A drónok egyik nagy előnye, hogy olyan helyekre is eljutnak, ahova az ember nem, például túl veszélyes környezetekbe, mint természeti katasztrófák után rogyadozó épületekbe, vagy fel nem robbant aknákkal teli területekre.

Kutatók régóta próbálnak ezekben a közegekben eligazodó készülékeket fejleszteni. A levegőben kiszimatolják a vegyszereket, katasztrófák túlélőinek térbeli pozícióját lokalizálják, észlelik a gázszivárgást, a robbanóanyagokat stb. Az ezekre a célokra kidolgozott szenzorok döntő többsége azonban nem érzékel elég jól és nem is gyors ahhoz, hogy repülés közben megtalálja és feldolgozza a speciális szagokat.

A Washington Egyetem kutatói ezért fejlesztették a smell „szag” és a helicopter szavakat összevonó Smellicopter nevű autonóm drónt. A drón cyborgnak is felfogható, élő antennája esti lepkéből, a Manduca sextaból ered, azzal navigál a szagok között. Míg a légben hasít, az akadályokat is észleli, majd elkerüli őket.

A projektet vezető Melanie Anderson szerint az antennával a két világ legjobb tulajdonságait hozzák közös nevezőre: a biológiai organizmusok érzékenységét, szenzitivitását és a gép mozgását vezérlő robotikus platformot.

A lepkék a környezetükben lévő vegyi anyagok érzékelésére használják az antennájukat, a navigálásban segíti őket az élelemforráshoz vagy potenciális barátokhoz vezető útón.

Az antennában lévő sejtek felerősítik a vegyi jelzéseket. A lepkék különlegesen jók ebben. Egy szagmolekula sok sejtszintű választ válthat ki, és pont ez a lényeg. A folyamat nagyon hatékony, speciális és gyors.

A kutatók érzéstelenített lepkékből távolítottak el kicsi antennákat, amelyek biológiailag és vegyileg is órákig aktívak maradtak még. Az időtartam növelhető, ha megfelelő helyen, jégszekrényben tároljuk őket.

Egy-egy antenna mindkét végére parányi vezetékeket téve, elektromos áramkörrel kapcsolták őket össze, és mérték az antennákból érkező átlagos jeleket. A jelzéseket ember által készített szenzorral hasonlították össze, majd mindkét érzékelő-típust virágillattal és etanollal, egy alkoholfajtával tesztelték. A „cyborg antenna” gyorsabban reagált, kevesebb időt vesztegetett el.

A kutatók bővítik a drón repertoárját, többféle illatot kell majd felismernie. Az „orrára hagyatkozó” gép a jövőben például gázszivárgások helyszínén keresgélhet robbanóanyagok vagy túlélők után.

Kevés videojátékot vártak annyira, mint a december 10-én megjelent Cyberpunk 2077-et.

Az Észak-Kalifornia szabadállam Night Cityjében játszódó történet sötét disztópia, elsőszemélyű perspektívából átélt akció-szerepjáték egy hatalmas korporációk által uralt megapoliszban, ahol az élet minden aspektusa az automatizációtól, high-tech robotoktól függ, és ahol mindenki, testi és szellemi képességeit növelő „intelligens” implantátumokat visel.

Mike Pondsmith tervező az 1988-as első Cyberpunk, a Cyberpunk 2020 alkotógárdájának is a tagja volt. Előrelátták a jövőt, a mindenhol jelenlévő infokom csúcstechnológiákat, a korporációk masszív társadalom feletti kontrollját, egyedül a repülő autókkal tévedtek – pedig nagyon reménykedtek bennük.

A műfaj és a stílus szerinte azért népszerű megint, mert az életünk tele van „cyberpunk dolgokkal.”

„Nagyon könnyű egy ilyen világot színtiszta sci-fiként megjeleníteni, mert nem akarjuk, hogy ez legyen, viszont a Cyberpunk 2077 disztópikus jövője öt percre van a jelenünktől. A technológia kicsit messzebb, de ebben a speciális világban a high-tech nem az emberek javát szolgálja” – nyilatkozta.

Drámai mértékű a környezetszennyeződés és a bűnözés, a döbbenetes társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek teljesen elfogadottak ebben a jövőben. A játékosok a reménytelen alvilágban élnek, szemektől a lábakig minden személyre alakítható, különféle technikákkal minden feljavítható.

