A gyógyszerészeti szolgáltatásokat nyújtó Humana Pharmacy hívásközpontjában dolgozó kb. 1700 személy munkájában fontos szerepet játszó Cogito szoftver meghallgatja legtöbb beszélgetésüket, és hanghordozás, tónus, beszédritmus stb. elemzésével a jobb kommunikációra vonatkozó tanácsokkal látja el őket.

„Gyorsabban beszélsz, mint általában” – olvasható a figyelmeztetés, miközben az ügyfélszolgálatos számítógépének képernyőjén megjelenik egy sebességmérő ikon.

A beszélgetés folytatódik a fogyasztóval, és az MI-vel működtetett szoftver visszajelzései sem maradnak el.

„Gondolj arra, mit érezhet, próbálj kapcsolódni hozzá” – javasolja az MI, ha pedig az ügyfélszolgálatos hosszabban hallgat, jelzi neki, hogy nincs benne elég empátia a másik iránt, és így tovább.

Joshua Feast, a szoftvert fejlesztő Cogito Inc. társalapító-vezérigazgatója elmondta, hogy programjuk egyetlen dolgozót sem fog helyettesíteni, tevékenysége kizárólag kommunikációs tanácsadásból áll. Nem hiszi, hogy a telefonos ügyfélszolgálat teljesen automatizálódna. Az emberi tényezőre mindkét oldalon szükség van és lesz, még akkor is, ha előrejelzések alapján 2021-ben az ezirányú tevékenységek 15 százalékát MI-k fogják végezni, ami 2017-hez képest 400 százalékos növekedést jelent.

Hívásközpontokkal dolgozó (biztosítási, hitelkártya-kibocsátó stb.) vállalatok általában több mint 25 ezer ügyféllel rendelkeznek, és a nyelvtől és kultúrától független biológiai jelmechanizmusokat elemző Cogito segít kiküszöbölni, de legalábbis minimalizálni bármiféle részrehajlást, elfogultságot.

Feast szerint az MI különösen akkor hatékony, ha a humán dolgozó fárad, kicsit türelmetlenebbé válik. Ilyenkor sokat segít neki, hogy következetes maradjon, de csapatvezetőknek szintén hasznos eszköz a munkatársak teljesítményének értékelésekor.

Ugyanakkor Cogito nem teljesítménymenedzselő rendszer – hangsúlyozza Feast.

A Humana Pharmacy ügyfélszolgálatosai átlagosan napi 30-40 telefonhívást bonyolítanak le, és ha fáradtak, vagy munkahelyen kívüli problémáik vannak, teljesítményük megváltozik. Márpedig a munka jellegénél fogva az empátia mindig fontos, ezért lehet szükségük a segítő mesterséges intelligenciára. (A cégnél egyébként nem kötelező a Cogito használata.)

Az MI különlegessége, hogy pont azon területek egyikében, empátiában ad tanácsot az embernek, amelyekben a gépi értelem köztudottan nagyon rosszul teljesít.

Házi kedvencüket elveszítő macskatartók, ha akarják, hamarosan viszontláthatják a cica klónját. A pekingi Sinogene Biotechnology Company ugyanis bejelentette, hogy július elsején megszületett „Fokhagyma” (Garlic), az azonos nevű elhunyt állat utánzata.

A cég tavaly nyáron kezdett macskaklónozással foglalkozni. A második Fokhagyma 66 nappal azt követően látta meg a napvilágot, hogy egy embriót juttattak a pótanya szervezetébe.

„A cicám vesebetegségben halt meg. Azért határoztam el, hogy leklónoztatom, mert felejthetetlen volt” – nyilatkozta Huang Yu, a gazda.

Fokhagyma és az eredeti cica (a klónozáshoz szükséges sejtek tőle származnak) külsőre – biológiailag – ugyan azonos, belső karakterjegyeik viszont mások. A klón saját személyiséggel, saját emlékekkel rendelkezik.

