Az Egyesült Királyság hadserege bejelentette 30 tenyérméretű, Poloska nevű drón beszerzését. A nem túl jól hangzó – titokban felszerelt lehallgató készülékeket idéző – név onnan ered, hogy a gépek viszonylag nagy távolságon belül képesek kémkedni, információt gyűjteni, kiváló alanyok a hírszerzésre.

Remek poloskák.

Az autonóm szerkezetek tömege nagyjából megegyezik az okostelefonokéval, túlvészelik a nehéz időjárási körülményeket, 2 kilométer messzeségbe is el tudnak repülni, míg a videofelvételeket élőben sugározzák mindaddig, amíg az elemük kitart, azaz kb. 40 percig.

A Poloska megosztja a közvéleményt: egyrészt méretéhez képest remek paraméterekkel rendelkezik, másrészt újabb ideális géppel bővült a megfigyelő technológiák eddig sem szűk köre, ráadásul az utóbbi években az Egyesült Királyság hadserege komoly összegeket fektetett morálisan megkérdőjelezhető technológiákba.

E technológiák közé tartoznak a hadászati célra használható drónok, plusz egyes katonai vezetők szerint előbb-utóbb robotharcosok alkotják majd a fegyveres védelmi erők jelentős részét.

A fegyvergyártó BAE Systems által fejlesztett új Poloskák egyébként fegyvertelenek. Viszont szélben, zord időben is 80 km/h sebességgel repülnek, közben pedig jól navigálnak, azaz tényleg ideális alanyok a valamikori (közeli?) jövő robothadseregéhez, a katonaság már megkezdődött robotizálásának fontos szereplői lehetnek.

„A Poloska még a legkeményebb időjárási viszonyok között is életbevágó taktikai híreket tud szolgáltatni, például arról, hogy mi történik a következő sarkon, vagy a dombon túl. Autonóm működve, vizuálisan frissíti a csapatok adatait” – nyilatkozta James Gerard, a BAE Systems alkalmazott hírszerzési főmérnöke.

Sokan viszont egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy az új drón hasznos információkat szolgáltat, sőt, Chris Cole, a Drone Wars civilszervezet igazgatója szerint veszélyes lehet. Mondandóját múltbeli példákkal támasztotta alá.

„Légicsapásokat és más végzetes akciókat elrendelő parancsnokok döntésüket sokszor alapozták távmegfigyeléssel gyűjtött információkra. Csak a szárazföldi helyzet megítélése azonban civil áldozatokhoz vezető hamis biztonságérzetet ad” – magyarázza Cole.

A Volkswagen elektromos autókat emberi beavatkozás nélkül, autonóm töltő robot – valóban – működő prototípusát mutatta be. A német autógyártó már legalább egy éve foglalkozik a témával, viszont csak most demonstrálta, hogy robot tényleg képes kivitelezni a feladatot.

Maga a gép, a Mobil Töltő Robot jópofa szerkezet, egy „guggoló” masina, és ami még fontosabb: feltűnően hasonlít a Csillagok háborúja legendás droidjára, R2-D2-ra, olyan hangokat is ad ki, mint ő.

De miért van szükség rá?

A fejlesztők ötlete, hogy a gép inkább nagy lakótelepeken, parkolóházakban töltse fel a járműveket, minthogy azokat speciális töltőállomásokra vezessük. Másik komoly előnye, hogy a méretes parkolókban és garázsokban nem kell felállítani több drága töltőpontot.

A robotot 25 kWh kapacitású elemmel működtetik, ő pedig 50 kWh gyorstöltésre képes. Gondot okozhat, hogy előbb a robotot kell feltölteni, és csak utána töltheti fel a járműveket. A fejlesztő mindenesetre nem lát problémát ebben, mert még így sem kell annyit várakozni, mint egy nyilvános töltőállomáson.

Sajtóközleményében a Volkswagen hangsúlyozza a robot teljesen autonóm működését.

„Önállóan végzi az elektromos autó feltöltését és a töltőaljzat fedelének kinyitásától a dugó csatlakoztatásáig és leválasztásáig, a vele folytatott kommunikációt is” – emelik ki.

Több autó egyidejű feltöltését egyébként pótkocsi, lényegében egy mobil energiatároló egység szintén elvégezheti.