Egy epilepsziásokról gondoskodó szervezet felhívta a figyelmet, hogy a játék egyes szakaszai fényérzékeny epilepsziás tüneteket válthatnak ki. A fejlesztők dolgoznak a probléma megoldásán, már figyelmeztetést is tettek a Cyberpunk 2077-be.

Pondsmith szerint ugyanakkor rendkívül szórakoztató interakcióba lépni a játékkal, felfedezni és átélni a drámai történeteket, amelyeket figyelmeztetés helyett inkább aspirációnak kellene látni, és persze reménykednünk kéne, hogy a jövő másként alakul.

„Egy bizonyos ponton a karakterünk karjára nézünk, és azt mondjuk, hogy wow, a csuklóig tiszta fém. Ez azért hátborzongató, valami rossznak érezzük. Minden úgy lett kitalálva, hogy használjuk a technológiát, és ebben a világban éljünk, viszont agyunkban időnként figyelmeztetéseknek kell megjelenniük, hogy érezzük: nagyon bizarr ez az egész” – magyarázza a mamutvállalatoktól és az egyenlőtlenségektől különösen tartó Pondsmith.

Növények és állatok genetikai módosításával jelentősen nő a termékhozam, de hiába több az élelmiszer, ha a régi környezetben állítjuk elő, és nem tudjuk eljuttatni oda, ahol komoly szükség lenne rá.

2050-re a Föld lakosságának 80 százaléka fog városokban élni. Optimális megoldás, ha a mezőgazdaságot a fogyasztók „közelébe vinnénk”, és nagyvárosi környezetben termesztenénk például búzát. Logikus következmény, hogy a jövőbeli gazdaságok egy részének a hagyományos vidéki közeg helyett poszturbánus terek, toronyházak és felhőkarcolók adnak majd otthont.

Ez a – nagyrészt automatizált és teljesen környezetbarát – függőleges mezőgazdálkodás (vertical farming) egyelőre túl drága, sok a logisztikai akadály, kevés a természetes fény. A jövő viszont mindenképpen ebbe az irányba mutat.

New Yorktól Szingapúrig, általában gazdag országok gazdag városaiban, több helyen működnek már vertikális farmok.

Legutóbb Koppenhága egyik külvárosában nyílt egy, és az új gazdaság évente több mint 1 millió tonna helyben termesztett zöldséget ígér. A dán Nordic Harvest és a vertikális farmok technológiájára specializálódott tajvani YesHealth csoport együtt építette a toronyszerű létesítményt.

A növényeket egymás fölé helyezett polcokon, összesen 75 ezer négyzetméternyi területen termesztik. Termesztésük teljes egészében a hidropónián, LED-világításon alapul, rovar- és gyomirtókra viszont egyáltalán nincs szükség. Az energiaellátás szélalapú, így a gazdaság „szén-semleges”, magyarán abszolút környezetbarát.

Egy ilyen farm mindegyik emeletének van saját vízellátó és tápanyag-ellenőrző rendszere, de a hidropónia vagy aeropónia (gyökerek táplálása tápoldat-köddel) alapú megoldások miatt eleve sokkal (70, illetve 95 százalékkal) kevesebb víz kell, mint a hagyományos mezőgazdaságban, és – általában fertőzésekhez vezető – túlfolyás sincs. A víztisztítás helyben történik. Szenzorok követik nyomon minden egyes növény tápanyagfelvételét, figyelik a fertőzéseket.

A dán gazdaság 2021 végére működhet teljes kapacitásával, a termést évente akár tizenötször is betakaríthatják – se talaj, se napfény nem kell hozzá. Az ültetést és a növények növekedésének ellenőrzését automatizált robotok végzik.

A Nordic Harvest további létesítményekben gondolkozik. Kb. húsz focipályányi területtel azonos méretű vertikális farmon egész Dániának elegendő zöldséget termesztenek – állítják.

A tajvani cég Európa mellett Kelet-Ázsiában és a Közép-Keleten szintén terjeszkedne, amit 2021-ben el is kezdenek.

Egyre több mesterséges intelligenciával működtetett app segít érzékszervi károsodásban szenvedő személyeken, hogy minél önállóban, függetlenebbül élhessék az életüket. Ezek az alkalmazások világszerte több-százmilliók mindennapjaiban tölthetnek be fontos szerepet. 