A cég bejelentette, hogy a következő szint pontosan a belső tulajdonságok, emlékek leklónozása lesz. A kivitelezéshez (a személyiséget meghatározó jegyek és az emlékek tárolásához, átviteléhez) mesterséges intelligenciát és ember-gép interfésztechnológiát terveznek használni.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a „teljes klónozás” technikailag kivitelezhető-e, vagy sem.

Fokhagyma sikeres klónozásával a cég hivatalosan elkezdi ezirányú szolgáltatását, ára 250 ezer jüan (35400 dollár) lesz. Már többen bejelentkeztek, az érdeklődés alapján komoly piac alakulhat ki. 2018-as adatok szerint Kínában több mint 73 millió macska- és kutyatulajdonost tartanak nyilván, és a bő kétharmaduk nagyon ragaszkodik a háziállathoz.

A cég klóntechnológiáját veszélyeztetett állatfajok, például óriáspandák megmentésére is tervezi használni, amelyhez azonban fajok közötti klónozás-kísérletekre is szükség lenne. Ezen a területen sehol semmiféle sikert nem értek még el, egyelőre sci-finek tűnik, hogy például egy nyúl kismalacnak ad életet.

A technológia ugyan sok állattulajdonosnak tetszhet, viszont sokan ellenzik is. Tudósok szerint a klónok egészségi állapota gyengébb, mint a természetes körülmények között született állatoké, rövidebb ideig élnek, és a megoldás morális kérdéseket is felvet. Állatjogi aktivisták például menhelyeken lévő cicákra, kutyákra hivatkoznak, mert ha a klónozás elterjedne, kevesebb eséllyel találnának gazdára.

(Az első képen a klónozott, a másodikon az eredeti „Fokhagyma” látható.)

Augusztus 22-én a Szojuz MS-14 fedélzetén, a kazahsztáni Bajkonurból Oroszország fellőtte a világűrbe Fedort, az ország első űrben ténykedő humanoid robotját. (Fedor a Final Experimental Demonstration Object Research rövidítése.)

Az életnagyságú, 1 méter 80 centis, viszont 160 kiló tömegű ezüstszínű gép a Nemzetközi Űrállomásra ment, ahol tíz napot tölt el, asztronautáktól tanul, és beletanul, hogyan segítsen nekik. A tervek szerint szeptember 7-ig marad velük, az űrhajó akkor tér vissza.

A Szojuzok fedélzetén általában emberek tartózkodnak, de a Skybot F850 néven is ismert Fedor utazásakor nem volt humán személyzet, mert a jármű új sürgősségi mentőrendszerét tesztelték. A kezében kicsi orosz zászlót tartó gépet speciálisan kidolgozott pilótaszékhez rögzítették.

Fedor Instagram és Twitter fiókján posztol, posztjaiban beszámol új képességek elsajátításáról, például, hogy ki tud nyitni vizes palackot. Az állomáson nagyon alacsony gravitációban tesztelik manuális adottságait.

„Elektromos kábelek be- és kikapcsolásáról, hétköznapi tárgyak, például csavarhúzó, csavarkulcs, tűzoltó készülék használatáról van szó. A kísérletek első szakasza a tervek szerint ment” – nyilatkozta az Orosz Űrügynökség egyik programvezetője, Alexander Bloshenko.

Fedor igyekszik emberi mozgásokat utánozni. Ez a képesség nélkülözhetetlen űrhajósok vagy akár a Földön tartózkodó, exoskeletonba (külső robotikus vázba) bújtatott személyek távolról történő segítésében.

A humanoid és a hozzá hasonló többi robot veszélyes műveleteket, például űrsétákat kivitelezhet, és erős sugárzásnak kitett környezetekben, aknamentesítő és más kockázatos mentőműveletekben is részt vehet.

Az állomáson a július óta ott tartózkodó, exoskeletont és kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) szemüveget viselő Alexander Skvortsov figyeli, hogy Fedor hogyan kivitelez feladatokat, feladatsorokat. Mivel a mozgását támogató fogantyúk mikrogravitációban történő kezelésére nem kapott kiképzést, lábait mozdulatlanul hagyják.