A Volkswagen egyik főcélja a hatékony töltőinfrastruktúra kialakítása. Szerintük az egész szektornak ez az egyik legkomolyabb kihívása, amelyet minél előbb meg kell oldani. Elmondták, hogy a költséges egyedi intézkedéseket kerülő megoldásokban gondolkoznak.

Két fejlesztésük, a töltőrobot és a gyorsan átalakítható állomás ilyen megoldás. Bizakodnak, hogy az utóbbiakat már idén beüzemelik, és munkába állítják, az autonóm robotrendszer széleskörű beindítását viszont alaposan ki kell még értékelniük.

A mesterséges ideghálók egyik legizgalmasabb típusa, a generatív ellenséges hálózatok (GAN) nemcsak elárasztották, hanem meg is változtatták az online kulturális, társadalmi, közösségi és tudományos szférát. Pár éve leforgása alatt a web az általuk készített szintetikus képekkel lett tele.

Ezek a kamuképek, és ma már kamuvideók (deepfakes) is beszivárogtak a mainstream szórakoztatásba, reklámba, politikai kampányokba, de még dokumentumfilmekbe is, ahol személyeket, például tanúkat álcáznak, és védenek meg.

2020 egyik legmeghatározóbb infokommunikációs technológiai jelensége a deepfakes „fősodorrá” válása volt.

Mivel e képek miatt, egyre kevésbé tudjuk, hogy mi valós, és mi nem, sokakat tölt el növekvő félelemmel, hogy a mesterséges intelligencia által generált kamuanyagokkal drasztikusan csökken a politikai és más intézményekbe vetett bizalom.

A szituáció azonban nem ennyire fekete-fehér. Egyrészt, gyorsan fejlődnek a hamis képeket azonosító technológiák (természetesen az azokat generálók is), másrészt a deepfakes jelenségnek szinte csak a negatív oldaláról tudósít a média, holott alapvetően sokkal többször használják őket pozitív, mint negatív célokra: műalkotásokat hoznak létre, személyeket védenek meg velük, vagy egyszerűen csak szórakoztatnak.

Sok ilyen alkalmazás van már.

A 2019-es „Ez a személy nem létezik” soha nem élt emberek személyes portréit készíti el, és közben a humorról sem feledkezik meg.

A Google Earth képein gyakorolt „Ez a város nem létezik” madártávlatból készít fiktív településekről kisebb-nagyobb képeket.

Az „Ez a ló nem létezik” a legváltozatosabb fajtájú lovak gyűjteménye, érdekes és egyhangú, néha pedig teljesen abszurd helyzetekben. Egyik állat sem létezik, a képeknek viszont legalább a fele szórakoztató.

Az „Ez a pizza nem létezik” gasztronómiai kalandozás fiktív pizzák világába, míg az „Ez a kínai tájkép nem létezik” egyelőre nem nyilvános a weben, viszont a tesztalany művészetrajongókat az esetek felénél megtévesztette, valódinak tételezték a kamuképet.

A Covid-19 elleni védekezés meghatározta a 2020-as évet. Ebből a védekezésből mesterségesintelligencia-alapú rendszerek is bőven kivették a részüket. Felgyorsították a vakcina-fejlesztést, eseteket detektáltak, segítettek a hatások csökkentésében.

Gépitanulás-szakértők világszerte megpróbálták kiaknázni a technológia lehetőségeit a koronavírussal szemben. Sokszor melléfogtak, de még többször értek el fontos eredményeket, fedeztek fel dolgokat.

A pandémia kitörésekor, világjárvánnyá minősítése után a nemzetközi közvélemény nagy reményeket fűzött az MI-re alapozott megoldásokhoz. Aztán egy áprilisi tanulmány szerzői kimutatták, hogy az általuk vizsgált 145 modellt rosszul dokumentálták, túl optimista eredményekre jutottak, és valószínűleg elfogultak voltak.

A tanulmány ideiglenesen egy kicsit ugyan csökkentette az MI-be vetett hitet, az eredmények viszont magukért beszélnek.

A jelentős eseményekről szóló hírbeszámolókat elemző BlueDot több nappal a világ egészségügyi helyzetét rendszeresen figyelő szervezetek előtt felfedezte a kialakulóban lévő járványt, és felhasználóinak korai figyelmeztetéseket küldött.