A Google Lockoutja tárgyfelismerésével, pénzszámlálásban és csomagolt ételek bárkód alapján történő azonosításban könnyíti meg vakok és gyengénlátók napi tevékenységét. A Microsoft a társadalmi távolság betartásában és vizsgaírásban segédkező appot fejlesztett. A Voiceitt beszédfelismeréssel próbálja eredményessé tenni szavakat nehezen formáló személyek kommunikációját.

Hamarosan gépilátás-rendszer adhat tanácsokat látáskárosultaknak, hogy napi futásuk során tartsák az irányt.  

A szintén a Google által fejlesztett okostelefonos alkalmazás audiójelekké alakítja a kameraképeket. Ezek a hangok jelzik az útiránytól való eltérést, és biztosítják, hogy az illető szeme használata nélkül se hibázzon.

A készüléket a felhasználó a hasához rögzíti, és fejhallgatóján figyeli a hang- és tapintásalapú visszajelzéseket. Az eszköz a csontokat is érzékeli, minden adatfeldolgozás rajta történik, és internetkapcsolat sem kell hozzá.

Az alkalmazás valós és szintetikus adatokra alapozott szegmentációs modellt használ az aszfaltra festett sárga vonalak azonosítására és a fehérek figyelmen kívül hagyására. Külön modell határozza meg, hogy a futók a vonalhoz viszonyítva hol tartózkodnak.

Ha a futó a pályán kívül balra vagy jobbra sodródik, a megfelelő fülben lejátszott szintetizált hang „visszahúzza” középre. A különböző hangfrekvenciák figyelmeztetik a közelgő kanyarokra, és jelzik, hogy álljanak meg, ha a rendszer nem látja a vonalat.

Az app egyelőre három New Yorki helyszínen működik, speciálisan erre a célra odafestett útjelzőkkel. A fejlesztők más parkok, iskolák és közterek felfestését is tervezik. Többféle felhasználóról, helyszínről, időjárási és útviszonyokról gyűjtenek adatokat, hogy az app robusztusabb legyen, több feltétel mellett lehessen alkalmazni.

A Google és valamikor a Google-hoz tartozott cégek anyavállalata, az Alphabet Loon projektjének keretében hélium léggömbökkel juttatják el nehezen megközelíthető térségekbe a vezeték nélküli internetet. A 2010-es évek elején kezdték, a Loon 2018-ban lett nyereséges leányvállalat.

2017-ben a Maria hurrikán tombolása után Puerto Ricón, majd egy 2019-es masszív perui földrengést követően biztosított sürgősségi internet-hozzáférést. Egyetlen léggömb többezer személyhez juttatja el 80 négyzetkilométeres területen a világhálót.

A léggömbök ezentúl mesterséges intelligencia segítségével fognak navigálni a magasban.

Az Alphabet szakemberei megerősítéses tanulást alkalmazva fejlesztették a járműveket céljukhoz közelebb vezető, útvonalukon tartó autonóm irányítórendszert. Az MI-nek köszönhetően a kézileg kódolt elődhöz képest, csökken az energiafogyasztás.

Az algoritmus Kenya felett vezérli a Loon flottáját; a cég ott indította első ezirányú kereskedelmi szolgáltatását. A széljáráshoz igazodó léggömböknek a gépi tanuló algoritmus szabja meg, mikor ereszkedjenek le, szálljanak fel, vagy ne végezzenek semmiféle vertikális mozgást.

A kutatók európai központ középtávú időjárás-előrejelzéseinek adatsorán úgy módosítottak, hogy a rendszer nagyobb számú szél-forgatókönyvet generáljon. A léggömb repülését, a mozgás fizikai paramétereit modellezték, és a két adatcsoportot összekötötték egymással.

A modell gyakorlásához és fejlődéséhez szimulációt dolgoztak ki. Amikor a léggömb a bázisállomástól 50 kilométeren belül volt, a modell megkapta a maximális jutalmat, amit minden 100 kilométernél megfeleztek. 50 kilométeren belül még megbízható a kommunikáció, a jelek küldése és fogadása. Minél távolabb kerül a léggömb, annál problémásabb az érintkezés.

A fedélzeten lévő műszerek a léggömb aktuális földrajzi helyzetére és az útirányra vonatkozó szél-adatokat táplálnak a modellbe, amely felbecsüli az ottani feltételeket, feldolgozza a közeli léggömbök időjárási adatait, és az adatsor alapján előrejelzéseket készít.

A teszteken az új rendszer 7 százalékkal pontosabban tartotta az irányt, mint az előző, miközben 4 wattra csökkent a napi energiafogyasztás.