Az orosz média szerint elképzelhető, hogy hasonló robotok vesznek majd részt az ország Hold-misszióiban.

Fedor egyébként nem az első robot a világűrben.

2011-ben a NASA a General Motors által, veszélyes környezetekben való munkára fejlesztett Robonaut 2-t küldte fel, a gép technikai problémák miatt 2018-ban visszatért a Földre.

2013-ban a Toyota-fejlesztésű, kisméretű Kirobo az ISS első japán űrparancsnokával repült az állomásra. Még beszélgetni is tudott, igaz, csak japánul.

A montreali Waterloo Egyetem, a Washington Egyetem (Seattle) és a Microsoft Research kutatói vakok és gyengénlátók webes tartalmakhoz való lehető leggyorsabb és leghatékonyabb hozzáférését segítő hangasszisztenst fejlesztettek. Az asszisztenst okos hangfalakra és hasonló más eszközökre találták ki.

„Számítógépes rendszerekkel folytatott interakciók közben a látáskárosultak gyakran szorulnak képernyőolvasókra és mind inkább hangalapú virtuális asszisztensekre. Virtuális asszisztensek használata kényelmes és el is érhetők, viszont nem kapcsolódnak mélyen a tartalomhoz, egy cikknek általában csak az első néhány mondatát olvassák el, nem készítenek alternatív keresési listákat, nincsenek pluszjavaslataik” – magyarázza a kutatásról szóló tanulmány elsőszámú szerzője, Alexandra (Sasha) Vtyurina (Waterloo Egyetem, Cheriton School of Computer Science).

A virtuális asszisztensekkel ellentétben, a képernyőolvasók mélyen belemennek a hozzáférhető tartalmakba, finomhangolják a navigációt, és segédkeznek is benne, viszont nem eléggé ergonomikusak, használatuk sokszor nehézségekbe ütközik.

Az új eszköz a két technológia legjavát integrálja egybe.

„Prototípusunk, a VERSE képernyőolvasó képességekkel látja el a virtuális asszisztenseket, más készülékeknek, például okosóráknak pedig lehetővé teszi, hogy felgyorsítsák az okos hangfalak inputjait” – folytatja Vtyurina.

A hang az elsőszámú input, a felhasználó „következő”, „előző”, „menj vissza”, „menj előre” stb. utasításokat adhat. A VERSE (Voice Exploration, Retrieval, and Search; hangészlelés, kinyerés és keresés) összetársítható okostelefonon, okosórán futó appal.

Az input-gyorsítás a billentyűparancsokhoz (keyboard shortcuts) hasonló funkciót tölt be, például az okosóra felső részének forgatásával ugorhatunk a következő keresési eredményhez stb. (A navigálási mód függvénye, hogy mikor mihez.)

A kutatás során 53 látáskárosult webes keresését vizsgálták. Több mint a felük naponta többször használ hangasszisztenseket, többféle „intelligens” eszközt: okos hangfalat, okostelefont, okostévét stb. A róluk gyűjtött adatokat a VERSE prototípusának fejlesztéséhez dolgozták fel.

A VERSE annyiban hasonlít más virtuális asszisztensekhez, hogy a user kérdéseire hangalapú választ ad. A következő lépésben viszont már másként funkcionál: ha a felhasználónak több infóra van szüksége, újabb kereséseket folytat le, ugyanolyan mélységekig megy el, mint a képernyőolvasók.

Szöveg beszéddé alakítása (text-to-speech) ma már viszonylag egyszerű, a technológia jóvoltából hamar létrehozható könyvek audiováltozata, digitalizált, szintetikus hangokkal. Cseppet sem meglepő módon folyamatosan bővül a hangoskönyvek (audiokönyvek) piaca.