Párizs és Cannes önkormányzata számítógépes látás segítségével elemezte a maszkviselés szabályozását buszmegállókban, piacokon, pályaudvarokon. A togói kormány a legszegényebb régiókat műholdas képek alapján azonosító rendszert taníttatott be. Az outputot a segélyalapok elosztásához használták fel, hogy azok jussanak hozzájuk, akiknek a legnagyobb szükségük van rájuk.

Egyes chatbotok magányos személyeken segítenek a karantén sanyarú napjaiban, cégek kellemetlen háttérzajokat kiszűrő alkalmazásokat fejlesztettek videokonferenciák résztvevőinek, de azt is megtehetjük már, hogy MI közreműködésével beszélgetőtársaink öltönyös mozgóképünket látják, miközben pizsamában ücsörgünk az ágyon.

Kínai intézmények közösen dolgoztak ki a Covid-19-et CT-szkenekben több mint 90 százalékos pontossággal azonosító modellt, amelyet hét országban telepítettek, kódját pedig legalább 3 milliószor töltötték le eddig.

Az egyik engedélyezett vakcinát jegyző amerikai Moderna fejlesztésében gépi tanulás is részt vett, azzal optimalizálták az mRNA szekvenciák tesztelhető molekulákká alakítását.

A Covid Moonshot projekt félig felügyelt mélytanulás platformja a betegséget kezelő vegyületeket azonosít.

A példák tanulsága, hogy az MI ugyan nem csodafegyver, viszont rengeteget segít a világjárvány leküzdésében.

A mesterséges intelligencia egyre fontosabb szerepet tölt be mindennapjainkban, a világ lakossága viszont megosztott a technológia társadalmi hatásait illetően – derül ki a Pew Kutatóközpont reprezentatív felméréséből. A 2019 végén és 2020 elején végzett kutatás során 20 európai, több Ázsia-Csendes-óceáni, Egyesült Államokbeli, kanadai, brazil és orosz helyszínen kérdeztek interjúalanyokat.

A megkérdezettek 53 százaléka szerint az MI fejlődése és az emberi viselkedést utánzó számítógépes rendszerek használata pozitív, 33 százaléka szerint viszont negatív hatással van a társadalomra. Az ember által végzett munkák robotokkal történő automatizálását 48 százalékuk jónak, 42 százalékuk rossznak tartja.

Az ázsiaiak általában pozitívan állnak az MI-hez: Szingapúrban a lakosság 72, Dél-Koreában 69, Indiában 67, Tajvanon 66, Japánban 65 százaléka tartja hasznosnak.

Máshol nem ennyire egyértelmű a helyzet, a szélsőeset Franciaországban például 37 százalék szerint pozitív, 47 százalék szerint negatív az MI társadalmi hatása. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban nagyjából döntetlen a helyzet. A 60 százalékos Ázsia-Csendes-óceáni régión kívül még Svédországban, Spanyolországban és pár helyen tartják inkább jónak.

Az ázsiai közvélemény az automatizációt szintén pozitívnak tartja. Nem véletlenül, hiszen a szingapúri és a dél-koreai gyártószektorban dolgoznak a legtöbb robottal. Szingapúr „intelligens nemzet” programjának részeként, az MI az egyik legfontosabb fejlesztési terület. Japán közismerten szintén „jól áll” robotokban, robotikus gyártásban. A hétköznapokban, az otthonokban nő a például idős személyekre vigyázó robotok száma.

Férfiak jobban kedvelik az MI-t, mint a nők, Japánban 73 kontra 56, az USA-ban 53 kontra 40 százalék az arány.

Minél iskolázottabb valaki, annál pozitívabban áll az MI-hez. A különbség Hollandiában a leglátványosabb: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 61, a kevésbé iskolázottak 43 százaléka tartja jó dolognak. Fiatalabb személyek szintén jóval inkább támogatják, mint az idősebbek.

A nemek és az iskolázottság szerinti megoszlás az automatizáció esetében is hasonló mintát mutat. Olaszországban az iskolázottabb személyek 65, a kevésbé iskolázottak 38 százaléka támogatja, minél több tudományos tantárgyat tanul valaki, annál valószínűbb, hogy egyetért a tendenciával.

A kvantum-számítástechnika az infokom egyik leglátványosabban fejlődő – és talán még a mesterségesintelligencia-kutatásnál is trendibb – szakterülete. A világ számos kutatóműhelyében, egyetemi laborjában foglalkoznak vele, sok a fejlesztés.