A japán a világ egyik legelöregedettebb társadalma, folyamatosan nő a születéskor várható élettartam, kevesebb gyerek születik, a fiatalok jelentős része egyedülálló, nincs párkapcsolatban. A családonkénti 1,36 gyerekszületési átlag az egyik legalacsonyabb a Földön.

Ha így folytatódik, súlyosak lehetnek a következmények, például elfogy a munkaerő. Ezért is dolgoznak gőzerővel a robottechnológiákon, mert remélik, hogy az automatizációval több üres munkahelyet sikerül majd betölteni.    

Az állam változtatni szeretne a borúlátásra okot adó tendencián, hogy túl sok a szingli. A változást azonban nem akárhogy képzelik el, mert mesterséges intelligencia segítene a magányosokon, MI hozná össze őket.

A szeptemberben megválasztott új miniszterelnök, Yoshihide Suga 19 millió dollárnak megfelelő 2 milliárd yen befektetést szán a célra. A helyi önkormányzatok mesterségesintelligencia-algoritmusokat fejlesztenének, amelyek az adott régió szinglijeit terelnék egymás felé. (Egyes önkormányzatok egyébként már használnak is MI-t erre a célra.)

A hivatalos szervek bizakodnak, hogy az MI elég okosan fog cselekedni, és megállítja a negatív születési trendet.

Randioldalak eddig is használtak mesterséges intelligenciát, semmi új nincs benne. Bármelyik randevú-alkalmazás algoritmuson alapul, az határozza, dönti el, hogy kiknek a profilja passzol egymáshoz.

Az MI viszont szélesebb körű lehetőségeket javasol, mint a humán szolgáltatók. Ők személyek érdeklődési körére, hobbijaira stb. vonatkozó szabványosított listákkal dolgoznak, egy MI-rendszer azonban jóval mélyebb adatelemzésre képes. 

A japán kezdeményezést az teszi különlegessé, hogy kormányzati projekt, és nem erre specializálódott vállalkozás, mint például a Tinder, az OkCupid stb. Egyébként a 47 japán prefektúra több mint fele már eddig is próbált valamilyen high-tech párkereső szolgáltatást nyújtani helyieknek. A kormány most segít nekik, és még több csúcstechnológiával támogatja ezeket a törekvéseket.

„Támogatást fogunk nyújtani a párválasztást mesterséges intelligenciával segítő, MI-t használó párkeresési projektet indító helyi önkormányzatoknak. Az anyagi ösztönzéssel remélhetőleg megfordítjuk a csökkenő országos születési rátát” – nyilatkozta a miniszterelnöki iroda egyik tisztviselője.

Az IBM biztonsági kutatói bejelentették, hogy célzott adathalász e-mailekkel kivitelezett digitális kémkedésre derítettek fényt. A rosszindulatú hackerek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Covid-19 elleni vakcina fejlődő országokban történő elosztására vonatkozó kezdeményezését vették célba.

A kutatók nem tudják pontosan, kik állnak a szeptemberben indult támadások mögött, és azt sem, hogy azok mennyire voltak sikeresek. A pontos targetálás és a nyomok gondos eltüntetése viszont állami szervezést sejtet a háttérben.

Akárki is álljon a műveletek mögött, a vakcina leghatékonyabb szállításáról és tárolásáról, a teljes hűtési folyamatról akar infókhoz jutni, hogy aztán másolhassa, vagy aláássa az oltóanyag legitimitását, esetleg diszruptív és romboló támadásokat hajtson végre. A célpont az úgynevezett „hideg-lánc”, a vakcina tartósságát garantáló folyamatos hűtési technika volt, különös tekintettel az alacsony hőmérsékletet biztosító megoldásokkal nem rendelkező régiókra, közel 3 milliárd személyre.

A támadás több célországa (Németország, Olaszország, Dél-Korea, Tajvan) érintett a „hideg-lánc” kialakításában. A Covax néven ismert kezdeményezéshez tartozó csoportok vezetői hamis e-maileket kaptak a kínai Haier Biomedical egyik főemberétől.

A levelek árakkal kapcsolatos kérdéseket és rosszindulatú csatolmányokat tartalmaztak. A címzetteket érzékeny információk kinyerésére alkalmas adatok megadására kérték, amelyekkel a vakcina-kiszállításban fontos partnerekről tudhattak meg ezt-azt a hackerek. Az Európai Bizottság egyik ügynökségét is megtámadták, amely a cybervilág rosszfiúi számára aranybánya lehetne.