Ha nem trendteremtő, akkor a nyugati trendekre mindig reflektáló, ebben az esetben azokat követő Kínában sincs másként, márpedig az ország lélekszámát tekintve, óriási az üzleti potenciál. Az iMedia szellemi műhely a piac megduplázódását várja 2016 és 2020 között; a periódus végén a kb. 900 millió brit fontnak megfelelő 7,8 milliárd jüan éves bevételre számítanak.

Az érdeklődők viszont a világ minden táján imádják a profi narrációt, ha például maga a szerző, esetleg színészek vagy más hírességek olvassák fel a művet – ha többet nem is, legalább részleteket belőle.

Azonban sok esetben az írónak stb. akár egy hónapot is el kell töltenie a hanganyag felvételével, amelyre értelemszerűen nincs mindig ideje. Ezen a ponton segítenek a fejlett MI-, gépitanulás-megoldások, hang- és beszédtechnológiák. Egyes cégek például egyperces audiofelvételből többek között Donald Trumpról vagy Barack Obamáról, de természetesen másokról is elkészítenek hang avatárokat.  

A lehetőséget a kínai Sogou keresőmotor mögött álló vállalkozás is felismerte, és mesterségesintelligencia-technikákat alkalmazva, nemcsak szerzők hangját sikerült utánozniuk, hanem az avatár külseje is hasonlít az adott személyre. A hang egyezik az eredetivel, és elvileg bármelyik népszerű szerzővel kivitelezhető.

Az avatárokat videofelvételek alapján készítik, és a Kínai Online Irodalom+ konferencián be is jelentették, hogy Yue Guan és Bu Xin Tian Shang Diao lesz az első két író, akiket MI avatárok személyesítenek meg, nemcsak hangra, hanem vizuálisan is.

A könyvet a Zhangyue Technology e-olvasó alkalmazására adják ki.

Ha az olvasók pozitívan reagálnak az első avatárokra, valószínűleg jönnek majd az újabbak. A technika nem korlátozódik élő szerzőkre, mert ha elég audió- és videoanyag áll rendelkezésre, például hologramos megoldásokkal kombinálva, halott szerzőkre is alkalmazható. 

A Sogou nem először próbálkozik a technológiával. Tavaly két „fantom” hírolvasót mutattak be és állítottak munkába, a Xinhua állami hírügynökség azóta is alkalmazza a két mesterséges intelligenciát.

A londoni DeepZen startup szerint szintetikus beszédtechnológiával néhány óra leforgása alatt egy hangoskönyv több változata elkészíthető, ami anyagilag is nagyon előnyös. A gyártási idő és költség ugyanis 90 százalékkal csökken.

Képzeljük el, hogy az Apple Sirijét és az Amazon Alexáját összekombináljuk a Boston Dynamics valamelyik négylábú robotjával.

A Floridai Atlantic Egyetem (FAU) kutatói erre tettek kísérletet, 45 kilós Astro nevű robotkutyájuk ránézésre ugyanis a híres bostoni cég gépeit, például SpotMinit juttatja eszünkbe, míg 3D nyomtatással készült feje dobermannokra emlékeztet.

A fej számítógépes agyat takar. Astro nemcsak úgy néz ki, hanem úgy is tanul, mint a kutyák. Működése előre programozott robotikus automatizmusok helyett az agyat szimuláló mély ideghálón (deep neural network) alapul.

Az idegháló azt is jelenti, hogy tapasztalataiból tanul, és az embereket segítő „kutyaszerű” feladatokat végez el. A szenzorokkal, csúcstechnológiás radaros képalkotó kapacitással és iránymikrofonnal felszerelt gép egyelőre úgy működik, mint a betanítási szakaszban lévő kölyökkutyák.

Az utasításokra is úgy reagál. Megérti az „ülj le”, „állj fel”, „feküdj” parancsokat, és azoknak megfelelően cselekszik. Idővel a kézjeleket is tudja majd értelmezni, és válaszol is rájuk. Különféle színeket detektál, több nyelvet ért, tevékenységét képes lesz drónokkal koordinálni, emberi arcokat különböztet meg egymástól, sőt, más kutyákat is felismer.