Kvantumszámítógépek már ma jobban oldanak meg egyes feladatokat, mint a hagyományos komputerek. Egyetlen probléma, hogy ezek a feladatok abszolút értelmetlenek, lényegében feleslegesek, mert annyira elméletiek, zéró gyakorlati alkalmazhatósággal.

Következő mérföldkő a kvantumszámítógépek valóban hasznos dolgokra történő alkalmazása. A svéd Chalmers Műszaki Egyetem kutatói pontosan efelé tettek egy komoly lépést. Bebizonyították, hogy pici, de hibátlanul működő kvantumkomputerük valódi logisztikai problémát is képes kezelni.

A szakterület egyik legnagyobb kihívása, hogy hasznos és releváns, de hagyományos gépekkel, még szuperszámítógépekkel is megoldhatatlan, viszont kicsi kvantumgépekkel is kezelhető feladatokat találjanak.

Mivel a Chalmers kutatói azt akarják, hogy gépeik valódi problémákat kezeljenek, ipari cégekkel dolgoznak együtt. Így jutottak el a repülőgépekig, repülési logisztikáig.

Az összes légitársaságnak komoly ütemezési kérdéseket kell megválaszolnia. Például, egyes repülőgépek különféle útvonalakhoz rendelése, a járatok és az útvonalak számának növekedésével egyre nagyobb optimalizálási feladat.

Egy kvantumszámítógép közismerten jóval több információt tud kezelni, mint egy hagyományos. Eltérő szerkezete és funkciója miatt viszont másként kell programozni. Az egyik hatékonynak feltételezett jelenlegi módszer a Kvantum megközelítő optimalizáló algoritmus (Quantum Approximate Optimization Algorithm, QAOA).

A svéd kutatók ezt az algoritmust futtatták – sikeresen – két qubites processzorból álló gépükön, és bebizonyították, hogy repülőgépeket tud társítani útvonalakhoz. Az eredményt könnyen le lehetett ellenőrizni, mert mindössze két repülőről volt szó. Elsőként a világon ők demonstrálták a QAOA algoritmus gyakorlati alkalmasságát.

Jelenleg azon dolgoznak, hogy kisléptékben, kevés kvantumbittel jól működjön minden. Utána növelni akarják a bitek számát, 2021 végéig legalább 20 kvantumbitig szeretnének eljutni.

Ugyanezt az optimalizálási problémát szimulálták is 278 repülőgéppel, amelyekhez 25 qubites komputer kellett. Az eredmény bíztató, az algoritmus remekül vizsgázott.

Pici chipek programozható felületekké történő egybeszerelésével, a Princeton Egyetem kutatói egy kommunikációs sávot megnyitó, kulcsfontosságú eszközt hoztak létre, amellyel drámai mértékben nőhet a vezeték nélküli rendszerek által továbbított adatmennyiség.

A metafelületnek hívott programozható felület lehetővé teszi az elektromágneses spektrum terahertz sávjában lévő adattovábbítás kontrollját, hogy a fejlesztők erre a sávra tudjanak összpontosítani. A mikrohullámok és az infravörös fény közötti terahertz frekvencián sokkal több adat továbbítható, mint a mai rádióalapú vezeték nélküli rendszerekkel.

Mivel az 5G-s kommunikációs rendszerek tízszer-százszor gyorsabbak az előző generációnál, a sávszélesség iránti igény egyre csak nő. Tegyük még hozzá az önvezető autókat és a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) alkalmazásait, és máris egyértelmű: a terahertz sáv nagyon komoly lehetőség az adattovábbítási ráta növelésére, azaz ezek a technológiák rendkívül jól ki tudnák aknázni a benne rejlő potenciált.

Csakhogy ehhez el kell hárítani több akadályt. A szó szoros értelmében is, mert a falakon könnyen átmenő rádióhullámokkal ellentétben, a terahertz relatíve sima és látható vonalakon működik igazán. Itt jön képbe a bejövő terahertz hullámokat összegyűjtő és kontrolláló, a sugarakat az óhajtott irányba továbbító metafelületes megoldás.

Az új technikával nemcsak dinamikusan újrakonfigurálhatók vezeték nélküli hálózatok, hanem a következőgenerációs robotika, cyber-fizikai rendszerek és ipari automatizációs berendezések szuper-nagyfelbontású érzékelő és képalkotó technológiái is működtethetők.