A támadók a földkerekség legnagyobb érdeklődéssel várt termékére, a koronavírus elleni vakcinára vonatkozó, a világgazdaságot is befolyásoló információkat akartak összegyűjteni. Az USA-ban at FBI más szövetségi ügynökségekkel dolgozik azon, hogy ez – sem a csúcstechnológia eszközeivel, sem hagyományos ipari kémkedéssel – ne valósuljon meg. Nagyon nagy a tét, mert sikeres támadással az Egyesült Államok hatékony oltóanyagkampányát áshatják alá.

A fejlesztésekben résztvevő Johnson & Johnson szakemberei meg vannak győződve, hogy a nagy gyógyszerészeti cégek rendszerei biztonságosak, viszont közvetítő, koordinátor szerepet betöltő más szervezeteké esetleg könnyen sebezhetők. Elmondták: őket is érte észak-koreai támadás, de a hackerek nem értek el eredményt.

A Microsoft novemberben közölte, hogy államilag támogatott orosz és észak-koreai hackerek támadtak vezető gyógyszergyártó vállalatokat. Arról nem beszéltek, hogy mennyire voltak sikeresek. Kínai hackerek júliusban biztosan indítottak hasonló támadásokat.

Agyukba implantált elektródatömböknek köszönhetően két makákó majom szeme használata nélkül „látott” és ismert fel betűformákat. A Holland Idegtudományi Intézet kísérletében résztvevő kutatók elmondása alapján eddig még sohasem sikerült a retina előnyeinek kiaknázása nélkül ilyen nagyfelbontású „látást” generálni az agyban. (A kísérlethez vak makákókat használtak.)

A korábbi próbálkozásoknál a látást közvetlenül az egyik szem retinájára helyezett implantátumokkal igyekeztek visszaadni. Ez a technika valóban figyelemreméltó, viszont a sérült látóidegekkel rendelkező személyek esetében nem működik.

A két majomnak mindössze 1,5 milliméter hosszúságú, tűszerű elektródákból álló tömb beültetésével – agyi implantátummal – próbálták visszaadni a látást. Az implantátumot a retina helyett a látásért közvetlenül felelős vizuális kortexhez kapcsolták. Az eszköz lehetővé tette, hogy az állatok pontokból álló mintázatokat „lássanak.”

„A vizuális kortexbe ültetett elektródák és a nagyfelbontású mesterséges képekhez generálható pixelek száma egyaránt több minden eddiginél” – nyilatkozta a kutatást vezető Pieter Roelfsema.

Az állatokat korábban gyakoroltatták. 16 betűt megjelenítő formákra kellett reagálniuk. A formák egyedi pontokból tevődtek össze, a majmoknak minden egyes betűre egyedi viselkedéssel kellett válaszolniuk.

A kísérlet során a makákók az elektródatömb által az agyukba küldött összes betűre pontosan reagáltak.

Az implantátum közvetlen kapcsolatot alakít ki az aggyal, közvetlen agy-számítógép interfész. Megkerüli a vizuális adatfeldolgozás korábbi, a szemmel vagy a látóideggel végzett fázisait. Ez lehet a kiindulópont egyes jövőbeli technológiákhoz.

Ezek a technológiák vakoknak segíthetnek, hogy valamelyest lássanak. Mindazok számára hasznos lehet, akiknek a retinája, a szeme vagy a látóidege megsérült vagy „elhasználódott”, viszont a vizuális kortext nem érte semmiféle baj, nem roncsolódott.

Az elektródák által láttatott képek ugyan meglehetősen sok pontot vagy pixelt tartalmaznak, de még így is nagyon távol vannak a biológiai szem teljesítményétől. Az emberi szem ezrek helyett többmillió pixelt képes feldolgozni.

Minden emberhez és géphez hasonlóan, a mesterséges intelligencia is hibázhat. Hibái súlyos következményekkel járhatnak. Ha a következményeket el akarjuk kerülni, tanulni kell a korábbi problémákból.

De hogyan?

A hibabeszámolók több területen, például a légi közlekedésben és az információbiztonságban teljesen bevettek. Az MI-fejlődés számára elengedhetetlen, hogy a meghibásodott rendszereket nyilván tartsák, tudják az esetek időpontját és mikéntjét, és persze arra is ügyelni kell, hogy bombasztikus, de egyszeri médiasztorik helyett általános problémákat figyeljenek.