A robotkutyát fegyverek, robbanóanyagok észrevételére, rendőrök, katonák és biztonsági személyzetek megsegítésére találták ki, de tudománya nem merül ki ennyiben, mert látáskárosultak támogatására, orvosi diagnosztikai feladatokra szintén programozható.

Az FAU szakemberei kutatási és mentési műveletek végzésére is kiképzik. Például hurrikánok közeledtét és katonai operációk közbeni gyanús jeleket neki kell majd elsőként észlelnie. Mint egy hírszerzőnek.

A környező világra valósidőben reagál, megkímélve embereket és állatokat, mert veszélyes terepeken helyettük is képes manőverezni. A közeg hatásait tucatnyi szenzorával „gyűjti be”, autonóm döntései ezeken az inputokon alapulnak. Másodpercenként, ha kell, 4 trillió számítást is elvégez, így képes például ismeretlen anyagokat kiszagolni, meghallani az emberi fül hallótávolságán kívül eső segélykiáltásokat.        

Videokamerát rejtő szemei majdnem olyanok, mint az emberé, és ez a legnyugtalanítóbb benne. Annyira nem emberiek, hogy megtévesszenek, viszont annyira nem is robotszerűek, hogy ne bizonytalanodnánk el, és ne éreznénk magunkat egy kicsit kényelmetlenül.

A viselője fizikai képességeit jelentősen feljavító exoskeletonok (robotizált külső testvázak) képregényekből, sci-fikből, és most már néhány példa után a való világból is ismertek.

Augusztus 15-én a harvardi kutató Conor Walsh a sétát és a futást megkönnyítő exo-rövidnadrágot mutatott be. Az 5 kilós, különleges ruhadarab derék körüli elemből és a hátsóra rögzíthető motorból áll. A szerkezet detektálja viselője testtartását, és annak megfelelően segíti a mozgásban. Az elem maximum 10 kilométerig bírja, azt követően kell csak újratölteni.

Biomechanikai szempontból a sétálás és a futás két teljesen különböző tevékenység, és míg a korábbi hasonló eszközök vagy az egyik, vagy a másik javítására összpontosítottak, addig az új darab mindkettőre.

„Egy lépéssel közelebb kerültünk a nemcsak egy tevékenységben, hanem mindennapos életünk többféle aktivitásában segítő eszközökhöz” – nyilatkozta Walsh.

Az előrelépéshez a Harvard és a Nebraskai Egyetem kutatóinak az adott személy aktuális tevékenységét 99 százalékos pontossággal detektáló három szenzort használó kontrollalgoritmust kellett fejleszteniük. Ez az algoritmus biztosítja, hogy a rendszer megfelelően reagáljon a bejövő adatokra.

A futópályától a hegymászó ösvényig, változatos környezetekben vizsgált exo-rövidnadrág séta közben 9,3, futásnál pedig 4 százalékkal csökkenti a viselője által „elhasznált” energiát. A számokból kikövetkeztethető, hogy egyértelműen növeli atléták teljesítményét. Mivel súlyának 90 százaléka a test tömegközéppontjának közelébe esik, egyes mozdulatokat könnyebbé tesz.

Az USA Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) által anyagilag támogatott első változat egészséges emberek teljesítőképességének növelését szolgálja, például katonák és más túlterhelt személyek használhatják, hogy célpontjukhoz kevésbé fáradtan érkezzenek meg.

A kutatók további változatokat terveznek, például stroke következtében mozgásukban korlátozott személyek számára, hogy szimmetrikusabban, hatékonyabban és gyorsabban mozoghassanak.