A metafelületek szabvány szilíciumchip-részekből állnak, így egyrészt olcsók, másrészt tömegesen gyárthatók épületekre, utcatáblákra stb. A chipek, többszáz programozható terahertzes résszel kiegészülve, aktív elektronikával párosítva, rezonálnak a felületekkel. Így valósulhat meg, hogy a bejövő terahertz hullám másodpercenként többmilliárd alkalommal sok irányítható dinamikus sugárrá alakul át. Ezek a sugarak „tartják a vonalat” az adóvevőkkel, és a technika például már falakon keresztül is működik.

Szokatlan ötlettel álltak elő a NASA tudósai: a Mars felszínét robotkutyáknak kellene felderíteni. A négylábú, az állat viselkedését utánzó, mesterséges intelligenciával és egy sereg szenzorral felszerelt rendszer autonóm navigálna a nehéz terepen.

Mars-kutyákról beszélnek, amelyek nagyjából úgy manővereznének a Vörös Bolygón, mint az ikonikus kerekes terepjárók, a Spirit, az Opportunity vagy a Curiosity tették. A robot ügyessége és kitartása, plusz a szenzorai biztosítanák az akadályok elkerülését, választana a lehetséges útvonalak között, virtuális térképeket építene betemetett alagutakról, barlangokról, és küldené azokat a földi irányítóknak.

A hagyományos Mars-járók tevékenysége főként lapos felületekre korlátozódik, a bolygó több régiója viszont csak nehezen járható területeken közelíthető meg. Négy lábon járó robotok megfelelnek a kihívásoknak; ha elesnek, újra felállnak, majd folytatják.

„Ha felborulnak, a misszió még nem sikertelen. Felépítő algoritmusokkal, a robot sok esés után is talpra áll” – nyilatkozta a kutatócsoport egy konferencián.

A gép tömege kevesebb, mint a terepjáróké, a tizenkettedük; és sokkal gyorsabb is, sebessége gyalogláskor akár az óránkénti 5 kilométert eléri. Ezzel szemben, a Curiosity 0,14 km/h tempóban mozgott.

A marsi barlangok védelmet adhatnak a jövő telepeseinek, szálláskánt szolgálhatnak. Megvédik őket a halálos ultraviola sugárzástól, az extrém hidegtől és az akár hetekig tartó porviharoktól. A viharok akkorák, hogy földi teleszkóppal is láthatók.

A barlangok más szempontból szintén érdekesek. Bebizonyíthatják, hogy volt-e valaha élet a bolygón, élnek-e a mélyben különböző lények. A robotkutyák a barlangokat szintén feltérképezik, a tudósok pedig vizsgálhatják a földönkívüli élet lehetőségét.

Az autonóm Mars-kutya, Au-Spot a Boston Dynamics legendás Spotjának a módosított változata. Tevékenységét hatvannál több tudós segíti. Lézer impulzusokat használó távérzékelő, Lidar inputokat, kép-, hő- és mozgásszenzorok adatait dolgozza fel, készít térképet belőlük. Kommunikációs modulja teszi lehetővé az adatok továbbítását, eljuttatásukat a felszínre, míg ő földalatti vizsgálatokat végez.

Egyelőre marsi tájakra emlékeztető észak-kaliforniai környezetben gyakoroltatják.

A 2014-ben alapított és az Amazon által júliusban felvásárolt Zoox új típusú önvezető autóval állt elő. A vállalat az Amazon robotjármű portfoliójának nem egyeduralkodója, hanem csak fontos része, mert az infokom óriás az Aurora és a Rivian startupokba szintén komoly összeget fektetett.

A cég első, teljesen elektromos és értelemszerűen humán vezető nélküli szerkezete újabb lendületet adhat az autonóm járművek piacának. Szükség is van rá, mert sokévnyi kutatásfejlesztés és rengeteg beruházás után, egyelőre távol vagyunk attól, hogy robotvezetők helyettesítsék az embert. Jelenleg csak viszonylag kicsi, nagyon jól feltérképezett környezetekben tartják elég biztonságosnak őket. A cégek sorra vonták vissza grandiózus korai ígéreteiket, manapság a nyílt utakon történő biztonságos vezetés mellett a közbizalom elnyerése a legfőbb cél.