A Partnership on AI nonprofit konzorcium, üzleti és oktatási szereplőkkel, adatbázist (AI Incident Database) indított a mesterséges intelligenciához köthető malőrökről, amikor automatizált rendszerek, például gépitanulás-modellek durva hibákat követnek el.

A visszakereshető gyűjtemény technológiai ballépésekről, például gyerekeknek szóló, bőrszín alapján elfogult ajánló algoritmusokról, ártatlanok letartóztatásához vezető arcfelismerő rendszerekről és hasonlókról tudósító beszámolókat tartalmaz.

A felhasználók leadhatnak hibákról szóló médiaanyagokat, amelyekről a szerkesztők döntik el, hogy új incidensként kerül az adatbázisba, vagy egy korábban már ismertetetthez teszik.

Az adatbázis 77 hibázást ismertető 1774 anyagot tartalmaz jelenleg. A felhasználó kulcsszavas keresést végezhet, amelyet a történet forrása, a szerző neve és a feltöltő személye szerint szűkíthet.

Az adatbázis létrehozói a gépi tanulást, szimbólumalapú rendszereket és determinisztikus algoritmusokat sorolnak a mesterséges intelligencia kategóriájába. Ilyen volt például két Boeing 737 Max repülő tragédiája, amelyek a légi irányítórendszer hibáihoz köthetők. (Az egyik 2018-ban Indonéziában, a másik 2019-ben Etiópiában történt.)

Több független kutató szintén rendelkezik hasonló listákkal mesterségesintelligencia-hibákról. Csakhogy ezek a gyűjtemények nehezen találhatók meg, problémás bennük a keresés, és nem elég átfogók, úgyhogy ideje volt létrehozni egy szélesebb körre kiterjedő, könnyebben hozzáférhető adatbázist.

Több infokommunikációs technológia, mesterségesintelligencia-technika segíti a Covid-19 alatt távmunkában otthonról dolgozókat, hogy tevékenységük hatékony legyen, és majdnem úgy érintkezhessenek egymással, mintha a munkahelyen lennének.

Az Otter.ai természetesnyelv-feldolgozással valósidejű feliratokat és fordításokat biztosít a Zoomon folyó megbeszélésekhez. A Microsoft Teams mesterséges intelligenciás zajcsökkentő funkciójával beszélgetőpartnerünk nem hallja, ha chipset ropogtatunk, ha gépelünk, és persze más zavaró hangokat sem.

A tokiói EmbodyMe új iPhone-os kamera appja mélytanuláson (deep learning) alapuló mesterséges ideghálóval éri el, hogy a felhasználó makulátlanul elegánsnak tűnjön, miközben a valóságban pizsamát visel, de más ruhában streamel minket a videokonferencián.

Az Xpression applikáció állóképekre, azok digitális ruháira másolja valósidőben az arckifejezésünket, így téve lehetővé a videoszelfik továbbítását.

Az alkalmazás három mélytanulás-modellel dolgozik.

Az első felbecsüli a forrásként használt videóban látható háromdimenziós arcformát és arckifejezéseket. A második ugyanezt teszi a célképpel, legyen szó műalkotásról, anime karakterről (mégiscsak Japánban vagyunk), vagy egy elegáns ruhában készült szelfiről. A harmadik, egy generatív ellenséges hálózat az alap-képkockákat a célképre másolja (generative adversarial network, GAN, ami két algoritmusból áll: az egyik javaslattal áll elő, a másik megkritizálja, erre az első változtat az eredetin, és így tovább, az optimalizált végeredményig).

Az app több videoplatformon, köztük a Zoomon, s Twitchen, a Microsoft Teamsen és a Google Meeten működik, és YouTube videókhoz szintén használható. Egyrészt tényleg nagyon praktikus, mert nem kell rendetlen hálószobánkat és pizsamás énünket megmutatnunk, másrést, emellett még szórakoztató is.

Ezek az alkalmazások megnevettetnek, élvezetesek és hasznosak, komoly jövő előtt állnak. Ugyanakkor egy lépéssel közelebb visznek ahhoz a világhoz, amelyben nagyon nehéz megállapítani, hogy ki és mi a valódi benne. Fake-ek, kamuképek, de most jó cél érdekében azok. Valószínűleg konzisztensebb szabványok kellenének hozzájuk.