A terület jövője egyértelműen a terapeuta célokra még mindig használt, gyakran ügyetlen és nem is hatékony „kemény exo-ruhákat” váltó, az emberi testhez természetesebben illő puha textíliákból készült daraboké, és megjelenhetnek az ember-robot interfészeket a perifériális idegrendszer elektromos jeleinek dekódolásával feljavító, beültethető neuropótlások is.

A hardver és az idegháló-tanítás módszertanának utóbbi évekbeli fejlődése óriáshálózatok új generációjához vezetett. Ezek a hálózatok hihetetlen adatmennyiségen gyakorolnak, és a bőséges adatok lehetővé teszik például számos természetesnyelv-feldolgozási probléma megoldását.

Csakhogy a pontosságnak, az MI-k javuló teljesítményének ára van: óriási számítógépes kapacitás kell hozzá, ami jelentős energiafogyasztással jár. Egy tanulságos adat: 2012 és 2018 között meg 300 ezerszereződött a mélytanulás-kutatáshoz szükséges számítások mennyisége. A sors paradoxona, hogy a mélytanulást (deep learning) a közismerten energiahatékony emberi agy inspirálja…

Végeredményként, sikeres modellek fejlesztése és gyakoroltatása anyagilag és a „széndioxid-lábnyom miatt” a környezetre nézve is költséges.

A seattle-i Allen Institute for Artificial Intelligence a témáról szóló, nemrég kiadott tanulmányának szerzői abból indultak ki, hogy új modelleknél az energiahatékonyság legalább annyira fontos, mint a pontosság, majd tanácsokat adnak az MI-fejlesztéseket korlátozó károsanyag-kibocsátás csökkentésére vonatkozóan.

Az anyagi költségek redukálására a kutatói közösségek miatt is szükség lenne, mert a kevésbé gazdag országok egyre nehezebben engedhetik meg maguknak a gépitanulás-kutatásokat.

Az Intézet rájuk is gondolva javasolja, hogy a rendszerek kiértékelésénél az energiahatékonysági szempontok ugyanannyira számítsanak, mint az eredményesség. Célszerű lenne beszámolni a modellek fejlesztésének, tanulásának és működtetésének teljes és részletes anyagi költségeiről, mert a legjobb módszereket csak így lehet nevesíteni, és az MI csak így „zöldül ki”, és válhat minél szélesebb rétegek számára elérhető kutatási területté.

A szerzők három csúcskategóriás MI-konferencia 60 tanulmányát vizsgálták át.

Megállapították, hogy az anyagok 80 százaléka a pontosságot tartja a legfontosabb eredménynek. Az energiafogyasztást három változó határozza meg: a gyakorláshoz használt adatsor mérete, a hiperparaméteres kísérletek száma és a modell egyszerű példán történő megvalósításának anyagi kiadásai. (A hiperparaméterek a tanulóalgoritmus működését befolyásoló paraméterek, például az iterációk száma, hogy mennyire tanul a hibákból stb.)

A virtuális valóságot (virtual reality, VR) többek között azért sem érezzük valóságnak, mert, ha benne vagyunk, valójában semmit nem érinthetünk meg körülöttünk.

Mérnökök gőzerővel dolgoznak a probléma megoldásán. Teljes testet lefedő ruhákat, kesztyűket, karpántokat, izmokat elektromosan stimuláló viselhető (wearable) technológiákat dolgoztak már ki, hogy elhiggyük: igazi tárgyakat fogtunk meg a virtuális térben.

A víz alatti tartózkodás érzetét és élményét még nehezebb szimulálni. A Taipei Nemzeti Technológiai Egyetem (Tajvan) kutatói mégis ezt próbálják elérni LiquidMask (Folyékony Álarc) nevű, a (grafikára, játékokra és kialakulóban lévő más új technológiákra fókuszáló) Los Angelesi SIGGRAPH 2019 konferencián bemutatott tapintásalapú (haptikus) szerkezetükkel.