Az EasyMile 2017-ben kezdte szolgáltatását; repülőterek környékén, egyetemi kampuszokon és ipari parkokban működik. A Waymo tavaly indította első autonóm taxiját, és csak Arizona fővárosa, Phoenix egyes részein érhető el. A Voyage most teszteli G3 robottaxiját, a kereskedelmi változat 2021 közepén debütálhat. 

A Zoox taxinak szánt gépkocsijában nincs vezetőülés, kormánykerék, gázpedál, csak négy befelé néző utas-ülés. Minden irányba tud menni; radar, lidar és kamerák segítik a navigációs és az ütközés-elkerülő rendszerét. Egyetlen töltéssel 16 kilométert tesz meg.

Érzékelő-rendszere meghatározott vezetési területen belül lokalizálja az autót, csoportosítja a többi járművet, biciklistákat, gyalogosokat és más objektumokat. A gépi látásért felelős alrendszer gyalogosok sziluettje alapján osztályozza a viselkedésüket: babakocsit tolnak, telefonálnak, kiszállnak egy járműből stb. Ez a rendszer kézjelzéssel kommunikálja, ha meg kell állni, vagy ha tovább kell menni.

Az előrejelző rendszer a hamarosan megjelenő környezeti objektumokkal foglalkozik, míg a tervező és az irányítórendszerek a navigációra vonatkozó döntéseket hoznak, például a sebességről vagy a sávváltásról.

Ha a jármű nehéz helyzetbe keveredik, távoli humán operátor új útvonaljavaslattal vagy akadályok újracímkézésével segíthet rajta. A fejlesztők ezekkel a szituációkkal folyamatosan bővítik az önvezető autó gyakorlására használt szimulációs környezetet, amellyel természetesen a jármű teljesítménye is javul.

A Zoox eddig San Franciscóban és Las Vegasban más gyártók autóiba integrálva tesztelte technológiáját, kereskedelmi szolgáltatása 2022-ben indulhat.

A koronavírus elleni oltások ugyan elkezdődtek, viszont nagyon távoli még a pandémia vége. A vakcina mellett egyes kezdeményezések azonban visszaadják a reményt, hogy előbb, mint utóbb leszünk túl az egészen.

A nyílt forrású Covid Moonshot projekt gépi tanulással keres potenciális gyógyszereket a koronavírus ellen. Négyet azonosítottak, és hamarosan elkezdik a tesztelésüket. A vakcinával ellentétben, anitivirális kezeléssel nem a fertőzést előzik meg, hanem fertőzött személyeket gyógyítanak.

A brit PostEra vegyi startuppal együttműködő nemzetközi kutatócsoport márciusban indította el a projektet. Lényege, hogy közösségi ötletbörzével (crowdsourcing) terveznek a Covid-19 ellen hatékony gyógyszereket. Félig felügyelt mélytanulás (semisupervised deep learning) platformjuk segít eldönteni, hogy melyiket szintetizálják.

A PostEra felhívására 14 ezer javaslat érkezett; harmincnál több ipari, felsőoktatási csoport, független laboratórium ezer vegyületet szintetizált a legígéretesebbek közül. A projekt vezetői ebből az ezerből választották ki négyet.

A molekulákon önkéntesek módosítottak, folyamatosan javítva a minőségükön, és minden egyes módosítás után elemezték, újraelemezték őket. Hatékonyságuk növekedését vizsgálták.

A laboratóriumi teszteken legalább egy vegyület megölte a vírust, és közben az emberi szövetekben sem okozott kárt.

A Covid Moonshot résztvevői nem kívánnak anyagi hasznot húzni a projekt eredményeiből. Ha a vegyületek sikeresen átmennek az állati teszteken, amelyekre 2021 közepéig kerülhet sor, jöhetnek az embereken végzett klinikai tesztek.

Ha azokon is „átmennek”, ingyenesen bocsájtják őket gyógyszer-gyártók rendelkezésére. A gyártást és az elosztást is önkéntes alapon végzik.

Az antivirális készítmények azért is nagyon fontosak, mert gyártásuk jóval olcsóbb, és terjesztésük is egyszerűbb, mint az oltóanyagoké. Mindaddig, amíg a világ lakosságának jelentős részét nem oltják be, ezekkel a készítményekkel tarthatjuk kordában a koronavírus-járványt.