnyújtott kerékbe csomagolt drón. Két felére osztható, amelyek kicsi propellerekkel lebegnek, drónszerűen mozognak a levegőben.

A rendszer végső változata a robotokat szállító, velük landoló, többféle műszert használó, a gyűjtött mintákat azonnal elemző, elsőszámú erőforrásként funkcionáló „anyagépből” és a 12 miniatűr cobotból (collaborative robot, együttműködő robot) áll.

A cobotok közösen, összetartó egységként, de külön-külön is képesek dolgozni, az anyagépet például együtt viszik és mozgatják különböző helyekre. Változatos terepekhez, környezetekhez alkalmazkodnak.

Például szétválnak és különféle irányokba repülnek, de ha kell madárrajok vagy majomcsapatok mintájára, együtt szállnak a légben, vagy igyekeznek felfedezni barlangokat, földalatti járatokat, sőt, szükség esetén folyadékokban is tudnak úszni.

Ha a tesztek sikeresen zárulnak, a NASA valódi űrmisszióra küldheti a robotot, de ettől egyelőre nagyon távol vagyunk még. A tesztek azonban más szempontból szintén hasznosak lehetnek, az Alakváltó robottervezőket ihlethet meg, és a következő űrutazásokhoz újfajta gépeket fejleszthetnek.

Az űrügynökség 2034-re tervezi a Titánt autonóm egységekkel vizsgáló Dragonfly (Szitakötő) misszióját.