A maszk terjedelmes virtuálisvalóság-headset mögött borítja be az arcunkat, rajta keresztül látjuk a digitális világot. Annak ellenére, hogy bőrünk ugyan nem vizes, az eszköz a víz mozgásának érzetét keltő mozgásokat generál az arcon. A hatást folyadékok maszk körüli pumpálásával érik el. Még a hőmérsékletük is megváltoztatható, és a változás függvényébe, vagy hidegnek, vagy melegnek érezzük.

A SIGGRAPH látogatói a VR-ben víz alatt búvárkodnak; minél mélyebbre buknak le, annál hidegebb a víz. A fokozódó nyomás érzete a maszkon belüli folyadékmennyiség növelésével érhető el.

„Haltömegek úsznak el mellettünk, fejünk pumpáló hatást érez, az igazi búvárkodás élményét éljük át. A haptikus visszacsatolás VR-hez való hozzáadása növeli az immerzív hatást, realisztikusabb közeget biztosít” – magyarázzák a kutatók a munkájukat ismertető tanulmányban.

Mivel főleg a hőmérséklet érzékelésére tervezték, a maszk vízen kívüli környezetekben szintén használható, lényeg, hogy az időjárás a közeg, játék stb. fontos eleme legyen, például az Everest megmászása közben érezzük az arcunkba csapódó hideget.

A technológia komoly hiányossága, hogy nem hordozható, és ugyanúgy nem mobil, mint ahogy a VR-közegek zöme sem az. Az álarc bőröndszerű, méretes táskához kapcsolódik, amely két egyliteres víztartályt is tartalmaz.

Kína többféleképpen és folyamatosan újít a csúcstechnológiákban, és az újítások egyre látványosabbak. Az összes kétélű fegyver, hiszen a lakosság minden korábbinál nagyobb mértékű megfigyelését, a társadalom teljes beszabályozását is szolgálják.

Legfrissebb újításuk az ország északi részén, a Hebei tartományhoz tartozó Handan közbiztonsági hivatala által múlt héten munkába állított háromféle közlekedési robot értelemszerűen közlekedési rendőrök munkáját fogja segíteni.

„Kína most használ először közlekedésirendőr-robotokat” – jelentette ki Zhou Zuoying, a Közbiztonsági Minisztérium Közlekedésszabályozó Kutatóintézetének igazgatója.

Mindhárom gép kicsit különbözik egymástól, és mindegyik egyedi funkciót hivatott betölteni.

Az egyik járőrözik, sárga egyenruhát és fehér kalapot visel, kicsit úgy is néz ki, mint humán kollégái. Azonosítja a gépjármű-vezetőket, és lefényképezi, ha megszegik a szabályokat.

A második közlekedési tanácsadó. Járműirányító állomásokon dolgozik, válaszol a vezetők kérdéseire, segít nekik a tájékozódásban, odairányítja őket, ahova pont tartanak. A rendőrséget azonnal értesíti, ha bármilyen biztonsági kockázatot, valami gyanúsat észlel.

A harmadik közlekedési balesetekről figyelmezteti a vezetőket; segíti őket, hogy kerüljék el az aktuális karambol stb. helyszínét.

A gépek a hét minden napján, napi 24 órában dolgozni fognak, de egyelőre nem lehet tudni, hogy a három fajtából csak egy-egy, vagy több.

A három robotrendőr színrelépése újabb jele, hogy Kína a rendészetet tartja a csúcstechnológiák egyik legfontosabb alkalmazási területének. A közlekedési szabálysértőket máris arcfelismerő technológiával azonosítják. Új járművekre kötelező RFID-címkét szerelni, hogy a vezetők mindig kifizessék az autópálya-díjat. Néhány rendőr arcfelismerő technológiával kombinált speciális szemüvegben igyekszik észrevenni bűnözőket, kiszűrni gyanús személyeket.

A mostani három gép előtt az ország más rendőrbotokat is alkalmazott. A biztonságra ügyelő AnBot 2016-ban kezdte munkáját a senzseni reptéren, 2017-től pedig R-Patrol robotserif az egyik henani vasútállomáson járőrözik.